Reagan csillagháborújától Obama rakétapajzsáig

Az új koncepció igen messze áll az áthatolhatatlan pajzsról alkotott elképzeléstől, amelyet 1983-ban Reagan elnök lángoló szavakkal mutatott be, és amely diplomáciai diadalt hozott, miközben maga a terv technikai fiaskónak bizonyult. A rakétavédelem azóta is sokkal inkább a nemzetközi politikáról szól, mint egy új katonai technológiáról.
    A hidegháború utolsó éveiben hozzájárult ahhoz, hogy a szovjeteket olyan egyezmények felé terelje, amelyek erőteljesen csökkentették a nukleáris fegyverek számát. George W. Bush éveiben a rakétapajzs témája a NATO kiterjesztéséről szólt, valamint azon a címen, hogy rakétaelhárító támaszpontokat kell építeni egy esetleges észak-koreai támadás elleni védelemre, közvetett figyelmeztetésül szolgált Kínának: csendes-óceáni hatalmát nem terjesztheti ki tovább ellensúly nélkül.
    Most, az Obama-korszakban a stratégiai vízió a csillagokból leszállt a tenger felszínére. Az elnök e technológia egy csökkentett méretű, először hajókra telepítendő változatát új küldetéssel ruházta fel. Ennek célja meggyőzni Izraelt és az arab világot arról, hogy Washington haladéktalanul fellép Irán befolyásának ellensúlyozására azzal egy időben, hogy 30 éve először közvetlen tárgyalásokat kezd Teheránnal.
    Obama elnök számára ez a lépés meglehetősen kockázatos. Alig néhány óra telt el bejelentése után, máris röpködtek a vádak, hogy az első nagyobb szembenálláskor meghátrált az oroszok előtt, akik ellenezték az arra irányuló Bush-tervet, hogy rakétapajzsot létesítsenek Lengyelország és Csehország területén.
    A választási kampány idején a rakétapajzs kényes terep volt Obama számára. Liberális bázisa már a szóra is allergikus volt. Obama, aki demonstrálni akarta, hogy nem engedékeny védelmi kérdésekben, azt hangsúlyozta, hogy azokat a technológiákat pártolja, "amelyek már kipróbáltak, és gazdaságosak".
    Elnökségének kilencedik hónapjában Obama kezdi kifejteni, mire gondol. Nem adja fel a Bush-években amerikai földön megépített két rakétaelhárító bázist, amelyek közül az egyik Alaszkában, a másik Kaliforniában van. Munkatársai azonban - élükön kormányának hidegháborús veteránjával, Robert M. Gates védelmi miniszterrel - azzal érveltek, hogy Irán és Észak-Korea számára sokkal hosszabb időbe telik az interkontinentális rakéták kifejlesztése, mint azt sokan aggódva feltételezték. Érvelésük szerint jelenleg a közvetlenebb fenyegetést Irán rövid és közepes hatótávolságú rakétái testesítik meg.
    Ezek közül az első a Shahab III, amely képes elérni Izraelt és Európa bizonyos részeit, és amelyről amerikai, izraeli és európai felderítő ügynökségek azt gyanítják, hogy Irán atomtöltettel kívánná felszerelni. Irán cáfolja ezt, de azzal, hogy nem hajlandó válaszolni a nemzetközi ellenőrök ezzel kapcsolatos kérdéseire, megerősítette a Fehér Ház abbeli meggyőződését, hogy ezt a fenyegetést ellensúlyozni kell. Csütörtökön a Fehér Ház munkatársai azt hangsúlyozták, hogy erre a leggyorsabb és legbiztosabb mód Bush terveinek elvetése, mivel azok értelmében az elhárító rakéták túl messze lennének Irántól a rövid- és középtávú rakéták elhárításához; ehelyett az elhárító rakétákat kell közelebb vinni Teheránhoz.
    Obama bírálói - köztük John McCain, a tavaly vereséget szenvedett republikánus elnökjelölt viszont azzal érvelnek, hogy Irán ugyan a rakétavédelem egyik fő célpontja, de nem az egyedüli, és a Bush-terv elvetésével az elnök Amerika szövetségeseinek helyzetét ássa alá. McCain többek között azzal érvel, hogy a kelet-európai országok egyre inkább tartanak a kiújuló orosz kalandortervektől.
    Obama elnök azonban bízik abban, hogy idővel ki tudja engesztelni ezeket az európaiakat, másfelől pedig nőni fog a hitele a Közel-Keleten, ahol azzal érvelhet, hogy az amerikai rakétapajzs egyaránt védelmet nyújt majd Izraelnek és az arab országoknak, nevezetesen Egyiptomnak és Szaúdi Arábiának. Vannak arra utaló jelek, hogy mindkét ország saját nukleáris kapacitás megteremtésében  érdekelt - különösen ha feltételezi, hogy Washington nem lép fel Iránnal szemben.
    Mások azzal is vádolhatják az elnököt, hogy az Egyesült Államok egyes részei a keleti partvidéken védtelenek maradnak, ha Irán nagyobb előrelépést ér el a nagy hatótávolságú rakéták technológiájában. Februárban Irán mesterséges holdat lőtt fel, amely ismételten elhaladt az Egyesült Államok fölött. A Bush-kormány e fenyegetésre hivatkozva akart újabb elfogó rakétákat telepíteni Lengyelországba. Az Obama-adminisztráció viszont azt hangsúlyozza, hogy Iránnak nincsenek hosszú távú rakétái, és Teherán ezen a téren lassabban halad, mint várták.
    A Bush-terv hitelességét aláásta, hogy az elfogó rakéták többször is kudarcot vallottak a szimulációk során. A kérdés most az, vajon az Obama-terv műszakilag megalapozottabb-e, mint az elődje. Obama számára így a kihívás ma ugyanaz, mint Reagan számára a csillagháborús tervvel volt: meggyőzni a világot arról, hogy rakétavédelmi elképzelése működik - legalább annyira működik, hogy politikai fegyverként hatásos legyen.