Szabadság-szobor áll az íróasztalán

„Mindenkinek, aki Iránban az emberi jogokat tanulmányozza, félelemben kell élnie a születésétől a haláláig”Reuters-felvéteAz ügyvédnő Teheránban szerzett jogi diplomát, jelenleg ügyvédként dolgozik, illetve a teheráni egyetemen tanít. „Mind kutatásai, mind aktivistaként való tevékenysége során a békés, demokratikus megoldásokat kereste a társadalmi problémákra” – írta a róla szóló életrajzban a norvég akadémia. „A nyilvános vitákban aktív, szülőhelyén közismert és elismert személy, aki a bíróságon az áldozatok védelméért, a szólásszabadságért és a politikai szabadságért küzd a konzervatív frakciók támadásaival szemben.”

A hírügynökségek által ismertetett életrajzban az áll, hogy Ebadi aszszony a megújult iszlámot képviseli, és az iszlám törvények új értelmezéséért küzd, amely összhangban van a létfontosságú emberi jogokkal és a demokráciával. Emberi jogi aktivistaként a menekültek, a nők és a gyerekek jogaiért küzd. Alapítója és vezetője az iráni Gyermekek Jogainak Támogatásáért Egyesület nevű szervezetnek. Tucatnyi könyvet és cikket írt a témában. Több könyvét lefordították angol nyelvre is, például a Tanulmány az iráni gyermekek jogainak jogi vonatkozásairól címűt, amelynek teheráni kiadását az UNICEF támogatta, valamint az Iráni emberi jogok története és dokumentálása című könyvét is, amelyet 2000-ben adtak ki New Yorkban. Ügyvédként számos ellentmondásos politikai ügybe keveredett eddigi munkája során. Például azoknak az íróknak és értelmiségieknek a családját képviselte, akiket 1999-2000 között sorozatban megöltek. Sikeresen küzdött azért is, hogy kiderüljön, ki volt az értelmi szerzője annak a merényletnek, amely során 1999-ben a teheráni egyetemen számos diákot megöltek. Tevékenysége miatt már számos alkalommal bebörtönözték.

Régóta kampányol az iszlám szakkifejezések újragondolása érdekében. „Mindenkinek, aki Iránban az emberi jogokat tanulmányozza, félelemben kell élnie a születésétől a haláláig. Én azonban már megtanultam úrrá lenni a félelmemen” – nyilatkozta korábban Ebadi asszony. Aktív szerepet vállalt az 1999-es elnökválasztási kampányban, és az ő küzdelmének is köszönhető, hogy a 270 parlamenti helyből ma 14-et nő tölt be, illetve hogy az elmúlt években több iráni nőt vettek fel az egyetemekre, mint férfit. Ma már a nők olyan állásokat is betölthetnek Iránban, amelyek korábban a férfiak kiváltságai közé tartoztak. Ebadi aszszony íróasztalán, a munkahelyén egy mini-Szabadság-szobor áll, a falon pedig a washingtoni székhelyű emberi jogi szervezet, a Human Rights Watch levele függ, melyben ez áll: „Büszkék vagyunk Sirin Ebadira, az ő bátor odaadásáért az alapvető jogokért folyó küzdelemben”. Nem akarja elhagyni a hazáját. „Iráni vagyok, és büszke vagyok származásomra. Itt fogok élni, amíg csak tehetem” – nyilatkozta.

Az oslói bizottság döntése világszerte meglepetést, néhol ellenérzést is keltett. Václav Havel – aki II. János Pál pápával a nagy esélyesek közé tartozott – az iráni emberjogi harcos kitüntetését örvendetes hírnek nevezte. A volt cseh államfő hangsúlyozta: Sirin Ebadi a Nobel-békedíjat mindenképpen megérdemelte.

Hasonlóan nyilatkozott Aleksander Kwasniewski lengyel elnök, sikert kívánva az iráni népnek a polgári társadalom megteremtése felé vezető rögös úton. Az ugyancsak Nobel-békedíjas Lech Walesa volt lengyel államfő viszont nagy tévedésnek minősítette az idei oslói döntést. Azt mondta, semmi kifogása Sirin Ebadi ellen, de mindenképpen a szentatya munkásságát kellett volna a díjjal elismerni.

Olaszországot kiábrándultság és csalódottság jellemezte, amiért nem II. János Pál pápa lett a kitüntetett. „Sajnáljuk, ez alighanem egy elszalasztott lehetőség volt, most egyszerűen szóhoz sem jutunk” – mondta az Assisi szerzetesrend szóvivője. Enzo Fortunato atya szerint ez az elismerés lett volna a legszebb ajándék a pápaságának 25. évfordulóját október 16-án ünneplő, 83 éves Karol Wojtylának (mint ismeretes, Nobel-díj csak élő személynek adható). Ugyanakkor elismeréssel adózott a konfliktusövezetben dolgozó Sirin Ebadinak. „A pápának nincs szüksége a Nobel-békedíjra, a világ így is elismeri a háború ellen, a béke érdekében tett lépéseit” – mondta Rómában Mario Marazziti, a Szent Egyed keresztény közösség egyik alapítója. Giulio Andreotti volt olasz kormányfő, örökös szenátor azt emelte ki, hogy megítélése szerint az oslói döntéssel semmit sem veszített a pápa. Kifogásolta ugyanakkor a jelöltek neveinek kiszivárogtatását, ami szerinte nem méltó a Nobel-bizottsághoz. A díjjal vagy anélkül, II. János Pál hozzájárulása a béke ügyéhez példa nélkül álló. Az ANSA olasz hírügynökség Oslóból keltezett kommentárja azt valószínűsíti, hogy a pápa elsősorban azért maradt le a Nobel-békedíjról, mert a katolikus egyház konzervatív nézeteket hirdet az AIDS-ellenes harc kérdéseiben, a nők és a homoszexuálisok jogait illetően. (m, t, o-o)

Teheránban savanyú a szőlő

Teherán. Abdullah Ramezanzah kormányszóvivő első reagálásában a kabinet nevében fogadta örömmel Sirin Ebadi asszony kitüntetésének hírét. Nem sokkal később viszont azt közölte az AFP-vel, hogy nem az iráni kormány, hanem csak a maga nevében beszélt. (TASR)