Prága megnyitja az Štb-aktákat

A kétszáz tagú testületben 102 képviselő támogatta, 53 ellenezte a javaslatot. A törvény életbe lépéséhez még szükség lesz a szenátus jóváhagyására, valamint az államfő aláírására is. Ez azonban már csak formalitás, hiszen az eredeti javaslat szintén a szenátus konyhájából származik, s Václav Havel elnök már korábban jelezte, hogy nincs lényeges kifogása a jogi norma ellen. A döntés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a törvény életbe lépése után bárki, beleértve a külföldi állampolgárokat is, szabadon megismerkedhet azokkal a dokumentumokkal, amelyekben a volt állambiztonsági hivatal vezetett nyilvántartást az ország lakosságának egy részéről. Nem titok többé az állambiztonságiak, s az állambiztonsággal együttműködő személyek névjegyzéke sem. Továbbra is titkosítva maradnak azonban azok az anyagok, amelyek a nemzetbiztonság szempontjából mai is fontosak, illetve amelyek nyilvánosságra hozatala életeket veszélyeztethetne. Megjegyzendő, hogy a volt Állambiztonsági Hivatallal együttműködők jegyzékét Csehországban a kilencvenes évek első felében Petr Cibulka egyszer már nem hivatalosan megjelentette a Rudé Krávo című lapjában. Hivatalosan azonban ezt a jegyzéket soha nem ismerték el mérvadónak.

A volt Állambiztonsági Hivatal archívumának megnyitásáról lényegében a rendszerváltás óta folyik a vita Csehországban. A megnyitás támogatói, elsősorban a jobboldal, azzal érvelnek, hogy a múltat be kell vallani, s le kell belőle vonni a tanulságot, s ennek érdekében nyilvánossá kell tenni az archívumokat. A baloldal szintén nem ellenezte az archívumok megnyitását, de szelektív módszert javasolt, ami szűkítette volna a hozzáférhetőséget, például teljesen kizárta volna belőle a külföldieket. Az ellenzők között volt a belügyminisztérium és a mai titkosszolgálatok is, akik attól tartanak, hogy az archívumokból fontos adatok szivároghatnak ki. Független elemzők pedig arra mutattak rá, hogy az archívumok már régen nem teljesek, számos irat elveszett, s így a közvélemény hamis képet kap. Az illetékesek szerint a rendszerváltás elött az Állambiztonsági Hivatal mintegy 160 ezer személyről, együttműködőről és megfigyeltről vezetett dossziét. Ma mintegy 60 ezer iratköteg van csak a levéltárakban. Nyilvánvaló tehát, hogy nem lesz teljes a kép. Richard Sacher, a rendszerváltás utáni első belügyminiszter pedig éppen a múlt héten nyilatkozta: 1989 novembere utáni első időkben szinte szabad préda volt az archívum, sokan tömött táskákban vitték az anyagokat. Ma már senki sem tudja, mi minden tűnt el. A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint mindenki csak a róla vezetett állambiztonsági iratokba nézhet bele, mégpedig a törvény által meghatározott feltételek mellett. Az iratok megtekintése a cseh belügyminisztérium Pardubicében létrehozott speciális munkahelyén lehetséges. Václav Slejska, a munkahely vezetője szerint eddig mintegy 30 ezer személy érdeklődött a róla vezetett dossziék megtekintése iránt. Különböző okok miatt végül is csak mintegy 3000 személy ismerkedett meg a róla vezetett iratokkal. Szociológusok úgy vélik, hogy az archívumok megnyitása ma már lényegében politikai döntés, s a társadalom részéről nem mutatkozik e kérdés iránt túl nagy érdeklődés és igény, s a mindennapi élet ez nem befolyásolja. A téma leginkább már csak a történészeket és társadalomtudósokat foglalkoztatja, akik számára izgalmas feladat lehet az iratok áttanulmányozása, a múlt hatalom bizonyos elnyomó mechanizmusai működésének a felderítésére. Ez pedig a társadalom szempontjából is fontos.