Lengyelország, jobbra át!

A váltás óta sokan a demokráciát féltik Lengyelországban, az Európai Unió és az Európa Tanács szervei vizsgálatokat indítottak a lengyel kormánnyal szemben, kormányellenes és kormánypárti tömeges utcai demonstrációk zajlanak. Milyen társadalmi folyamatok kísérik a hatalomváltást? Egy lengyel diplomatát és egy magyar polonistát kérdeztünk a mai lengyelországi közállapotokról. Lengyelország még mindig a térség egyetlen középhatalmának számít, a nyugati közvéleménynek az országra irányuló kiemelt figyelme ezért nem meglepő. A Nyugatról érkező kritika ugyanakkor mintha szerves folytatása lenne az orbáni Magyarország elleni kritikának, és a PiS hatalomátvételében sokan az orbáni jellegű kormányzás térségbeli térnyerését látják. A térség országaiban természetesen számos hasonlóságot fedezhetünk fel a politikai folyamatok alakulásában, legalább ugyanannyi eltérést is találunk azonban, így durva leegyszerűsítés volna kijelenteni, hogy a PiS Lengyelországban a Fideszt másolja. Ugyanakkor az előzményekben találunk némi egyezést: ahogy 2010-ben a hírhedt „elmúltnyolcév” politikai – jelentős részben korrupciós – botrányai segítették hatalomra a Fideszt, úgy a PiS választási sikere is nagyban a nyolc évig kormányzó Polgári Platform (PO) baklövéseinek volt betudható. A PO ugyan fel tudott mutatni sikereket a lengyel gazdasági eredményekben, ám a nyolcéves kormányzás végére a párt nimbusza annyira erodálódott, hogy további kormányzásra való alkalmatlanságát a pártot korábban támogató liberális értelmiség egy része is belátta.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"232577","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"Szalai Attila","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A Polgári Platform bukásaBogdan Góralczyk lengyel politológus, diplomata, publicista a PO bukását három okra vezeti vissza. „A PO sikeres volt, nyolc évig kormányzott, de nem volt semmilyen Nagy Tervük – nyilatkozta az Új Szónak Góralczyk. – Inkább ügyes evezés volt ez, mint stratégia, főleg a pártelnök Donald Tusk részéről. Amikor Tusk távozott Brüsszelbe, kiderült, meztelen a király.” Donald Tusk, aki ma az Európai Tanács elnöke, a PO meghatározó arcának számított – hogy ma Tusk ott van, ahol, az a PO Európa-politikájának is köszönhető. Szalai Attila politológus, polonista szerint épp az uniós politika jelentette az egyik fő ellentétet a PO és a PiS között. „A PO az egységesülő Európa érdekében hajlamosnak mutatkozott fokozatosan lemondani az ország szuverenitásának mind több eleméről, míg a PiS a »nemzetek Európája« elv mentén politizált és gondolkodott” – magyarázza Szalai. A második ok, amiért a PO nem maradhatott tovább hatalmon, Góralczyk szerint a neoliberális gazdaságpolitikában keresendő. „Ez a gazdasági program már 2008-ban megbukott, a neoliberális rendszer visszaszorult az egész (nyugati) világban. Így már 2010 után sok elemző előre látta a belpolitikában Tusk és a PO alkonyát” – véli Góralczyk. Ugyanakkor az, hogy a PO nyolc évig kormányon maradhatott, jelentős részben a gazdaságpolitikájának volt köszönhető. „Tagadhatatlan, hogy a hazai kis- és középvállalkozások számára biztosított viszonylag kedvező működési feltételek mellett a lengyel gazdaság jó teljesítményében része volt a PO által képviselt nyitottságnak a globalizációs folyamatok felé” – ismeri el Szalai Attila is. Góralczyk szerint a PO bukásának harmadik oka, hogy egyre több lengyel fiatal került kilátástalan