Új korszak kezdődik Németországban

Ennek lényege, hogy a nagy néppártok - a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és különösen a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) még soha nem voltak olyan gyengék, a "kicsik" - a szabad demokrata FDP, a Zöldek és a Baloldal - pedig még soha nem voltak olyan erősek, mint most. A vasárnapi választások  legnagyobb vesztese a szociáldemokrata párt, amely az ország háború utáni történetében parlamenti választásokon még nem ért el a mostanihoz hasonlóan gyenge eredményt. De vesztes a CDU is, amely 1994 után második legrosszabb eredményét "produkálta" és még inkább a bajor CSU, amely otthonában még soha nem szerepelt olyan rosszul, mint most.
    A legnagyobb nyertes ugyanakkor a liberális Szabad Demokrata Párt, amely fennállása óta eddigi legjobb választási eredményét érte el és immár alig több, mint 9 százalékkal marad el a szociáldemokratáktól. De ugyanígy nyertes a Baloldal pártja is, amely ugyancsak rekordot döntött és egyértelműen megerősítette, hogy az egykori keletnémet kommunista utódpártot, a PDS-t is magában foglaló párt immár a nyugati tartományokban is szalonképes. Végül a győztesek között van az eddigi ellenzék harmadik tömörülése, a Zöldek pártja is, amely szintén felülmúlta korábbi eredményeit. A háború utáni Bundestag történetében első ízben fordul elő, hogy három kis párt is 10 százalék fölé került. Mindez megerősíti, hogy a német választópolgárok jelentős többsége csalódott az eddigi nagykoalíciót alkotó néppártokban, és egyre inkább a kis  pártok felé fordult. Ezt a csalódottságot fejezte ki a választásokon való rendkívül alacsony részvétel is; az alig több mint 72 százalék negatív rekordot jelent.
    A liberális FDP-nek sikerült sok csalódott szociáldemokrata szavazót magához csábítania, és - legalábbis egyik szavazatával - a pártot támogatta több millió konzervatív választó is. Ez utóbbit figyelembe véve különösen eredményesnek tűnt Guido Westerwelle pártelnök stratégiája, annak hangsúlyozása, hogy a liberális párt csakis a CDU/CSU-val hajlandó koalícióra lépni. Angela Merkel kancellár pártja, a kereszténydemokrata unió ezzel szemben az elmúlt időszakban szürke és profil nélküli maradt, és ez a magyarázata annak, hogy számos törzsszavazó elfordult a párttól.
    Tizenegy év kormányzás után új korszak kezdődik a Német Szociáldemokrata Párt történetében. Az SPD ismét ellenzékbe kényszerül és az új szerep minden valószínűség szerint balra tolódást eredményez a párt politikájában. Az SPD számára a tét az igazi szociáldemokrata arculat visszaszerzése, amit a korábbi kancellár, Gerhard Schröder idején elfogadott, megszorító jellegű Agenda 2010 nevű programmal, majd a munkanélkülieknek járó támogatás csökkenéséhez, továbbá a nyugdíjkorhatár emeléséhez való hozzájárulásával veszített el. Az SPD most két másik baloldali párttal, a Zöldekkel és a Baloldal pártjával lesz ellenzékben, és nem kerülheti meg az utóbbival való, immár országos szintű szövetkezés kérdését. Megfigyelők ezért vélekednek már most úgy, hogy 2013-ban a most hatalomra kerülő, konzervatív-liberális koalíció alternatívája az SPD, a Zöldek és a Baloldal koalíciója lehet.
    Az új kormány hivatalba lépésével Németország külpolitikájában aligha történik változás, az új külügyminiszter egyébként minden bizonnyal  az FDP elnöke, Guido Westerelle lesz. Változás várható ezzel szemben a gazdaságpolitikában, amely az eddiginél erőteljesebb liberális hangsúlyt kap. Ennek középpontjában a CDU, a CSU és az FDP által egyaránt szorgalmazott adócsökkentések állnak, még akkor is, ha Angela Merkel kancellár pártja a CSU-nál és az FDP-nél mérsékeltebb koncepcióval állt elő. A koalíciós tárgyalások éppen ezért - és a liberálisoknak a mostani szavazást eldöntő erejéből fakadóan - nem ígérkeznek könnyűnek. Mint ahogy szakértők szerint  - az államháztartás súlyos eladósodása miatt - az adócsökkentések végrehajtása sem.