Nyolc egykori kormányfő is eurohonatya lett

Amikor hivatalosan új összetételű Európai Parlamentről beszélünk, az csak féligazság, mivel hajszálnyival több a régi képviselő, mint az új. A 2004–2009-es parlamenti ciklus képviselőinek 50,14 százalékát választották meg újra a június 4. és 7. között tartott választásokon. Az arányokat tekintve Málta adja a legtöbb újraválasztott, Litvánia pedig a legtöbb új képviselőt. Az új EP-ben 35,33 százalék a nők aránya, az előzőben 31,21 százalék volt. A nők aránya (61,54 százalék) a finn EP-képviselők körében a legmagasabb, míg Máltáról egyetlen nő sem jutott be.

Berlusconi tarolt

A legfiatalabb képviselő a mindössze 25 éves dán Emilie Turunen, a legidősebb pedig a 81 éves Ciriaco De Mita, Olaszország korábbi miniszterelnöke.

Az EP-választásokon személy szerint a legtöbb, mintegy 2,7 millió szavazatot Silvio Berlusconi olasz kormányfő kapta. A legnagyobb arányban viszont Indrek Tarand észt jelöltre voksoltak, akinek a szavazatok 25,81 százalékát sikerült besöpörnie. Az észt képviselő amúgy az előző ciklusban megválasztott atyját követi Brüsszelbe.

Az új összetételű testületben összesen nyolc egykori kormányfő található: De Mita mellett a lengyel Jerzy Buzek, a belga Jean-Luc Dehaene és Guy Verhofstadt, a lett Ivars Godmanis, a finn Anneli Jäätteenmäki, a szlovén Lojze Peterle, valamint a román Theodor Stolojan.

Volt államfőből is akad egy, a litván Rolandas Paksas, akit korrupciós ügyei miatt hazájában idő előtt elmozdítottak hivatalából. Az unió kormányának, az Európai Bizottságnak a tagjai közül négyen nyertek most EP-mandátumot. Még nem mindegyikük esetében dőlt el véglegesen, hogy valóban EP-képviselővé válnak-e, vagy csupán „húzónévként“ vállalták a jelöltséget. E négy biztos: a lengyel Danuta Hübner, a bolgár Meglena Kuneva, a belga Louis Michel, valamint a luxemburgi Viviane Reding.

Politikai biznisz

Nemcsak a mostani EB-elnök, a portugál José Manuel Barroso újrajelölése – a két héttel ezelőtti uniós csúcson az állam- és kormányfők egyöntetűen támogatták – váltott ki a kelleténél nagyobb hullámverést, hanem az Európai Parlament új elnökének a személye is. Az EP-elnököt általában a legnagyobb képviselőcsoport adja, jelenleg az Európai Néppárt (EPP), de a háttértárgyalások során az érintettek sokáig nem tudtak megegyezni. Voltak olyan hírek is, hogy a Barrosót támogató EPP üzletet ajánl a második legnagyobb frakciónak, a szocialistáknak: ha megszavazzák Barrosót, akkor egy félidőre megkapják az EP-elnöki posztot. Az elnököt ugyanis két és fél évre, az ötéves parlamenti ciklus felére választják meg. Igaz, hogy a választás az EP-ben titkos szavazással történik, de természetesen előtte egyeztetnek frakciók, ezért lehetséges, hogy egy ciklus alatt két különböző politikai színezetű képviselő is elláthatja az elnöki teendőket.

Buzek lehet az EP-elnök

Érdekességként említsük meg, hogy az elnöki tisztséget még a liberális brit Graham Watson is szeretné megpályázni, de természetesen az a lényeg, hogy mi zajlik az EPP táborában. Itt egészen vasárnapig kétesélyes volt a játszma, mert Donal Tusk lengyel, és Silvio Berlusconi olasz kormányfő az uniós csúcstalálkozón sem tudott megegyezni abban, hogy melyik ország vonja vissza saját jelöltjét a másik javára. A lengyelek Jerzy Buzek volt kormányfőt jelölték EP-elnöknek, az olaszok Mario Maurót favorizálták, aki Berlusconi pártjának, a Forza Italiának a színeiben politizál.

Tekintettel arra, hogy Brüsszelben sem Berlusconi, sem a pártja nem túl népszerű, Buzek győzelme valószínűsíthető volt. Nem utolsósorban azért, mert őt támogatták a németek és a franciák is, pl. maga Sarkozy elnök dicsérte őt: „Buzek személyében kiváló jelöltünk van az EP élére, a lengyel politikus megválasztása nagyon pozitív jelzés lenne kelet-európai barátainknak”. És ami nem mellékes, Buzeket még a szocialista franció is alkalmas jelöltnek tartja. Az ügy úgy oldódott meg, hogy Mauro – Berlusconi közbenjárása nyomán – a hét elején visszalépett a jelöltségtől.

A régi EP-ben hét frakció működött, az újnak eggyel, de akár kettővel is több képviselőcsoportja lehet, biztosat a jövő keddi alakuló ülés után fogunk tudni. Az elmúlt napokban bejelentették egy konzervatív euroszkeptikus, valamint egy szélsőjobb franció megalakítását is. De azóta már volt kilépés, és július 14-ig még történhet hasonló, ezért semmi nem vehető biztosra. Ugyanis a frakcióalakítás feltétele: minimum 25 képviselő kell hozzá legalább 7 országból, ezért egyetlen ember kilépése, átülése is egy frakció megszűnésével járhat.