helyzetbe, munkanélküliek lettek, elvesztették a talajt a lábuk alól, és a jobboldallal kezdtek szimpatizálni. Ezt a folyamatot pedig tovább erősítették a PO korrupciós botrányai, illetve a menekültkérdés, amely szintén szerepet kapott a választási kampányban. „A Polgári Platform számos átlagos lengyel szemében szinte botránypárttá vált, a kormányerők egyre intenzívebb retusálási igyekezete nem sokat segített, a párt programjának átalakítása is jelentősen megkésett, és választási ígéretei kevésbé karakteresek voltak az ellenfelekéivel összevetve – magyarázza Szalai Attila. – Egyenesen fatális hatással volt a PO népszerűségére az, hogy a parlamenti választások előtt fél évvel elveszítette az elnökválasztást. A társadalom belefáradt a PO magyarázkodásaiba, változásokra vágyik, új hangokat akar hallani. Ezt jelzi, hogy olyan egzotikus formáció iránt is kifejezte érdeklődését, mint a rockzenész Kukiz anarchista, de ugyanakkor patrióta jegyeket is hordozó, nehezen kategorizálható eszméket kínáló pártja.” Szélsőséges-e a PiS?A PiS-t sokan egyszerűen „szélsőséges” pártnak tartják, olykor a szélsőjobboldali jelzővel is illették. Megalapozott-e ez a vélekedés, és ha igen, miben rejlik a PiS szélsőségessége? A PiS különféle jobboldali mozgalmak, csoportosulások egyesülésével jött létre 2001-ben, Lech és Jaroslaw Kaczynski ikerpárjának jóvoltából, a kezdetektől nemzeti-konzervatív értékrendet képviselt, nagy hangsúlyt fektetve az antikommunizmusra. 2005–2007 között kormányzó párt volt, ám 2007-ben előrehozott választásokon elvesztette a hatalmat, amelyet ezután két cikluson keresztül a PO-nak sikerült megtartania. 2005-től 2010-ig a PiS adta a köztársasági elnököt Lech Kaczynski személyében, aki 2010-ben a szmolenszki légi katasztrófában vesztette életét. Később ismét a PiS támogatásával választottak államfőt Andrzej Duda személyében.A PiS családbarát programra építette választási kampányát, komoly családtámogatási csomagot helyezett kilátásba, a társasági adó csökkentését, a bankok és a nagy kereskedelmi hálózatok megadóztatását ígérte. „Az ellenzéki elemzők most azt állítják, a PiS »megvásárolta« a társadalmat” – mondja erről Bogdan Góralczyk, aki szerint ha nem valósulnak meg az ígéretek, a PiS helyzete egyre nehezebbé válik. Ezek az ígéretek mindenesetre nem „szélsőjobboldaliak”; Góralczyk sze­rint komolyabb a helyzet a külpolitikát illetően: a PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski erőteljesen nemzeti beállítottságú, idegen nyelveken nem beszél, nem világlátott ember. „Nem érti, mi zajlik külföldön, és ez nem is nagyon érdekli” – állítja Góralczyk. Szalai Attila szerint a PiS esetleg annyira szélsőséges, mint a Fidesz: „éppen annyira, mint amennyire ezt a Fideszről mondják ugyanazok a »sokan«, azaz a globalizmus feltétlen hívei, a nyugati baloldal politikai és médiaelitje, akiknek a szemében minden, ami nem a multinacionalista pénzügyi körök érdekeit szolgálja, jókora szálkának számít” – véli a magyar polonista, aki szerint a PiS „olyan politikai formáció, amely számára az ország szuverenitása az egyik legfontosabb érték”, s csak akkor szélsőséges, ha ez szélsőségnek minősül. A PiS gazdasági programja mindkét elemző szerint egyértelműen baloldali, ezért is furcsa jobboldaliként emlegetni ezt a pártot; egyesek „keresztény-szociálisnak” könyvelik el a tömörülést, így oldva fel az ellentétet, mutat rá Szalai.