Még nem múlt el a válság

Egyre kevesebben büszkék EurópáraTASR/EPA-felvételSzakértők viszont egyetértenek abban, hogy az unió még egyáltalán nem lábalt ki a válságból. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök nagyon kategorikusan fogalmazott: „Az unió válságban van, s bár a keretköltségvetésről létrejött megállapodás hasznos, mert legalább nem rontja tovább a helyzetet, de nem elég ambíciózus ahhoz, hogy kivigye a szervezetet a válságból.” Az év európai emberének nemrég megválasztott Juncker interjújában elmondta: vegyes érzelmekkel tekint vissza az elmúlt esztendőre. Voltak ugyanis sikerek (például megreformálták az eurózóna működését szabályozó stabilitási és növekedési paktumot, döntöttek a fejlesztési segélyek növeléséről), de voltak kudarcok is, mint az EU-alkotmány ratifikálását elutasító franciaországi és hollandiai népszavazás. Ez utóbbi témakör kapcsán emlékeztetett: Luxemburgban azért júliusban – szintén népszavazáson – jóváhagyták a dokumentumot, ami „fékezte azok hevületét, akik az alkotmányt el akarták volna süllyeszteni”. Reményét fejezte ki, hogy 2006 elején végre elindul az az összeurópai vita ebben az ügyben, amelyről nyáron az EU állam- és kormányfői döntöttek, s az alkotmányt nem kell végleg eltemetni.

Juncker az unió alapvető gondjait több tényezőben látja. Először is heves ellentét van (s ezt az ellentétet nem sikerült megoldani) azok között, akik Európa jövőjét az integráció továbbvitelében látják, s azok között, akik szerint az együttműködés már így is túl messzire ment előre. A válság másik eleme, hogy az európaiak immár nem hogy nem álmodnak Európáról, annak előrehaladásáról (mint ahogy ez egy álom, egy vágy volt sokak számára az ötvenes és hatvanas években), de immár nem is büszkék Európára. „A mi politikai konstrukciónk az egész világon csodálatot ébreszt, mi viszont minden rosszat elmondunk róla.” Juncker mindennek okát abban látja, hogy belpolitikai szempontból a politikusok számára jobban kifizetődő rosszat mondani Európáról, s a nemzeti érdekek védelmezőjének szerepében tetszelegni. „Hétfőtől szombatig arról beszélünk, hogy a menyasszony milyen ronda, s azután mégis azt szeretnénk, hogy a közönség tapsoljon, amikor vasárnap az oltár elé megy.”

Politikai elemzők arra mutattak rá az utóbbi napokban, hogy a tagállamok kormányait és a brüsszeli bürokráciát is felkészületlenül érte a május 29-ei francia, majd a június 1-jei holland népszavazás kudarca. Miután az EU két alapító tagállamában az urnához járult választók meggyőző többséggel elutasították a korábbi szerződéseket fontos újításokkal kiegészítő, két és fél év alatt vérrel-verejtékkel kidolgozott szöveget, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács júniusi ülése az egyéves gondolkodási időszak bejelentésével lényegében bizonytalan időre befagyasztotta az alkotmányos szerződés ratifikációs folyamatát. Az eredeti megállapodás szerint a szerződést 2006 novemberéig mind a 25 tagállamnak jóvá kellett volna hagynia, de teljesen nyilvánvaló, hogy ez a határidő már nem érvényes. Az egyes országok a ratifikáció menetrendjét maguk határozzák meg, úgymond a legutóbbi fejlemények fényében és belső körülményeik szerint. Mivel az új alkotmány célja az volt, hogy az EU 15 tagállamra méretezett, túlnyomórészt konszenzusra alapozott döntéshozatali, eljárási és együttműködési rendszerét a kibővített unió feltételeihez igazítsák, ebből a szempontból a bővítési folyamat is befejezetlen maradt. Bulgária és Románia – 2007-ben vagy 2008-ban esedékes – csatlakozásával 27 tagúvá bővülő unió a jelek szerint egyre nehézkesebben és körülményesebben működik majd az átmenetinek szánt nizzai szerződés alapján. Már csak e technikai jellegű probléma miatt is erősödött az idegenkedés a tagállamok körében a további bővítéstől. A csatlakozási tárgyalásokat október elején, Törökországgal egy időben elkezdett Horvátországnak jó esélye van még ebben az évtizedben a teljes jogú tagság elnyerésére, a törökök esetében azonban minimum tízéves várakozást valószínűsítenek a szakértők.

A Nyugat-Európában eluralkodott bővítésellenes hangulat és szűkkeblűség fő oka, hogy a legnagyobb tagállamok gazdaságának évek óta tartó gyengélkedése és a magas munkanélküliség ellenére javában folyt a szociális ellátórendszerek fájdalmas reformja. Az egyensúlyi zavarokat jelezte, hogy több ország képtelen volt 3 százalék alatt tartani a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított arányát. Az euróövezetben is tovább nőtt az átlagos költségvetési hiány. Egy sor ország – köztük olyan meghatározók, mint Németország, Franciaország és Olaszország – ellen pedig túlzottdeficit-eljárás folyt.

Az Európai Bizottság múlt év végi jelentésében ugyan a gazdasági mutatók halvány javulását jelezte, és a szakértők gyorsulni látták a lakossági fogyasztást, valamint a beruházásokat is, ám 2005 egészében az EU átlagos gazdasági növekedése – a 2004-es 2,4 százalék után – csak 1,5 százalék volt. A korábbi éveknél lassabban nőtt ugyan a munkanélküliség, ám így is rekord közeli magasságban, 8,7 százalékon maradt. Jó jelként értékelték ugyanakkor, hogy a nemzetközi nyersanyag- és energiaárak emelkedése ellenére sem szaladt el az infláció, mely éves átlagban 2,3 százalék volt. (mti, eurohirek.hu, m)