Nemi egyenlőség- és kérdőjelek

A kereskedelemben vagy a szolgáltatóiparban tapasztalt diszkrimináció elleni harcában kemény ellenfeleket hívott ki az EU, és a biztosítási szakemberek szerint nem is biztos, hogy a harc végén a nők is jól járnak.

„A bankban csak a férjünk engedélyével vehetünk fel pénzt a közös számláról, a nyugdíjbiztosítónak többet fizetünk, a fizetési csekken viszont kisebb összeg szerepel, mint hasonló munkakörben dolgozó férfikollégáinknak – és még csak nem is tudunk róla. S a listát hosszasan lehetne folytatni” – magyarázza az Európai Bizottság szociális ügyekért felelős biztos kabinetjének nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tagja. Barbara Helfferich nevéhez fűződik a nemi megkülönböztetés tilalmát a szolgáltatásokra kiterjesztő indítvány, amely már megjelenése előtt, tavaly nyáron is borzolta a kedélyeket az Európai Unió országaiban. Igaz, az a cikkelye, amely a médiában is üldözné a megkülönböztetést, a hirdetők és a lapkiadók tiltakozására végül kikerült a tervezetből. A kiadók nyilatkozataikban a sajtószabadság megsértését emlegették, míg a bulvárlapok és a reklámkészítők az aktok betiltásának rémképét látták az amúgy meglehetősen homályos megfogalmazás – „emberi méltóság tiszteletben tartása” – mögött.

A női szervezetek kívánsága ellenére, egészen más okokból nem foglalkozik az unió az adózás és az oktatás terén tapasztalható diszkriminációval. Ez a két terület nemzeti hatáskörbe tartozik – szól az érv. De kimaradt a tervezetből számos szolgáltatás is. Az uniós direktíva életbe lépése után sem perelhetik be a nők fodrászukat azzal az indokkal, hogy ugyanolyan hajvágásért többet kért, mint a szomszéd boltban egy férfi haját nyíró kollégája. Cserében elképzelhető, hogy a brit elit klubokból nem zárhatják majd ki a nőket.

A szabályozásnak különösen komoly következményei lehetnek a biztosítások esetében, nem véletlen, hogy a bizottság az irányelv életbe lépése után még hat év haladékot engedélyez majd. Cécile Gréboval, az Európai Női Lobbi munkatársa úgy véli, a díjtételek nemek szerinti eltérése nem indokolt az életbiztosításoknál. Szerinte ugyanis a nők várható élettartama nem annyira nemük miatt hosszabb, azt inkább életmódjuk és egyéb tényezők határozzák meg. Az egész életüket végigdolgozó nők és férfiak között például kisebb – a bizottság számításai szerint csupán 0–2 év – az eltérés.

A bizottság szerint arról sem lehet megfeledkezni, hogy az utóbbi időben a nők a férfiaknál magasabb arányban lépnek a munkaerőpiacra. Tőlük már elvárják, hogy magánnyugdíjpénztárba is fizessenek járulékot, ám ezek az intézmények – szemben az állami nyugdíjrendszerrel – diszkriminációt alkalmaznak nők és a férfiak között.

A férfiak járnak jól?

Barbara Helfferich kiemeli: az egyes tagországokban eltérő a gyakorlat. Az életbiztosításoknál Franciaország vagy Nagy-Britannia ugyanazokat a tarifákat alkalmazza férfiak és nők esetében, míg Németországban nagyban meghatározza a díjakat a biztosított neme. Ami a gépkocsi-biztosításokat illeti, az írek vagy a britek egészen más díjat szednek nőktől és férfiaktól – főleg a fiataloktól. A gépjármű- vagy életbiztosítástól eltérően a nyugdíjbiztosítás a férfiaknak olcsóbb. Ez azzal magyarázható, hogy nagyobb a halálozási esélyük. Az életbiztosításnál pedig az Európai Bizottság által emlegetett születéskor várható élettartamnak vajmi kevés köze van a biztosítási díjak kalkulációjához, hiszen a biztosítást meghatározott időre kötik, és azt számolják ki, kinek mekkora esélye van arra, hogy meghaljon.

Távol az egyenlőségtől

A jelek szerint a magánszféra komoly ellenkezésébe ütközik a tervezet, és az irányelv elfogadását tovább nehezíti, hogy ehhez a tagállamok egyhangú döntése szükségeltetik. ĺgy a tanácsi egyeztetések idején nehéz megjósolni, mikor lép életbe a tilalom.

Az Európai Parlament egy közelmúltban elfogadott indítványában már azt kérte, hogy a novemberben hivatalba lépő következő bizottság elnökének az unió történetében először válasszanak meg egy nőt. De ha ez nem is jön össze, legalább egy a nemek közötti egyenlőségért és a nők jogaiért küzdő tagja legyen a testületnek.

Egyenlő bér

„Egyenlő munkáért egyenlő bért.” Ez az alapelv már az 1957-es római szerződésben is szerepelt, ám a hetvenes évek közepéig nem sikerült tisztázni, mi is minősül „egyenlő”-nek. Egy 1976-os irányelv szerint ez „az azonos, illetve egyenlő értékűnek elismert munkát” jelenti, a különbségeket pedig úgy kell kiegyenlíteni, hogy a női munkavállaló bérét (természetbeni juttatásait, nyugdíját stb.) emelik a férfiak szintjére, nem fordítva. Az elvet egy tíz évvel később született európai bírósági döntés tovább finomította, kimondva, hogy az is ellentétes az egyenlőséggel, ha egy nő magasabb értékű munkáért kap kevesebb juttatást.

Egyenlő bánásmód

Egyik nemet sem érheti megkülönböztetés házasság vagy családi helyzete miatt – szól az 1976-ban elfogadott irányelv. A szakképzésre, az elhelyezkedésre, illetve a szakmai előmenetelre vonatkozó szabály leginkább a terhes nők helyzetét javította. Itt nemcsak nők és férfiak közötti ellentétről lehet szó: a Dekker-ügyben meghozott döntésében az Európai Bíróság egy olyan céget marasztalt el, amely egy gyermeket váró és egy nem terhes jelentkező nő közül az utóbbit választotta, s előbbit éppen terhességére hivatkozva utasította el. A (terhes) nők védelmében hozott intézkedések azonban tagországonként változnak. Az olaszok például csak a művészeknél vagy modelleknél engedik a megkülönböztetést, míg Dániában jogellenesnek ítélték azt, hogy nők nem dolgozhatnak tengerészként. (MH, ú)

Nők és férfiak az Európai Unióban

A foglalkoztatottak aránya 17,2 százalékkal magasabb a férfiak körében.

Az állástalan nők 1,7 százalékkal vannak többen, mint a munka nélküli férfiak.

A nők 34 százaléka dolgozik részmunkaidőben, a férfiaknál ez az arány 7 százalék.

A gyermekes nők hetente 12 órával kevesebb időt töltenek a munkahelyükön.

A férfiak keresete átlagosan 16 százalékkal magasabb a nőkénél.

A parlamenti helyek 25,4 százalékát foglalják el nők.

A 20–24 évesek körében 6 százalékkal több nő tanul.