Törékeny az ECR

Június 22-én jelentették be hivatalosan, hogy a Brit Konzervatív Párt vezetésével megalakult az EP legújabb frakciója, az Európai Konzervatívok és Reformisták Csoportja (European Conservatives and Reformists, ECR). A toryk hosszas viták után távoztak az EPP-ED koalícióból, velük együtt ment a cseh ODS és a lengyel PiS is. Az újonnan megalakult frakció „antiföderalizmusát” az úgynevezett Prágai Nyilatkozatban rögzítették. A dokumentumot a frakció minden tagja aláírta. Míg az óvatos nyilatkozat nem tartalmaz olyan konkrét témát, amely esetleg a tagok közötti nézeteltéréshez vezethetne, a lefektetett tíz alapelv ugyanazt az üzenetet közvetíti: „az eurorealizmus, a nyitottság, a felelősség és a demokrácia talaján álló EU-reform égető szükségét”. Az ECR a liberálisok után a 4. legnagyobb erő lesz az EP-ben.

Uniós elemzők meglehetősen vegyesen értékelték az ECR erős parlamenti ellenzékké válásának lehetőségeit. Andrew Duff, a brit liberális demokrata EP-képviselők vezetője úgy véli, az ECR „a lengyel ultrakatolikusok és a holland ultrakálvinisták bizarr összeesküvése”, ami alá fogja ásni az új csoport hatékonyságát. Hozzátette: a brit toryknak nem áll érdekükben, hogy a politikai főáramból a politika peremére sodródjanak.

Az ECR soraiban ráadásul a toryk (26 képviselő) és a lengyel Jog és Igazság Párt (PiS: 15 képviselő) lesznek túlsúlyban, míg a frakció további nyolc tagállami küldöttsége közül öt mindössze egy-egy képviselőből áll. (Magyarországról az MDF európai képviselője, Bokros Lajos csatlakozott az új csoporthoz.) Vagyis: ha a pártját egyedüliként képviselő öt politikus közül akár csak kettő is elégedetlen lesz a frakció által követett irányvonallal és kilátásba helyezi kilépését, gyakorlatilag a frakció további sorsáról való döntés is az ő kezükbe kerül. Következésképpen a toryk kénytelenek lesznek befolyásos pozícióhoz juttatni az öt szóban forgó képviselőt.

Szervezkedő szélsőjobb

Az új szélsőjobb euroszkeptikus frakció, a Szabadság és Demokrácia Európája (Europe of Freedom and Democracy, EFD) július 1-jén jött létre. A frissen alakult csoport ünnepélyesen kijelentette, hogy hangot kíván adni az „égetően szükséges ellenzéki véleménynek”, valamint a Lisszaboni Szerződésről döntő második ír referendum előtti „nem”-kampányban is aktív szerepet akar vállalni. Az EFD frakció a tagállamok európai integrációt és uniós bevándorláspolitikát erősen ellenző pártjaiból áll. Ezek a pártok szívesen látnák, ha a hatalom ismét a szuverén nemzetállamok kezében összpontosulna. A szélsőjobb frakció két legnagyobb nemzeti delegációját az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) és az olaszországi Északi Liga (Lega Nord) adja, 13, illetve 9 EP-képviselővel. Rajtuk kívül a Dán Néppárt (Dansk Folkeparti) 2, a görög Ortodox Népi Riadó (LAOS) 2, az Igaz Finnek (Perus Soumalaiset) 1, a francia Libertas 1, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 1, valamint a holland Megújult Politikai Párt (SGP) 1 képviselője csatlakozott a csoporthoz.

A magyarországi Jobbikot egyelőre nem találjuk közöttük, e párt képviselői korábban közölték, nem ülnek egy frakcióba magyarellenes pártokkal. Morvai Krisztina a múlt héten sajtóközleményt is kiadott, elutasítva azokat híreket, melyek szerint Brüsszelben szakad a Jobbik. Aminek az lett volna a lényege, hogy más frakcióba ül Morvai, és megint másba Balczó Zoltán meg Szegedi Csanád.

Egyébként az ECR rögtön elhatárolódott az EFD-től, mondán: extrém politikai nézeteket valló emberekről van szó.

Új névvel a szocialisták

Közben az Európai Parlament két legnagyobb politikai csoportja is újraválasztotta vezetőit. Joseph Daul ismét elsöprő többséggel győzött, és maradt a legnagyobb parlamenti erő, az EPP vezetője.

A szocialista frakció is megerősítette vezetői helyén Martin Schulzot, vagyis a német származású képviselő folytathatja pályafutását az EP második legnagyobb frakciójának élén. De mivel a szocialisták súlyos vereséget szenvedtek az EP-választásokon, úgy döntöttek, kibővítik a frakciót. Az Olasz Demokrata Párt csatlakozása után a csoport új nevet is kapott, így az EP második legnagyobb frakcióját már Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének (PASDE) hívják az eddigi PES helyett. A 21 olasz képviselővel kiegészült baloldali csoport így 183 tagot számlál.

A liberálisok egyhangúlag Guy Verhofstadt korábbi belga kormányfőt választották vezetőjüknek. A liberális frakció 80 tagjával a konzervatívok és a szocialisták után a harmadik legnagyobb erő az EP-ben. A Belgiumban kimondottan népszerű Verhofstadt 1999-től tavaly márciusig volt miniszterelnök, az utolsó három hónapban átmeneti kormány élén. Öt éve szó volt róla, hogy esetleg ő lehet az Európai Bizottság elnöke, de Tony Blair akkori brit kormányfő vétót emelt a megválasztása ellen, mert Verhofstadt nyíltan ellenezte az iraki háborút. (euractiv.hu, euvonal.hu, mti, ú)