Vitát váltott ki a köztéri Dávid-szobor letakarása Firenzében

A világ egyik leglátogatottabb képtárát 2015 óta vezető Eike Schmidt kijelentette, hogy a múzeumokban és a köztereken kiállított szobrok „nemcsak művészi értéket képviselnek, hanem oktatnak, költői üzenetet hordoznak, azonosságot adnak, egyéni és közösségi bátorításként szolgálnak”.

Hozzátette: „teljes letakarásuk, akármilyen indokból is történjen, cenzúrával egyenlő, és ezért ellentmond a szabad társadalom alapjainak”.

Eike Schmidt a szobrok letakarását rosszabbnak tartja annál, mint amikor kereskedelmi célra vagy politikai üzenetre használják fel őket, ami „meghamisítja értelmüket, és akarva vagy akaratlanul banálissá, nevetségessé teszi őket”.

A német művészettörténész Dario Nardella firenzei polgármesternek, a Demokrata Párt (PD) politikusának döntését bírálta, aki március 6-án letakartatta Michelangelo Dávid-szobrának azt a példányát, amely a központi Signoria-téren a városháza előtt áll. A szobrot fekete lepellel vonták be, amelynek szegélyét az ukrán nemzeti zászló színeivel díszítették. Március 6. a szobrász, festő, építész Michelangelo Buonarroti születésnapja.

Dario Nardella a szobor letakarását a fájdalom és a gyász jelének nevezte a háborúban elesettekért, az ukrán civilekért és katonákért éppúgy, mint az oroszokért, akiket „Putyin küld a halálba”.

Firenze első embere kijelentette, hogy a Dávid-szobor a zsarnokság elleni küzdelem jelképe.     

A Dávid-szobor eredeti példányát 1504-ben állították a Palazzo Vecchio előtti térre, ahol 1882-ig volt látható. Restaurálása után, 1882-től a Galleria dell'Accademia termeibe került, ahol most is van.     

A szobor hű másolatát 1910-ben helyezték a Palazzo Vecchio elé.