lhunyt Suárez volt spanyol kormányfő

Jogi tanulmányokat folytatott, a Franco-rendszer alatt néhány kormányzati tisztséget is betöltött. 1969-73 között az állami rádió és tévé főigazgatója volt. Az 1960-as évektől vett részt a falangista mozgalomban. 1975-ben a Falange (Nemzeti Mozgalom) főtitkárhelyettese, 1975-76-ban főtitkára és képviselője volt a kormányban. 1976 júliusában Francisco Franco diktátor halála után I. János Károly spanyol király miniszterelnöknek nevezte ki. (Az államfő későbbi nyilatkozata szerint azért volt a legmegfelelőbb erre a posztra, mert "az előző rendszer irányításának is része volt, ugyanakkor valami újat akart".)
   

Az 1977-ben, 41 év után megtartott első szabad választásokat a Suárez által vezetett Demokratikus Centrum Unió (UCD) nyerte meg, így ő lett a Franco-rendszer utáni Spanyolország első demokratikusan megválasztott kormányfője, aki kulcsszerepet játszott Spanyolország demokratikus átalakulásában. Suárez nevéhez fűződik a demokratizálódási folyamat megindítása Spanyolországban, többek közt a pártok és a szakszervezetek működésének az engedélyezése, valamint az általános választások megszervezése. Suárez 1977-1980 között az UCD elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Miután 1981-ben lemondott a kormányfői tisztségről, kilépett az UCD-ből és 1982-ben Demokratikus és Szociális Centrum (CDS) néven új pártot alapított, amelyet 1991-ig vezetett. 1988 és 1991 között a Liberális Internacionálé elnökeként működött. 1991-ben személyes okok miatt visszavonult az aktív politizálástól.
   

1981-ben a miniszterelnökségről való lemondása után a király hercegi rangra emelte. 1996-ben Asztúria Hercege díjjal tüntették ki a spanyol demokratikus átmenetért kifejtett erőfeszítéseiért. 2007-ben az első demokratikus választások harmincadik évfordulója alkalmából János Károly király az Aranygyapjas rend 1193. lovagjává ütötte.
   

2005-ben került nyilvánosságra, hogy Suárez súlyos beteg, elveszítette az emlékezőképességét. A hét elején tüdőgyulladással egy madridi kórházba került, ott hunyt el.