Sikeresen folyik a chilei bányászok mentése

A több mint 600 méteres mélységben rekedt chilei bányászok mentése helyi idő szerint szerda hajnalban kezdődött. Az első, aki újból meglátta közülük a napvilágot, Florencio Ávalos 31 éves műszakvezető volt - a mintegy 400 kilogramm önsúlyú és 4 méter hosszú, cső alakú mentőkapszulában minden különösebb viszontagság nélkül tette meg a felszínre vezető utat. A hatóságok őt szemelték ki arra, hogy elsőként hagyja el a menedékhelyet, ahol társaival együtt 69 napot töltött. Ávalos feladatul kapta azt, hogy az előzetes becslések szerint mintegy egy órán keresztül tartó út során tájékoztassa a hatóságokat az emelkedés tapasztalatairól, ami kulcsfontosságú a többiek kiszabadítása szempontjából.

A második kijelölt bányászért, a 39 éves Mario Sepulveda villanyszerelőért azonnal visszaindult az üres kapszula, és Ávalos után egy órával már ő is - minden nehézség nélkül - a felszínen volt. Sepulveda - miután megölelte feleségét - emlékül kődarabokat adott át az örömtől kacagó, ujjongó megmentőinek.

Az ötödik ember kimentése után kis fennakadás történt: a kapszula 48 percen keresztül nem működött, mert meg kellett olajozni a görgőit, hogy biztosítsák egyenletes haladását a furatban.

Számos tévécsatorna világszerte élőben közvetíti a mentést. Mivel az akció lényegében zökkenőmentesen zajlik, a mentés vezetői szinte szabad kezet adtak a média munkatársainak az esemény megörökítésében. Eredetileg egy hatalmas chilei zászlóval akarták eltakarni a kamerák elől a furatot, amelyen keresztül a mentőkabin közlekedik, de végül eltávolították a lobogót. "Ez a mentőakció olyan csodálatosan alakul, olyan megindító, hogy nincs okunk arra, hogy elrejtsük a világ elől - jelentette ki ragyogó arccal Sebastian Pinera chilei elnök az első bányász, Florencio Ávalos sikeres szabadulása után tartott sajtótájékoztatóján.

A chilei nemzeti lobogót idéző fehér, kék és piros színre festett mentőkapszulát spanyolul Fénix 2 névre keresztelték a hamvaiból feltámadó mitikus madár után. A kabin másodpercenként átlagosan egy métert tesz meg, de szükség esetén - ha úgy ítélik meg, hogy a benne tartózkodó bányászt mielőbb felszínre kell hozni - az eszközt fel tudják gyorsítani három méter másodpercenkénti sebességre - közölte Jaime Manalich egészségügyi miniszter.

A Chile északi részén lévő Atacama-sivatag réz- és aranybányájában augusztus 5-én történt omlás. A katasztrófa következtében 33 bányász - 32 chilei és egy bolíviai - rekedt a 622 méteres mélységben.

Az akció egyébként mintegy kétórás késéssel kezdődött. Laurence Golborne bányaügyi miniszter a késést azzal magyarázta, hogy némi módosítást kellett végrehajtani a mentőkapszula kommunikációs rendszerén, amely a felszínre emelkedő bányászokkal való kapcsolattartást biztosítja. Egyes források szerint a késedelmet növelte az is, hogy az "üresjáratot", azaz a mentőkabin ember nélküli leeresztését, illetve felhozatalát meg kellett ismételni. A szerkezet ajtaja ugyanis az akna falába ütközött azon a részen, ahol a furat nem volt acélcsövekkel kibélelve, és behorpadt, emiatt ki kellett kalapálni.

Az ember nélküli tesztutat követően leérkezett a mélybe a mentőcsoport egyik tagja, hogy segítse a bányászok felszínre hozatalát. A vájárok hatalmas üdvrivalgással fogadták a felszínről érkezett társukat, Manuel Gonzálezt, a Codelco állami bányaipari vállalat mentési szakértőjét. González után a haditengerészet egyik orvosa indult a mentőkapszulával a menedékhelyre, és leérkezése után azonnal megkezdődött a bányászok felszínre hozatala.

A felszínen a bányászok fogadására a családtagok és a barátok, valamint az újságírók hada mellett megjelent Sebastián Pinera chilei, továbbá Evo Morales bolíviai elnök is. Pinera az emberiség történetében egyedülállónak nevezte a mentési akciót. "A mélyben rekedt bányászok esete - a februári földrengéshez hasonlóan - megmutatta, hogy ha Chile összefog, hatalmas dolgokat képes véghez vinni" - hangoztatta az államfő.

A bányászok villámgyors orvosi vizsgálaton esnek át, majd rövid időre találkozhatnak szeretteikkel. Ezt követően helikopterrel kórházi kivizsgálásra szállítják őket.

Pszichológusok szerint komoly jellemváltozást lehet majd megfigyelni a többhetes föld alatti fogság után a külvilágba visszatérő bányászoknál, akiket valóságos "sztárként" ünnepelnek. Anyagi gondjaik várhatóan nem lesznek, hiszen filmesek és könyvírók hada akar pénzt csinálni történetükből. A magyar származású chilei bányatulajdonos, Leonardo Farkas a 33 bányász családjainak egy-egy 10 ezer dollár értékű csekket ajánlott fel az ágazat nevében, ezenfelül pedig létrehozott egy alapot a bajba jutott vájárok megsegítésére. További bevétellel kecsegtet az a 10 millió dolláros kártérítési per is, amelyet 27 érintett család indított a San José-i bánya tulajdonosai ellen.

Claus Behn, a Chilei Egyetem professzora a hirtelen és nagy mennyiségben az ember ölébe hulló pénz kapcsán hangsúlyozta: ilyen helyzetben rendkívül fontos az, hogy az illető megfelelő pénzügyi tanácsokhoz jusson, különben elfolyik a nagy vagyon. A professzor szerint a bányászokra rendkívül megterhelő alkalmazkodási folyamat vár.

A chilei kormány megígérte, hogy legalább hat hónapon keresztül pszichológiai segítséget biztosítanak a 33 bányásznak. Jaime Manalich egészségügyi miniszter szerint a vájárok közötti egység, a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy segítséget jelent majd az új kihívások kezelésében, és a legtöbb hozzátartozó is azt reméli, hogy a 33-ak a föld mélyén együtt átélt ijesztő pillanatok és hosszú órák után a jövőben igazi támaszt nyújthatnak majd egymásnak.

(SITA/AP- és TASR/AP-felvételek)