Orosz taktika az EU tagországainak megosztása

ÖSSZEFOGLALÓ

A Koszovó kapcsán kirobbant vita ehhez képest csak kismiska, hiszen ezúttal Moszkva legszűkebben vett befolyási övezetéről van szó, ráadásul az orosz vezetésnek egyáltalán nem érdeke, hogy ezt a válságot a lehető leggyorsabban megpróbálja rendezni. Sértődötten reagált azokra az uniós (és NATO-beli) figyelmeztetésekre, hogy túlzott katonai erőt alkalmazott Grúziával szemben. Zokon vette Lengyelország és a három balti állam nagyon keményen fogalmazó közös nyilatkozatát is arról, hogy Oroszország nyílt katonai intervenciót követett el idegen területen. Elmondható, hogy az EU–orosz kapcsolatok újabb hullámvölgybe kerültek. Nem valószínű, hogy Sarkozy francia elnök mai moszkvai tárgyalásai, valamint az uniós külügyminiszterek holnapi rendkívüli ülése után közeledne az EU és Oroszország álláspontja a kaukázusi konfliktussal kapcsolatban.

Aggódó agytröszt

Az első összeurópai agytröszt, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) két tagja szerint „Moszkva a klasszikus módszerét alkalmazza: keresi a gyenge pontokat, és erélyesen lép fel. Úgy tűnik, hogy túl gyakran volt képes tényleges súlyát meghaladó ütéseket bevinni.” Ennek hatékony ellenszerét mindketten az uniós tagországok egységes fellépésében látják, ami eddig eredményesnek is bizonyult, ha sikerült – nem sokszor – megvalósítani. Mark Leonard, az egykori és jelenlegi kormányfők, államfők, miniszterek, európai parlamenti képviselők és értelmiségiek által megalapított ECFR ügyvezető igazgatója és Andrew Wilson, az ECFR vezető politikai tagja a Newsweekben közölt elemzésében úgy véli: a köztudatba beivódott téveszmével ellentétben – hogy történelmi sérelmek fűtik a nézeteltéréseket – az utóbbi nyolc évben a viták egyaránt érintették az EU régi és új tagállamait, Oroszország szomszédait és tőle távolabb fekvő országokat, a vele jó kapcsolatokra törekvőket és rossz viszonyban lévőket.

A hús után jött a gáz

Moszkva 2005-ben közegészségügyi okokra hivatkozva megtiltotta a lengyel hús importját; 2007-ben megpróbált külön díjat fizettetni a Lufthansa német légitársasággal Szibéria légterének használatáért; Észtország ellen tavaly, Litvániával szemben pedig idén számítógépes „kalózhadjáratot” folytatott. Az említett országok számára mindez több volt egyszerű külpolitikai kérdésnél. Az orosz fellépés az EU belső problémájává vált azzal, hogy megosztotta a tagállamokat. Lengyelország és Litvánia elodázta az EU és Oroszország új partnerségi szerződéséről szóló tárgyalások kezdetét, csalódást okozva az e téren előrelépést szorgalmazó tagállamoknak. Az orosz támogatással megépíteni kívánt Északi Áramlat és Déli Áramlat gázvezeték terve az energiaforrásokhoz való kedvezményes hozzáférésről, a jelenlegi tranzitországok, például Ukrajna helyzetének aláásásáról, valamint az EU saját gázvezetéktervéről, a Nabuccóról szült vitákat. Utóbbi a kaukázusi és közép-ázsiai országokból származó gázt lenne hivatott a Balkánon keresztül az EU-ba eljuttatni.

Késik a felismerés

Oroszország túl gyakran volt képes erején felüli ütéseket bevinni az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva, az EU pedig nem ismerte fel, hogy erejét egyesítve sokkal erősebb, mintha tagállamai egyenként lépnek fel. Az EU-tagállamok a jelek szerint összezavarodtak abban, hogy mikor kell szolidaritást vállalniuk egymással Oroszország játszadozásaival szemben – például akkor, amikor Moszkva kedvezményes energiaügyleteket ajánl egyes tagországoknak, köztük Németországnak, miközben másokkal, például Észtországgal, csatázik.

Az EU-nak ki kell találnia, hogy a tagállamok erejét egyesítve ennek miként állhat ellen. Amikor így járt el, nagyon látványos volt az eredmény. A Nasi (Mieink) Kreml-párti ifjúsági szervezet tagjai két évvel ezelőtt például követni kezdték a moszkvai brit nagykövetet (az ellenzékkel fenntartott kapcsolatai miatt), súlyosan megsértve a diplomáciai mentességre vonatkozó különféle megállapodásokat.

Az USA nem teketóriázik

Az USA ilyen helyzetben minden bizonnyal éles választ adott volna. London azonban nem ismerte fel, hogy ez a klasszikus orosz eljárásmód: keresni a gyenge pontokat, és erélyesen fellépni. A brit tiltakozás kezdetben igen csendes volt, ami a gyengeség látszatát keltette, és még ellenségesebb magatartásra ingerelte az orosz szervezetet. Végül azonban, amikor az Európai Unió tiltakozni kezdett, a probléma megoldódott, a Nasi visszavonulót fújt.

Az unió már többször tanúbizonyságát adta annak, hogy képes alakítani Oroszország viselkedésén, valahányszor a tagállamok közös álláspontra jutottak. Az EU 2004-ben például meggyőzte Moszkvát arról, hogy írja alá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó kiotói megállapodást, cserébe megkönnyíti Oroszország felvételét a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO). Az EU 2006-ban fittyet hányt arra az orosz követelésre, hogy biztosítsanak szabad átutazást Litvánián keresztül a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő, de Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádban élő orosz állampolgárok számára. Nagy-Britannia és Oroszország most újra rossz viszonyban van, többek között a brit állampolgárságot szerzett egykori FSZB-ügynök, Alekszandr Litvinyenko 2006-os meggyilkolása miatt. London hiába követeli a fő gyanúsított, Andrej Lugovoj kiadatását, Moszkva hajthatatlan.

Közös válasz kell

Elemzők úgy látják: ez az elhúzódó ügy szembeötlő példája annak, milyen problémákat okozhat Oroszország Európa többi fertályának. Éppen ezért ideje lenne, hogy az EU legalább elvi alapon közös választ dolgozzon ki az ellenséges orosz megnyilvánulásokra. Annál is inkább, mert az EU lakossága több mint háromszorosa Oroszországénak, gazdasági súlya pedig a tizenötszöröse. Az unió legnagyobb ereje: a tagállamok kölcsönös egymásrautaltsága, a szolidaritás és a konszenzus. Ha majd bekövetkezik a következő válság az EU–orosz viszonyban, minden uniós tagállamnak készen kell állnia. (mti, ú)