Lettország

Lettország májusban vált az Európai Unió tagállamává. Habár területe nagyobb Szlovákiáénál, lakossága a felét sem éri el, kb. 2,4 millió. Az ország sokszínűségét mutatja, hogy a lakosság 53 %-a lett nemzetiségű és majdnem fele orosz (33%), belorusz és ukrán. A nemzetiségek között nem mindig barátságos a viszony, bár összetűzésekre nem került sor. A volt szovjet tagország viszonyát az orosz nemzetiséghez még valószínűleg jó ideig a szovjet múlt fogja beárnyékolni. A legnagyobb vallási csoport az evangélikus, de jelentős számban vannak katolikusok is. Gúnyosan a „Balti Svájcnak” nevezik az országot, amely azonban inkább Hollandiához hasonlítható, mivel területének 10%-a tengerszint alatt fekszik. A tengerparton fekvő Riga mágnesként vonzza a turistákat. Területének 40%-a erdővel borított, legmagasabb pontja a 311 méter magas Gaizina kalns.

Novembertől áprilisig kellemetlen időjárás uralkodik az országban, a hőmérő higanyszála alig emelkedik 0 C° fölé, a Nap csak néhány órát süt naponta. Lettország mostani lakosainak ősei finnugor vadászok voltak, akik valószínűleg Kr. e. 3000 és 2000 között érkeztek erre a területre. A régészek találtak azonban ennél is régebbi tárgyi leleteket, melyek bizonyítják, hogy a régióban már a Kr. e 9000-es években is éltek emberek.

Az első világháború alatt Lettország, hasonlóan Litvániához, német megszállás alá került. Az 1930-as évek végére Lettországban felülkerekedett az önkényuralom, és 1939. augusztus 23-án Lettország szovjet érdekszférába került. 1940 augusztusában az ország szovjet katonai megszállás alá került, a kommunisták megnyerték a „választásokat” és Lettországot „felvették” a Szovjetunió államai közé. Ennek eredményeképp megindultak a nacionalista tisztogatási folyamatok, és egy éven belül közel 35 ezer lett esett áldozatául a nép-irtásnak.

Németország, Szovjetunió megtámadása után, 1941-ben elfoglalta Lettországot. Noha sok lett a nácikat felszabadítóként üdvözölte, és bevonult a német katonai alakulatokba, Lettország 90 ezer főt számláló zsidó népessége majdnem teljesen elpusztult. Számos lett lakos menekült nyugatra 1944-ben. Lettország teljes embervesztesége a második világháború alatt kb. 450 ezer fő volt. Sztálin hatalma alatt, 1945 és 1949 között, további 175 ezer lett lakost gyilkoltak meg vagy deportáltak.

Lettország erőszakos orosz megszállása, csakúgy, mint a többi balti állam esetében, 1980 végén kezdett gyengülni, amikor Mihail Gorbacsov hirdetni kezdte a glasznoszty (nyitottság) és peresztrojka (átstrukturálás) politikáját, majd 1990 tavaszán a nacionalisták jelentős többséget szereztek a lett parlamentben. 1991 elején nagy többséggel elfogadta a parlament a Szovjetuniótól való elszakadást, a Gorbacsov-ellenes államcsíny után Lettország teljes függetlenséget jelentett be.

Lettországban az ételek elkészítésének leggyakoribb módja a füstölés, a füstölt hering, orsóhal, lepényhal és angolna mind-mind nemzeti ételnek számítanak. Nyáron az erdei gyümölcsökből készített lepények remek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy pár kiló felesleget szedjünk magunkra. A Riga Feketebalzsam Lettország nemzeti itala, nagyon magas alkoholtartalmú, sűrű, fekete, az Unikumhoz valamennyire hasonlító ital. Ne hagyjuk ki!

A nyári napforduló az északi népeknél különösen nagy ünnepnek számít. Ilyenkor a házaik köré kirakott virágokkal próbálják a gonoszt elriasztani, majd miután a riasztás sikeréről meggyőződtek, óriási lakomázásba fognak.