Zűrzavar az alkotmány körül

Angela Merkel és Václav Klaus. Elég távol kerültek egymástól.ČTK-felvételAz utóbbi napokban több találkozót tartottak az alkotmány ügyében, a két legfontosabb: Angela Merkel múlt pénteki prágai megbeszélései, valamint a 18 uniós tagállam részvételével megtartott madridi értekezlet. A reagálásokból egyértelműen az szűrhető le, hogy a zűrzavar az alkotmány körül csak fokozódik.

Német menetrend

Részletes menetrendet dolgozott ki a német elnökség az alkotmányról való egyeztetésekre. A kancellár asszony levelében arra kéri a tagállamokat, nevezzenek ki egy olyan tanácsadót, aki mind az alkotmányról, mind a berlini nyilatkozatról tárgyal az elnökséggel. A tárgyalásokra az Európai Parlament egy képviselőjét is meghívták. Merkel szoros menetrendet állít fel a tárgyalásokra. Március 25-ig a tanácsadók a berlini nyilatkozatra koncentrálnak majd. Az első tárgyalások február 2-ig tartanak, a másodikat február közepén rendezik. Az EU vezetői először március 8-án fejthetik ki véleményüket a nyilatkozatról. Miután a nyilatkozatot elfogadták, és minden nyelvre lefordították, március 25-én hivatalosan is közzéteszik. A német elnökség április 23. és május 4. között kétoldalú megbeszéléseket folytat a tanácsadókkal, akikkel május 7-én újra együttes ülést tartanak. A tervek szerint a júniusi, a német elnökséget lezáró EU-csúcs előtt Angela Merkel személyesen is bekapcsolódik a tárgyalásokba. A kancellár május 21. és június 1. között mind a 26 tagállam vezetőjével kétoldalú megbeszélést folytat majd. A csúcson a tagállamoknak az alkotmány újjáélesztéséről szóló útitervet kellene elfogadniuk, hogy az alapszerződés sorsa még a 2009-ben esedékes európai parlamenti választások előtt eldőljön.

„Barátok és ellenségek”

A madridi fórum megrendezését Spanyolország és Luxemburg kezdeményezte, két olyan ország, ahol népszavazással szentesítették az alkotmányt. Az alkotmány barátai, vagyis annak a 18 tagországnak a képviselői vettek rajta részt, amelyek már ratifikálták is a tervezetet. (A 18 ország: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, a házigazda Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia.) Paradoxon, hogy Németország – amely EU-elnökként a csendes diplomácia keretében igyekszik életet lehelni a tervezetbe – számára kényelmetlen volt az összejövetel, Berlin szerint a hangoskodás árt az ügynek.

Kiegészítő rendelkezések

Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter azt hangsúlyozta a tizennyolcak előtt, hogy az EU-nak inkább ki kell egészítenie alkotmánytervezetét olyan rendelkezésekkel, amelyek tükrözik az európai polgárok mindennapi gondjait, mint hogy annak lerövidítésével elégítse ki a tervezetet elutasító országokat. „Az alkotmánytervezet hiányosságai ellenére nagyszerű dokumentum, jól szolgálja az EU és polgárainak igényeit. De tudatában vagyunk, a nehézségek valószínűleg arra kényszerítenek minket, hogy tárgyaljunk a módosításáról. Ez esetben viszont Spanyolország úgy véli: egyezzünk meg a tervezet kiegészítésében, ne pedig lerövidítsük azt.” Az új, kiegészítő rendelkezések szólhatnának az európai bevándorláspolitika, illetve a biztonság- és védelempolitika megerősítéséről, az energiapolitika és az európai szociális tér fejlesztéséről, a klímaváltozás elleni küzdelemről, a 27 nemzeti gazdaságpolitika jobb koordinációjáról, és azokról a követelményekről, amelyek teljesülése esetén csatlakozhatnának csak újabb országok az unióhoz – sorolta Moratinos.

Hangos szkeptikusok

A „madridi klub” üzenete tehát az volt, hogy meg kell menteni a 2004 őszén Rómában aláírt alkotmányszerződés lényegét, s amivel csak szükséges, ki kell egészíteni a szöveget. Velük szemben állnak az alkotmányszöveget tavalyelőtt népszavazáson megbuktató franciák és hollandok, a legszkeptikusabb tagállamok pedig Nagy-Britannia, Lengyelország és Csehország. Mirek Topolánek kormányfő kerek perec megmondta Merkelnek: a jelenlegi szövegváltozat megbukott, olvashatóbb, átfogóbb, átláthatóbb dokumentumra van szükség”. Václav Klaus államfő még elzárkózóbbnak mutatkozott a kancellár asszony prágai tárgyalásain.

Minialkotmány?

A két esélyes francia elnökjelölt közül a szocialista Ségolene Royal szociális vonatkozásban erősítené meg a szöveget, majd 2009-ben újra népszavazásra bocsátaná, a jobboldali Nicolas Sarkozy viszont egy minialkotmányban gondolkodik. Ez gyakorlatilag felaprózná az alkotmányt, és csupán a technikai változásokat őrizné meg, ami lehetővé tenné az EU hatékony működését.

A briteknél Tony Blair távozása a távoli jövőbe tolhatja ki a jóváhagyást; ő viszonylag EU-barátnak számít várható utódjához, Gordon Brownhoz képest is.

Lech Kaczynski, az euroszkeptikus lengyel elnök kijelentette: „az alkotmányszerződés elutasítása semmilyen válságot nem idézett elő az EU-ban”.

Hollandiában a közelmúltban újraválasztott Jan Peter Balkenende miniszterelnök hangoztatta: nem támogatja, hogy az egyszer már elutasított tervezetről újabb népszavazást tartsanak.

Semmire nincs válasz

Tehát most már nemcsak tartalmi kérdések osztják meg a tagállamokat és az uniós intézményeket, hanem az is, ki kivel miről (nem) egyeztet. És nincs válasz a legegyszerűbb kérdésre sem: ha marad a szöveg, akkor hogyan nyomják le másodjára a francia és a holland szavazók torkán, ha pedig megváltozik, akkor mit ratifikált tizennyolc tagállam? (mti, euractiv.hu, s, ú)