Süketek (energia)párbeszéde

A szocsi megbeszélések tanulsága a legfontosabb témakörben, az energetikában tömören így foglalható össze: tárgyalunk, de nem bízunk egymásban. Annak ellenére, hogy Moszkva az EU-ra nélkülözhetetlen felvevőpiacként, Brüsszel Oroszországra megkerülhetetlen energiaexportőrként tekint. Amellett, hogy a felek növelni szeretnék a keletről nyugatra áramló földgáz és kőolaj mennyiségét, mindketten szeretnék elkerülni, hogy egymás kizárólagos partnerei legyenek. Az EU újfajta energiahordozókról, az oroszországiakon kívüli forrásokról sző terveket, Moszkva pedig új piacok bekapcsolásával kívánja növelni mozgásterét. Ugyanakkor épül az észak-európai földgázvezeték, amely – a Balti-tenger alatt futva és Lengyelországot kikerülve – köti össze Oroszországot és Németországot.

Az EU jelenleg földgázigényének egynegyedét, olajszükségleteinek 27 százalékát biztosítja Oroszországból. 1999 óta az EU oroszországi energiaimportja 17-ről hetvenmilliárd euróra nőtt. (Jelentős részben az energiahordozók világpiaci árának emelkedése és az EU keleti bővítése révén. Az új kelet-közép-európai tagállamok alapvetően Oroszországtól vásárolnak kőolajat és földgázt.) A januári ukrajnai gázcsapelzárás, amely ellátási zavarokat okozott az európai fogyasztók körében, döbbentette rá az EU-t, hogy mielőbb diverzifikálnia kellene energiaszállítóit.

A liberális Gazeta azt írta, Vlagyimir Putyin elnök mindenesetre kihasználta a fekete-tengeri csúcsot annak a pozíciónak a nyilvános meghatározására, amelyből Oroszország nem enged. „Ha európai partnereink azt várják tőlünk, hogy beengedjük őket gazdaságunk legbelsőbb szentélyébe, az energiaágazatba, méghozzá olyan módon, ahogy ők szeretnék, akkor mi viszonzást várunk tőlük saját fejlődésünk kritikus irányaiban.” Az európai cégeknek az oroszországi kitermelésbe való beengedése fejében a Kreml azt várja európai partnereitől, hogy biztosítsák az orosz gazdaság modernizálásához szükséges technológiát, s az orosz energiacégeket engedjék részesedésekhez az európai elosztó és értékesítő hálózatokban. Ennek vélt akadályozása miatt érzett bosszúságában nemrég az orosz állami ellenőrzésű Gazprom jövőbeni exportjának Kínába való átirányításával fenyegetőzött. Putyin állítólag most azt mondta, Kína nem jelent alternatívát az orosz energiahordozók európai vásárlóival szemben.

Az EU igyekszik rávenni Moszkvát az energiacharta ratifikálására. Ez megkövetelné a Gazpromtól, hogy az oroszországi független termelőknek– köztük a külföldieknek is – diszkriminációmentes hozzáférést biztosítson szabad exporthálózati kapacitásához. Az unió a nemzetközi energiacharta alapján képzeli el az európai energiapiac hosszú távú alakítását, Moszkva viszont nagyon nem szívesen tenné vezetékhálózatát mások számára is felhasználhatóvá. Ennek kapcsán mondta Szocsiban az EU soros elnöki tisztét betöltő Wolfgang Schüssel osztrák kancellár: az energiapárbeszédnek az átláthatóságon, a viszonosságon, biztonságos összeköttetéseken és a biztonságos szállításokon kell alapulnia.

A Rosszijszkaja Gazeta kormánylap Alexander Rahr német szakértőt idézte: „Az EU azért hagyta a levegőben Putyin ajánlatát a szibériai energiaforrásoknak az EU technológiailag fejlettebb terével való összekötésére, mert nem akar energiafüggést egy nem demokratikus Oroszországtól. Ezért az EU európaivá és demokratikussá akarja tenni Oroszországot.” (mti, nol, ú)