Négymillió román az unióban

Június végén a romániai munkanélküliségi ráta 5,3 százalékra csökkent, tavaly decemberben még 5,9 százalék volt. Az alkalmazottak száma 8200-zal volt nagyobb a májusinál, meghaladta a 4,6 milliót. Ennyi munkavállaló azonban nem képes eltartani a mintegy 21 millió román állampolgárt. Mert a román munkavállalók jelentős része külföldön dolgozik. Hogy pontosan hányan, azt senki sem tudja Bukarestben, de a munkaerő migrációját figyelemmel követő nemzetközi szervezetek ezt a számot 2–2,2 millióra teszik. Ha azonban az egyes nyugati országokban hivatalosan vagy feketén dolgozó románok becsült számát összeadjuk, az eredmény a négymilliót is meghaladja. (Olaszországban 800–900, Spanyolországban 600–700 ezer, Görögországban 700 ezer, Németországban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300–400 ezer, Franciaországban 200–300 ezer, Nagy-Britanniában 300 ezer, ĺrországban 200 ezer.)

Két dolog is alátámasztja azt, hogy a hazai munkavállalókkal szinte megegyező számú román állampolgár dolgozik külföldön. Először: az általuk hazautalt összeg tavaly 3,6 milliárd euróra rúgott, szemben az előző évi 2,8 milliárddal. A nyaranta hazalátogató stranierik (ahogy a vendégmunkásokat Romániában olasz szóval nevezik) tavaly 8,9 milliárd eurót váltottak be lejre, hogy abból a család szükségleteit fedezzék. Másodszor: a Romániába érkező külföldi befektetők már alig találnak szakképzett munkaerőt. A munkaerőhiánynak jó hatása van az itthon maradottak bérére, a fizetések szinte folyamatosan növekszenek. A hazai bér persze messze nem éri el a nyugati szintet, de azt a havi 2500 eurós összeget, amelyet például brit cégek ajánlanak román mérnököknek, hogy kuvaiti és szaúdi cégeikhez elszegődjenek, jól képzett szakemberek esetében már megközelíthetik.

A romániai munkanélküliség nem egyenletes. Temes megyében, az ország egyik legfejlettebb, legtöbb nyugati befektetőt vonzó régiójában mindössze 2,2 százalékos, miközben a székelyföldi Hargita megyében 9, a moldvai Vaslui megyében pedig a 10 százalékot is elérte. Ezekbe a térségekbe igen kevés külföldi tőke érkezett. Miközben a Székelyföldnek például jelentős a gazdasági és nyersanyag-potenciálja, Hargita és Kovászna megyét a magyarországi befektetők sem rohanták meg. Kovásznában a külföldi befektetések egy lakosra jutó összege tavaly egy euró volt, miközben az országos átlag 180–190 euró lakosonként. A romániai munkaerő jól felkészültnek számít, és a románok sokkal többet hajlandók túlórázni, mint a többi európai nemzet fiai. Ebből a szempontból a románok valóban az első helyen állnak, még a lengyelek is csak utánuk következnek. Talán ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb nyugat-európai ország attól tart: ha Románia januárban csatlakozik az unióhoz, a román munkavállalók még jobban elözönlik Európát. Szakértők szerint azonban ettől már nem kell tartani, hiszen aki el akart menni és tehette – már megtette.

Ma már nyilvánvaló: Romániában a munkaerőhiány jelei mutatkoznak, ami viszont olyan megoldásokhoz vezet, amelyek gondolatához a meglehetősen nacionalista románok nem fognak egyhamar hozzászokni. Az egyik külföldi cég például, amely a csángóföldi Bákóban telepedett le, Kínából hozott nemrég 1100 varrónőt. A botrány az eget verte. (NOL, ú)

Magyar elvárás Bukaresttől

Augusztus végén Romániában járt Göncz Kinga magyar külügyminiszter. Találkozott román kollégájával, Mihai Razvan Ungureanuval, akinek kifejtette: Budapest támogatja Románia január elsejétől kezdődő uniós tagságát. Ugyanakkor elvárja Romániától, hogy parlamentje még az ősz folyamán fogadja el a bukaresti kormány által elfogadott formájában a kulturális autonómiát is tartalmazó, a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt. Erre Tariceanu kormányfő is ígéretet tett. (ú)