Sok ezren ünnepelték Jeruzsálemben a feltámadás napját

Fuád Tual jeruzsálemi latin pátriárka, a Szentföld legmagasabb rangú római katolikus egyházi méltósága húsvét vasárnap a Szent Sír bazilikában megtartott miséjén a szenvedés és háború sújtotta Közel-Keletről szólt, bátorságra biztatva a hívőket. "Minden nap tragikus események tanúi vagyunk a Közel-Keleten, amelyek szinte a kálvária kortársaivá tesznek minket" - mondta a főpap. "Temessük Jézus sírjába világi hajlamainkat, ellentmondásainkat, vallási megosztottságunkat, ellenségeskedésünket, hitünk hiányát és félelmeinket" - hangsúlyozta. "Ebből a sírból fény és béke árad. És ma innen, a viharvert Szentföldről ismét fénynek és békének kell áradnia!" - tette hozzá a pátriárka. Fuád Tual úgy vélte: a Közel-Keleten élő keresztények arra hivatottak, hogy "mindenen túl a remény jelei legyenek", noha a helyzet okot adhat a csüggedésre is, hiszen keresztények tízezrei menekültek el otthonaikból Irakban és Szíriában az elmúlt évben az Iszlám Állam és más dzsihádista csoportok előrenyomulása miatt. "Bizonytalan, sőt felfoghatatlan a jövőnk ebben a térségben és a világban, de nem szabad félni: Krisztus biztosított minket, hogy az idők végezetéig mindig velünk lesz" - jelentette ki a keresztény vallási vezető. Jeruzsálemben nemcsak a hagyományok szerinti Szent Sírnál ünnepeltek, vasárnap napkeltekor mintegy ezerötszáz, a világ minden égtájáról érkezett zarándok gyűlt össze a városfalon kívüli Sírkert parkban is. Sokan ugyanis ezt a parkot tekintik Jézus valódi temetési helyének az ott található koponya alakú hegy és a szomszédságában álló üres sírbarlang miatt. Az Újtestamentum Jézus haláláról szóló részének ezt a lehetséges helyszínét csak a 19. században fedezték fel. A jelenlegi óvárosban található, a katolikus és a keleti egyházak által majd két évezrede Golgotaként tisztelt régi emlékhelyen elsőként Hadrianus császár emelt pogány szentélyt. Később Nagy Konstantin bizánci császár édesanyja, a kereszténnyé lett Szent Ilona anyacsászárnő a negyedik század első felében öthajós keresztény templomot készíttetett fölé. Ezt az építményt a keresztes korban hatalmasra bővítették, és napjainkra a megfeszíttetés és a feltámadás helyszíneként Jeruzsálem legfontosabb, "hivatalos" zarándokhelye lett. A 19. században elsősorban azért kételkedtek eredetiségében, mert a zsidó hagyomány szerint a városfalakon belül nem szabad temetkezni, de amikor az 1967-es hatnapos háború után az izraeli régészek feltárták az óváros múltját, akkor a felszínre került leletek bebizonyították, hogy az ókori várfalak máshol húzódtak, a Szent Sír bazilika kívül esik azokon, és ezért valóban a kereszthalál helyszíne lehetett.