"Osztályharc" az amerikai Republikánus Pártban

Persze, a bevándorló olasz bányász unokája, Santorum sem szegény ember: az elmúlt négy évben, vagyis a szenátusból való távozása óta összesen 3,6 millió dollár bruttó jövedelemre tett szert, főleg médiakonzultációból. Audi 6-osa van és mintegy 2,5 millió dollárja nyugszik ingatlanban és befektetésekben, de ezzel meg sem közelíti Romney-t (akinek vagyonát sajtóforrások 190-250 millió dollárra becsülik) és elmarad Newt Gingrichtől (akinek nettó "értéke" 7 és 30 millió dollár között lehet) de még Obama elnöktől is (akinek vagyona a 7-10 milliós mezőben mozog).

Romney kampánystábja a "szuperkedd" után - amikor 10 államból 6-ban győzni tudott -, a csak Obamának kedvező további belharc befejezésének érdekében visszalépésre szólította fel Santorumot és Gingrichet. A két politikus, aki egyaránt Romney konzervatív alternatívájaként próbálja eladni magát, nemet mondott erre.

Pedig Gingrich reményei megcsappantak. A volt képviselőházi elnök, aki győzni eddig csak két déli államban, Dél-Karolinában és Georgiában tudott, csak akkor maradhat továbbra is az elnökaspiránsi vetélkedés részvevője, ha képes maga mellé állítani a két következő déli államot, a március 13-án előválasztó Alabamát és Mississippit is. A közvélemény-kutatások szerint azonban ebben egyáltalán nem lehet biztos.

Annál inkább izgalmas annak a Santorumnak a további sorsa, aki az elnökjelölt-aspiránsok maratoni tévévita-sorozatának kezdetén még a politikusi karéj szélén kapott helyet, de az utolsó, négyfősre szűkült összecsapáson már a színpad közepére, Romney mellé ültették. A volt pennsylvaniai szenátor az eddigi, 23 államban megtartott megmérettetés közül hetet tudott megnyerni és borítékolható, hogy a jelöltállító gyűléseit szombaton megtartó Kansasban is ő a biztos befutó.

Rick Santorum ugyanis a védjegyének tekinthető kötött mellényében, szikár kampánystábjával és a fáradhatatlan, a legfélreesőbb helyeket is felkereső országjárásával meg tudta nyerni a republikánus szavazóbázis plebejus részét. Ez a politikus képes arra, amire a menedzser-imidzset sugárzó Romney és a professzoros Obama nem: érzelmi kapcsolatot tud teremteni a közönségével. Santorum személyes varázsa különösen a Középnyugat ipari államaiban erős, a fehér munkások és termelők körében. Csak kevésen, pontosabban: Romney hatalmas fizetőerején múlt, hogy nem sikerült Ohióban is megszereznie az elsőséget.

Santorum mélyen konzervatív vallásos meggyőződésből fakadó, a nők szerepével, a homoszexualitással és a fogamzásgátlással kapcsolatos, anakronisztikusnak tűnő kijelentéseivel talán csak a neoprotestáns-evangéliumi hívők, a hagyományhű katolikusok és a Tea Party követői körében nem kelt megütközést. Ő azonban sohasem keveredett olyan helyzetbe, mint Romney, aki a rosszul teljesítők kirúgásáról, vagy a tulajdonában lévő két Cadillacről értekezve, vagy azzal, hogy egy tévévitán 10 ezer dolláros fogadást ajánlott egykori vetélytársának, Rick Perry texasi kormányzónak, kikotyogta: fogalma sincs az övénél szerényebb csekk-könyvvel rendelkezők hétköznapi problémáiról.

Az osztálykülönbségek kérdése hagyományosan nem a republikánusok kampánytémája. Ilyesmi sokkal inkább a demokrata elnökjelölt-aspiránsok között szokott előjönni, mint például Gary Hartnak és Walter Mondale-nek az oktatásról és a jövedelemről 1984-ben folytatott vitáiban. Négy évvel ezelőtt Hillary Clinton és Obama osztotta meg hasonlóképpen a pártot: az előbbi a felső kategóriájú diplomásokat és a kisebbségeket, utóbbi pedig a pártot támogató fehér munkásokat tudhatta maga mellett.

Az előválasztások eredményeinek elemezéseiből az derül ki, hogy Romneyt mindig ugyanazok segítik győzelemre: a diplomások, a tehetősek és az idősebbek. Santorumot pedig mindenki más. De nincs szerencséje, mert ugyanazon szavazótáborért Gingrich-csel - és kisebb mértékben a libertárius Ron Paullal - kell megküzdenie és a voksok megoszlanak.

Santorumnak azonban van egy aduja, amelyet Obamával és Romey-val szemben is megpróbál kijátszani: ez az állami kényszertől való szabadság kártyája. A politikus szerint Obama országos és Romney massachusettsi egészségbiztosítási törvénye  rákényszeríti az embereket arra, hogy biztosítást vegyenek, ami súlyosan sérti a jogaikat és függőséget teremt az államtól. Amerikában pedig, amely himnusza szerint "a szabadok földje és a bátrak hazája" aligha hangozhat el súlyosabb vád, mint a független személyi döntés korlátozása - függetlenül attól, hogy az egészségbiztosítás éppen érdekében áll-e az elborzadó kékgalléros fehéreknek vagy sem.

Romney nem a szavazóbázis fellelkesítésével próbál meg nyerni, erre a stílusa amúgy is képtelenné teszi. Ahogy azt a "szuperkedd" eredményei ismét megerősítették: osztályharc ide vagy oda, továbbra is a volt massachusettsi kormányzó a legfőbb esélyes, Santorum pedig "csupán" a legerősebb vetélytárs. Romney pedig, csak a számokra figyelve, módszeresen és költekezve araszol afelé, hogy megszerezze a szükséges szavazattöbbséget, amellyel  jelöltté választhatják majd a republikánusok mindent eldöntő, augusztusi országos konvencióján. 

A számok pedig magukért beszélnek: Romney, noha alkatilag alkalmatlan rá, hogy pártját lázba hozza, eddig több államban győzött és több támogató küldöttet tudhat maga mögött, mint az összes riválisa együttvéve.