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"232578","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"264","title":"Bogdan Góralczyk","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Bírálat Velencéből„Aláássák a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot az alkotmánybíróság hatékonyságát korlátozó lengyel jogszabályváltozások” – jelentette ki idén márciusban az Európa Tanács nagy tekintélyű alkotmányjogi testülete, a Velencei Bizottság, amelynek részéről szokatlan az ennyire éles bírálat. Az új lengyel kormány tavaly év végén változtatta meg az alkotmánybírósági törvényt, aminek értelmében újabban nagy súlyú ügyekben a testület az eddiginél több bíró jelenlétében és kétharmados többséggel hozhat csak érvényes határozatokat; ugyanakkor előfordult, hogy a kormány nem tartotta tiszteletben az alkotmánybíróság döntését. „Az alkotmánybíróság meg van bénítva, azaz működik, de a kormányzó többség a parlamentben nem fogadja el az ítéleteit” – magyarázza Bogdan Góralczyk, aki szerint a kormánypárt és az ellenzék közötti párbeszéd jelentené a megoldást, de erre senki nem számít, mert a PiS „azt hiszi, ő az igazi ravasz róka”, míg az ellenzék az utcán politizál. „Az egész folyamat valójában nem az alkotmánybíróságról szól, ez csak egy ürügy, hanem a valódi jogállamról, amely nagy veszélyben van most Lengyelországban” – véli Góralczyk. Más nézeten van Szalai Attila. „A lengyel alkotmánybíróság reformja nem egyéb, mint a testületbe delegált bírók politikai hátterének kiegyensúlyozása – állítja a polonista. – Ez épp a »fékek és ellensúlyok« annyit emlegetett megvalósítását jelenti. Ezért a varsói kormányzat inkább elismerést, mintsem bírálatot érdemelne.” Szalai szerint a PiS lépései az előző kormány túlkapásait voltak hivatottak rendezni. „Az előző parlament még az októberi választások előtt két hónappal – az akkor kormányzó jobbközép liberális PO és a PSL többségével – alkotmánymódosítást fogadott el. Ez ellen azonban senki sem tiltakozott az EU fővárosában. Ennek alapján választott a még kormányzó erők többsége által uralt régi parlament öt új alkotmánybírót, noha kettőnek még le sem járt a mandátuma. Az új köztársasági elnök az alkotmányellenességre hivatkozva nem írta alá a kinevezésüket, amire viszont a választásokat elvesztő erők a demokrácia megsértését hangoztatták, és utcai tüntetésekkel válaszoltak” – magyarázza Szalai. Az ügy mindenesetre nyitott, a Velencei Bizottság vizsgálódását pedig alighanem újabb ellenőrzések fogják követni. Szabad sajtóA másik sokat ragozott téma a sajtószabadság. A párizsi székhelyű, a sajtószabadságot figyelő világszervezet, a Riporterek Határok Nélkül idei listáján Lengyelország 29 helyet esve vissza a 47. lett (Szlovákia a 12., Magyarország a 67.). A sajtó ma is szabad Lengyelországban, állítja Bogdan Góralczyk: „Nem a sajtó szabadságáról van szó, mert a sajtó Lengyelországban továbbra is szabad, hanem az új médiatörvényről, amely a »nemzeti médiáról« rendelkezik – ilyen »nemzeti médium« lett a közszolgálati rádió és televízió, amely most teljesen a kormány kezében van. Az aggasztó azonban inkább az, hogy a televízió Jacek Kurski kezébe került, aki korábban politikusként szerepelt, cinikus és sokszor szélsőséges emberként ismertük meg. Egyre több nagyvárosi polgár állítja, hogy nem nézi a nemzeti televíziót, de vidéken csak ez van, mert a két magáncsatornát – amelyek »polgári« vagy »liberális« jellegűek –, azaz a Polsatot és a TVN-t csak kábelen keresztül lehet nézni.” Szalai Attila szerint korábban a PO kezében volt a közszolgálati média, amit semmilyen