Mel Gibson pizsamája

Harmadik fesztiválklipjét forgatta idén Martin Krejčí, a Karlovy Vary-i mustra házi rendezője. Négy évvel ezelőtt Jiří Menzellel dolgozott, két éve Helen Mirrennel, idén pedig Mel Gibsonnal. Mindhárman Oscar-díjasok.

Jiří Menzelt a dolgozószobájában leste meg, ahol íróasztala mögött ülve addig hintázik a székével fiatal bejárónője formás idomaiban gyönyörködve, míg hanyatt nem esik bámészkodásai közepette. Bájos és érzéki a kisfilm, bele is illik Menzel játékfilmjeinek sorába.

Helen Mirren, a díjakkal „koronázott” királynő boldogan tenné ki nappali szobájának jól látható pontjára az életművéért Karlovy Varyban kapott üveglányt. Ha nem lenne e kecses teremtés kezében kristálygömb, talán be is férne a polcra a becses szobor. De nem fér be! A gömb nem engedi. Helen Mirren vissza is rakja szépen a dobozába. Nem sokkal később az üveglány mégis ott áll a polcon. Ferdén, de ott áll. Vajon ki tette oda? Olga, az orosz házvezetőnője? Nem, ő nem, állítja a gyevuska. Másnap a konyhaszekrényben áll az üveglány. Oda vajon ki rakta? Olga a fejét rázza. Helen Mirren aludni készül. Már az ágyban fekszik, amikor furcsa neszeket hall. Kattan a doboz zárja, éjszakai életre kel az üveglány.

Mel Gibson villájában két betörő nézelődik a földszinten. Múmiák, koponyák, évszázadok óta fennmaradt relikviák. A betörők egyike meglátja a színész Karlovy Vary-i életműdíját. Kezébe veszi a szobrot. „Ez vajon mi?” – kérdezi. – Vigyük vagy itt hagyjuk? – töpreng. A neszezésre felébred Mel Gibson. Hangtalan léptekkel jön lefelé a lépcsőn. Kezében fúvócső. Az amazonasi indiánok is használnak ilyet. Előbb az egyik, aztán a másik betörőt is leteríti a selyempizsamában „lövöldöző” sztár. Pedig a fiatalabb rimánkodva kéri, hagyja őt futni, hiszen nagy rajongója, nem tudta, kinek az otthonába törtek be. „Persze, rajongó, naná!” – dohog Gibson. És nincs kegyelem.

Három kisfilm, három szellemes kétperces.

„Jiří Menzellel könnyű dolgunk volt – meséli Martin Krejčí. – Élvezte, amit kitaláltunk neki. Nem kérdezte, mennyi időbe telik, míg felvesszük, végtelen alázattal állt a rendelkezésünkre. Helen Mirren más eset volt. Kilencven percet adott a klipre, mi pedig rettegtünk, hogy beleférjünk az időbe. Egy háromszintes londoni házban forgattunk, ahol a fénydublőrrel mindent pontosan lepróbáltunk. Jeleket raktunk a padlóra, hogy Helen Mirren lássa, mikor hova kell állnia. Szerencsére pontosan végeztünk. Mel Gibson ügynöke megértően viszonyult hozzánk. Ahhoz viszont, hogy helybeli, Los Angeles-i stábot hozzunk össze, rengeteg kapcsolatra, ismeretségre volt szükségünk. Egyetlen forgatási nap Hollywoodban 150 ezer dollár, nekünk mindössze 30 ezer dollárunk volt a klipre. Nem hibázhattunk. Nem csúszhattunk ki az időből. A klip szereplője ingyen vállalkozik a munkára, így az ő türelmével sem élhetünk vissza. Amikor eljön Karlovy Varyba, szerződésben ígéri meg, hogy a következő évben vele készítjük el az új fesztiválklipet. Ez persze nem mindig sikerül. Robert de Niróval, Antonio Banderasszal és John Travoltával sem tudtuk még leforgatni a filmet. Talán majd jövőre.”

Mel Gibson Bel Air luxusnegyedében állt kamera elé. Oda sem egyszerű bejutni. Szigorúan őrzött kapukon engedik át az embert – ha átengedik. Forgatni reggel tíztől este tízig lehet, az ebédszünetet – vagy inkább a sziesztát – percnyi pontossággal betartva.

„Operatőrt szerezni volt a legnehezebb – mondja a reklámfilmesként már Amerikában is híres cseh rendező. – Aki igent mond a felkérésre, az a világsztár miatt teszi, nem pedig azért, mert egy kis csapat lelkes cseh fickóval dolgozhat. Ehhez is komoly összeköttetések kellenek. Megnyerni valakit a munkához, piti összegért. Eredetileg Alwin H. Kuchlerrel, a Steve Jobs című film operatőrével számoltunk, aki az utolsó pillanatban lemondta a munkát. Egyszerűen halál fáradtnak érezte magát. Már bele is éltem magam, hogy nemcsak a rendezője, hanem az operatőre is én leszek a klipnek, amikor két nappal a forgatás előtt találtunk valakit. Jól dolgoztunk együtt, lehet, hogy jövőre is őt kérjük fel, ha Richard Gere nem lép vissza valamilyen más munkára hivatkozva.”

Ami pedig Mel Gibson Karlovy Varyban kapott selyempizsamáját illeti (gallérján a város jelképével, a hímzett zergével), azt elárverezték. De már itthon, Prágában. Hatvanezer cseh koronáért vette meg valaki, aki aligha fog abban aludni. Annál nagyobb becsben fogja tartani. Az összeg egyébként a mellrákbetegek gyógyítását támogató alapítvány számlájára folyt. Művészet és humánum így találkozott Mel Gibson bevonásával. És mondjuk csak ki újra: ingyenes közreműködésével.