„Momentosz! Miszter vagy miszisz?”

Öt nappal hazánk európai uniós csatlakozása előtt arra voltunk kíváncsiak, meg tudja-e értetni magát a szlovákul nem, csak angolul beszélő külföldi az államigazgatási intézményekben.

Tegnap az összes minisztérium központi telefonszámát feltárcsáztuk, és angolul kértük az államtitkár hivatalát. Mindannyiszor ugyanazt a kérdést tettük fel (Could you transfer me to the office of the State Secretary? – Átkapcsolna az államtitkár hivatalába?). A következőkben rövid telefonbeszélgetéseink jegyzőkönyvét osztjuk meg olvasóinkkal.

A közlekedési, távközlési és postaügyi minisztériumban kérdésünkre egy „Moment!”-tel reagált a központos, majd behallatszott a készülékbe, ahogy egy kollégájától kér segítséget. „Valami titkárságot keresnek, angolul”. Egy újabb „moment” után, nagy sokára átvette a kagylót egy hölgy, aki – immár angolul –megkérdezte, milyen irodát keresünk. Megkért, hogy egy pillanatig még tartsam a vonalat, majd hosszas csengetés után már senki nem vette fel a kagylót.

A pénzügyminisztériumban angolul válaszolva azonnal kapcsolták a kért irodát.

A gazdasági tárcánál kétszer is visszakérdeztek: „Miszter vagy miszisz?”

A kulturális minisztérium telefonosa angolul mondta, hogy ismételjem el, mit szeretnék, majd megkért, várjak. A kapcsolt számon angolul válaszoltak ugyan, ám nem Kvarda József titkárságán vették fel a telefont. A művészeti főosztály készséges munkatársa folyékonyan beszélt angolul, majd kiderült, hogy magyarul is társaloghatunk.

A védelmi minisztérium digitális központja angolul is elmondja, hogy várjak, majd végre kicsörög. „Szekretari?” – kérdez vissza angolul (?) tanácstalanul egy hang, majd „Moment!”. Hosszas kapcsolgatás után a telefont már senki sem veszi fel.

Hasonlóan jártam a földművelésügyi tárcánál is, ahol szlovákul kérdeztek vissza, hogy kit keresek. Itt is elhangzott az obligát „Moment!”, a kapcsolás után azonban már nem vették fel a kagylót.

A munka- szociális és családügyi minisztériumban a hölgy először visszakérdez szlovákul, hogy a miniszter irodáját keressük-e. Aztán szlovákul, félre: „Valaki angolul. Nem tudom, egyáltalán hogy hívhat ide, ha még azt sem tudja megmondani, kit keres”. Rövid várakozás után a miniszter irodáját kapcsolják, ahol már beszélnek angolul, ám átkapcsolni nem tudnak, helyette megadják az államtitkári hivatal számát.

Az igazságügyi tárcánál egy spanyolos „Momentosz!” a válasz, majd gond nélkül kapcsolják a kért hivatalt.

Az oktatásügyi minisztérium központi számán senki nem vette fel a telefont.

„A miniszter titkárságát?” – kérdez vissza szlovákul a belügyminisztérium telefonosa, majd szintén szlovákul folytatja. „Nem tudom, kit akar, az európai ügyek osztályát? (félre) Nézzétek már meg ott a telefonkönyvet, az európai osztály száma kellene.”

Az építésügyi és régiófejlesztési minisztériumban egy kapcsolás után a miniszter titkárságára irányítják hívásunkat, ahol már szép angolsággal szólnak a telefonba.

A külügyminisztériumban természetesen angolul válaszolnak, és gond nélkül át is kapcsolnak.

„English? No, Deutsch!” – választ nyelvet az egészségügyi minisztériumban a hölgy, akihez átkapcsoltak. „Én nem tudok németül” – mondom. „Sajnos, nem értem” – válaszol szlovákul. Feladom.

Végezetül a környezetvédelmi tárcánál két kapcsolás után találnak valakit, aki ért angolul, de ő sem az államtitkár hivatalában, hanem a nemzetközi főosztályon dolgozik.

A fentiekből mindenki vonja le saját maga a tanulságot. Minden kommentár nélkül még csak anynyit, hogy egy találomra kiválasztott osztrák minisztériumban – az igazságügyiben – azonnal angolul válaszoltak, és átkapcsoltak.