kritika nem ért, „ám abban a pillanatban, amikor a PiS-kormányzat kiegyensúlyozottabb közszolgálati médiatevékenységet célozva meghozta vonatkozó intézkedéseit, azonnal riadót fújtak”. Pedig az egész médiafelületnek csak 16 százalékát teszik ki a közszolgálati médiumok, teszi hozzá Szalai. „Nyilvánvaló, hogy a PiS darázsfészekbe nyúlt, de az is nyilvánvaló, hogy meg kellett tennie, ha tartósan – értsd: legalább egy kitöltött ciklusra – szeretne berendezkedni a hatalomban. Más kérdés, hogy lesz-e elég ereje a szándékait keresztülvinni, s kitartani a láthatóan erős hazai és nemzetközi ellenszélben” – véli a magyar polonista. Kettészakadt társadalom?Az, hogy a magyar társadalom kettészakadt a kétezres évek politikai eseményei nyomán, régen közhely. Lengyelországban szintén komoly szintre jutott a „szekértáborosdi”: már „két nemzetről” beszélnek, mondja Góralczyk. „Ez a legveszélyesebb folyamat a lengyel társadalomban a legutóbbi választások után – mutat rá az elemző. – Kettészakadt az ország, és nincs remény az igazi párbeszédre. Az ellenzék továbbra is erős, de nem egyesült. Két liberális párt áll a második helyen, egyszer a PO, máskor a Niezalezna nevű párt, csak azt nem lehet tudni, mi a programbeli különbség közöttük, a PiS pedig egyre keményebb, és nem figyel a többiekre. Már-már »szektáról« beszélhetünk. Ha ez így folytatódik, csak romok maradnak.” Szalai Attila szerint a PiS helyzete sem könnyű. „A PiS céljait, tevékenységét, működését számos támogatója is úgy ítéli meg, hogy az nem túl sok optimizmusra ad reményt – mondja a politológus. – Főként a gazdasági problémákra adandó válaszainak helyességében, hatékonyságában kételkednek. Különös figyelmet kívánnak irányítani Németországra, amelynek rengeteg gazdasági érdeke fűződik Lengyelországhoz. Ne feledjük, arról az országról és gazdaságáról van szó, amely az EU vezető ereje. A PiS-nek tehát nem akármilyen kihívással kell szembenéznie.” Szalai nem számít gyors gazdasági javulásra a PiS programja alapján. „Az osztogató hozzáállás ugyan népszerűséget hoz, de hosszabb távon csak elmélyítheti a válságjelenségeket. Lengyelországban a nagy bevásárlóközpontok és pénzintézetek megadóztatása nagyságrendileg nem tűnik egyébnek, mint szorítókötésnek a megsérült verőérre” – vélekedik Szalai. A magyar polonista azonban nem látja végzetesen megosztottnak a társadalmat. „A lengyel társadalom közel sem annyira megosztott, mint azt a jelenlegi kormányzattal szemben pozícionált erők sulykolják bel- és külföldön – véli. – Egy sokszínű, véleményét kifejezésre juttatni nem habozó, politikailag számos tekintetben érettebb társadalomról van szó, mint némely, magát régiónk országai fölé helyező, jóval kevesebb történelmi tapasztalattal rendelkező nyugati országban.” Az abortuszkérdésHa valamiben teljes a társadalmi megosztottság (persze nem csak Lengyelországban), az az abortusz ügye. A PiS nemrégiben meglebegtette, hogy bevezetnék a teljes abortusztilalmat, a katolikus egyház lobbijának engedve. Maga Beata Szydlo kormányfő is kijelentette, személyesen támogatná a művi terhességmegszakítások tilalmát. „Az egyház Lengyelországban is politikai tényező, a híres-hírhedt Rydzyk atya komoly pénzügyi és mediális befolyással bír, nyíltan támogatta és támogatja Kaczynski rendszerét” – magyarázza Bogdan Góralczyk. Tadeusz Rydzyk különös alakja a lengyel közéletnek: a redemptorista rend tagjaként médiabirodalomra – és komoly, ám a vallási fedezet miatt ellenőrizhetetlen vagyonra – tett szert, amelyet