Valójában ideológiák harca az EP

A kampány már folyik, a pártok céljai még homályosakTASR-felvételNagyon sok politikai párt – a héten éppen a HZDS bírálta az MKP-t – azzal vádolja a kampány során a másik pártot, hogy nem az ország érdekeit fogja képviselni Brüsszelben. E mondatban két tévedés van: a kisebb, hogy az EP központja valójában Strasbourgban van, ott tartja a havi plenáris üléseket is, bár tény, hogy néha a belga fővárosban is ülésezik, s intézményeinek nagy rész is ott székel. A nagyobb probléma az, hogy a HZDS is azt hiszi: a Szlovákiából érkező az európai parlamenti képviselők Szlovákiát fogják képviselni az EP-ben. Pedig ez alapvető tévedés.

Az EP-ben minden képviselő azt a parlamenti frakciót képviseli, amelynek a tagja. Az egyes pártok már a választás előtt meghatározták, hogy ha képviselőt küldenek Strasbourgba, akkor az melyik frakció tagja lesz. ĺgy a Magyar Koalíció Pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) – de például Magyarországról a Fidesz és az MDF, Olaszországból a Berlusconi vezette Forza Italia, Nagy-Britanniából a torryk is – az Európai Néppárt frakciójában fog ülni. Ide szeretne bekerülni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS), a Mozgalom a Demokráciáért (HZD) és Népi Unió (ĽÚ) koalíciója, de minden bizonnyal a Szabad Fórum (SF) is. A két utóbbinak egyelőre nincsenek stabil külföldi kapcsolatai, míg az előbbi tagságát akadályozza a KDH és az MKP, persze a külföld sem akarja elfogadni egy Mečiar vezette párt tagságát.

A Smer és a többi baloldali párt az Európai Szocialista Párt parlamenti csoportjába kerül, s az előzetes felmérések szerint ott is ellenzékből politizál majd, mert a konzervatívok szerzik meg a győzelmet európai viszonylatban is. Itt foglal majd helyet például a Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Tony Blair féle Labour, a Špidla vezette cseh ČSSD, vagy a Gerhard Schröder nevével fémjelzett német SPD.

Az Új Polgári Szövetség (ANO) az ELDR, vagyis az Európai Liberális, Demokrata és Reformpárt frakciójába ül, ha képviselőt küld Európába. Itt foglal még helyet a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a német FDP. Az EP jelenlegi elnöke, Pat Cox is a liberális frakcióból került ki.

Emellett több kisebb frakció is működik, s minden bizonnyal a júniusi választások után megalakul Európában a kommunista frakció is. Ebből is kiderül, hogy az egyes képviselők nem országonként, vagy nemzetenként csoportosulnak, hanem éles vitákat folytatva frakcióik nevében az ugyanazon országból érkezett képviselők ellen fognak (politikailag) harcolni. A nemzeti érdekek csak minimálisan nyilvánulnak meg a döntésekben, hiszen egy nagyobb érdeket fognak szolgálni.

Éppen ezért az EP-választás nem általában nem tükrözi a klasszikus pártpreferenciákat, főleg nem azokban az országokban, amelyek fiatal demokráciák. De álljon itt egy példa egy fejlett demokráciából: egy friss brit felmérés szerint az euroszkeptikus Függetlenségi Párt (UKIP) 18 százalékot kapna az EP-választáson, míg a parlamenti választásokon csupán négy százalékot. A voksolást a konzervatív toryk nyernék mindkét esetben, az EP-választásokon 31, a parlamentin 36 százalék voksolna rájuk. A Munkáspárt (Labour) kapná a voksok 23 százalékát az EP-, 33 százalékát a parlamenti választás esetében, míg a liberálisok az európain 15, a parlamentin 19 százalékot szereznének.

Ebből is kiderül, hogy máshogy szavaznak a választók a nemzeti parlamenti, és máshogy az EP-választáson. Noha a példával ellentétben a parlamenti választásokon pragmatikus okokból az emberek képesek világnézetükkel és ideológiájukkal összeegyeztethetetlenül politizáló pártra szavazni, addig az európai választáson inkább az ideológiákra, mint a közvetlen pártszimpátiákra voksol az ember. Csak az biztos, hogy a belpolitika és az európai politika ritkán találkozik. (mono)