Szabad verseny vagy protekcionizmus?

Az olasz Enel energiavállalat nem készít védelmi stratégiát arra az esetre, ha az egyik legnagyobb európai versenytárs, a német E.ON felvásárlási ajánlatot tenne részvényeseinek. „Semmilyen védekezést nem készítek elő – nyilatkozta újságíróknak az Enel vezetője, Fulvio Conti. Ezzel korábbi sajtóértesülésekre reagált, amelyek szerint az E.ON kész ajánlatot tenni az Enelre. Conti megerősítette viszont az Enel terveit arra, hogy terjeszkedni akar, elsősorban Közép- és Kelet-Európában, főleg Oroszországban.

Az EU-bizottság májusban előzetesen jogszerűnek minősítette, hogy a francia kormány támogatta az állami Gaz de France és a magántulajdonban lévő Suez közüzemi szolgáltató egyesülését. A francia cégeket az egyesítésük ellen kézzel-lábbal tiltakozó olasz Enel energiavállalat és az olasz kormány panaszolta be Brüsszelnél, mondván: az ügylet sérti a tőke szabad mozgására vonatkozó előírásokat, a francia kormány protekcionista lépéseket tesz a hazai ipar védelmében.

Az ügy háttere, hogy az európai energiapiac teljes liberalizálására készülő cégek igyekeznek felvásárlásokkal növekedni, erősíteni pozícióikat. Ezért akarta megvásárolni egyebek mellett az Enel a belga Electrabel áramszolgáltatót, és amikor ott kosarat kapott, annak anyavállalatára, a francia Suezre vetett szemet. E próbálkozását a francia kormány megelőzte azzal, hogy februárban támogatta a Gaz de France országos gázszolgáltató és a Suez összeolvadását, létrehozva a világ egyik legnagyobb közüzemi cégét, 72 milliárd eurós piaci tőkeértékkel, lekörözve Európában az eddig második helyezett, 44 milliárd euró értékű Enelt és az első helyezettet, a 65 milliárd eurós német E.ON-t is.

A brüsszeli állásfoglalás elvileg ennek a vitának a végére tett pontot, mindamellett versenyügyi szempontból még át kell tekinteni az összeolvadást, hogy az nem tesz-e lehetővé erőfölénnyel való visszaélést.

A legnagyobb olasz energiavállalat, a volt árammonopolista Enel egyelőre Szlovákiában és Romániában vigasztalódhat: 2013-ig 2 milliárd eurót költ a szlovák erőműhálózat fejlesztésére, az április végén Pozsonyban véglegesített megállapodás alapján, amely szerint az Enel megvette a Slovenské Elektrárne 66 százalékát, 840 millió euróért. Ez az Enel eddigi legnagyobb külföldi beruházása. Június elején pedig közölték, hogy az Enel több mint 380 millió eurót fordít Romániában 2010-ig az ország áramszolgáltató rendszerének korszerűsítésére, és további érdekeltségeket akar szerezni Romániában. Néhány nappal korábban nyerte el az Enel a román Electrica Muntenia Sud vételi jogát, miután ajánlata a legmagasabb volt a román áramszolgáltató 67,5 százalékára. Az Enel 820,099 millió eurót ajánlott. Az Electrica nyolc vállalatából négyet már korábban eladtak a cseh ČEZ-nek, az E.ON-nak és az Enelnek 370 millió euróért, a többit még idén privatizálni akarja a román kormány. Az Enel tavaly 3,895 milliárd eurós csoportszintű adózott eredményt ért el, 48 százalékkal többet a 2004-es 2,631 milliárdnál.

A nyugat-európai energiapiac másik jelentős fúziós ügyletében sem lát egyelőre kivetnivalót a bizottság: júniusban jelezte, hogy nem kifogásolja a német E.ON közüzemi szolgáltató 29 milliárd eurós ajánlatát spanyol versenytársára, az Endesára. Az viszont még kérdéses, hogy az ügyletet nyélbe is ütik-e, mert az Endesára az ugyancsak spanyol Gas Natural is pályázik, és az Endesa vezetői keveslik az E.ON 29,1 milliárd eurós ajánlatát. Brüsszel még vizsgálja – a francia ügylethez hasonlóan –, hogy a spanyol kormány nem készül e megnehezíteni külföldi cégek spanyolországi vállalatfelvásárlásait.

Az évtized közepi vállalategyesülési „új hullám” egyik fő színtere az energiapiac. Miközben az EU látszatra az energiapiac liberalizálásán, a szabad szolgáltatóválasztás általánossá tételén, a szabad verseny kiterjesztésén fáradozik, magában az ágazatban, éppen ez ellen védekezve, ellentétes folyamat körvonalazódik. Az európai energiaszolgáltatás egyre kevesebb nagy cég kezében összpontosul, a versenyt szűkítve. Ezt a folyamatot ugyanaz az EU támogatja, a tőke szabad áramlásának belső piaci elvét hangoztatva, a vállalategyesüléseket engedélyezve.

Az Oxford Institute of Energy Studies szerint legalább hat szereplő – de ideális esetben akár tíz – kell ahhoz, hogy megfelelő verseny alakuljon ki az európai energiapiacon. A német E.ON vezetője azonban nemrég nyíltan kimondta, hogy az európai energiapiacon a nagy európai közszolgáltatók folytatódó konszolidációja végső soron három fő szolgáltatóra szűkülő piacot hoz létre, és a három játékos szerinte az Enel, az Electricité de France és az E.ON lesz. (MTI, ú)