radikális nézeteinek terjesztésére használ, rasszista kijelentései világszerte botrányokat kavartak, a Vatikán is kérte már, hagyjon fel a politizálással – mindhiába. Az abortusztilalom ügye egyelőre fennakadt a társadalmi ellenálláson, hasonlóan, mint ahogy azt a netadónál vagy a vasárnapi boltzárnál láthattuk Magyarországon. Szalai Attila szerint azonban még ennél is súlyosabb baklövésről van szó. „Ezzel kapcsolatban a magánvéleményem az, hogy óriási politikai melléfogás. Sokkal nagyobb, mint a vasárnapi boltbezárások ügye volt Magyarországon” – vélekedik az elemző, hozzátéve, a lengyel demográfiai mutatók romlása miatt azért ezt a kérdést „nem szabad egy-két bekezdéssel, felületesen elintézni”. Tény mindenesetre, hogy a kormány egyelőre visszakozott, bár a kérdés alapvetően továbbra is nyitott. Az illiberalizmus útján?Az orbáni politika alakulására a híres-hírhedt 2014-es tusnádfürdői beszéd óta már van szavunk: illiberális fordulat. A demokrácia ugyanis „nem feltétlenül liberális”, mondta Orbán Viktor, és Oroszországra, Kínára, Indiára, Törökországra és Szingapúrra hivatkozott, mint a mai világpolitika „sztárjaira”. Lengyelországot még ma sem sorolhatná az illiberális „sztárok” közé senki, hiszen a kormányzást átvevő PiS egyelőre nem tudott komolyabb eredményeket felvonultatni – azon kívül, hogy lépéseket tett saját hatalmának megszilárdítására. De vajon milyen lenne/lesz a lengyel illiberális demokrácia? Ami biztos: a PiS erős nemzetállamot épít, ahol – a koncepció szerint – nemzet és állam egymást erősíti. „A liberalizmus a sokszínűséget hirdeti, hát fogadja el azt a demokratikus rendszerek vonatkozásában is – vélekedik erről a kérdésről Szalai Attila. – Ennek jegyében jobb, ha a világ tudomásul veszi: Lengyelországban teljesen demokratikus és szabad választások révén került hatalomra a jelenleg kormányzó párt. És senki másnak nincs felhatalmazása leváltani vagy megtartani a  pozíciójában, csak a lengyel társadalomnak, amelynek tagjai teljes joggal tekintik magukat ugyanolyan európainak, mint kontinensünk más országainak lakói. Hagyjuk rájuk a döntést.” Bogdan Góralczyk szerint „nemzeti felemelkedés” helyett (amiről a lengyel közszolgálati televízió beszél) komoly válság van kibontakozóban Lengyelországban. Lengyelország „háttérország” az európai illiberális folyamatokban, véli a lengyel politológus. Jaroslaw Kaczynski egyelőre nem vázolta fel a maga „illiberális vízióját”, ám szilárdan kézben tartja a hatalmat az országban. Mindkét oldal vívhatja a maga szabadságharcát: a PiS Brüsszellel, a lengyel ellenzék a kormánnyal szemben. Elvégre a lengyeleknek legalább annyi tapasztalatuk van szabadságharcolásban, mint a magyaroknak.  Bogdan GóralczykPolitológus, diplomata, publicista, sinológus, a Varsói Egyetem professzora, korábban Lengyelország thaiföldi, Fülöp-szigeteki és mianmari nagykövete, 2001–2003 között a lengyel külügyminiszter irodavezetője, 1991–1998 között Magyarországon állomásozott diplomataként, számos lengyel, angol és magyar nyelvű cikk és kötet szerzője. Szalai AttilaÚjságíró-politológus, diplomata, 1993–1995 között a magyar külügyminisztérium sajtótitkára a Varsói Magyar Nagykövetségen, 1998–2001 között a külügyminisztérium tanácsosa ugyanott. 2001–2005 között a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója. 2005-től 2009-ig a külügyminisztérium, 2009-től 2013-ig a Varsói Magyar Nagykövetség tanácsosa, jelenleg a budapesti Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa.