Lángoló kiszáradt fa

Vitathatatlanul erős, autentikus film. Ehhez hozzásegít, hogy nem puszta fikció alapján született. Slávek Horák rendező édesanyja tapasztalatai alapján forgatta ezt a groteszk-szomorú „mesét”. Az édesanya ugyanis egészségügyi nővér, és húsz évig időseket ápolt házi gondozóként. „Rengeteget mesélt a munkájáról, érdekes történeteket hallottam tőle a gondozottairól. Harminchét éves koromban aztán komolyan kezdtem figyelni az anekdotákra, azzal a szándékkal, hogy filmet forgatok belőlük” – árulta el a cseh rendező. Az élet írta tehát az önfeláldozó falusi nővér, Vlasta (Alena Mihulová) esetét, akit éjjel-nappal ébreszthetnek, riaszthanak a betegek, akár gyalog is útnak indul a segítségkérőkhöz. Nem igényel mentőt, mert spórolni akar az egészségügynek, busszal utazik a környező falvakba, legfeljebb a férjét kéri meg, hogy rozoga járgányukkal furikázza el őt valamelyik gondozottjához. Amikor egyik betege a közeli településen bezárja őt, és későig elmarad, stoppal indul haza. Egy motoros veszi fel, de balesetet szenvednek (szellemes a a felborulás körölménye). Kórházba szállítják, ahol Vlastáról kiderül, hogy rákos. Pár hónapja van hátra, mert kezelni nem lehet már, csak a fájdalmát csillapítani. A nővér megretten. Az utolsó szalmaszálat jelenti számára egyik ápoltjának a lánya (Tatiana Vilhelmová), aki „kézrátéttel”, energiákkal gyógyít. A nő elviszi őt egy ezoterikus gyakorlatra, ahol az ezoterikus szolgáltató (Zuzana Kronerová) egy különleges szeánszon – az erdő közepén lángba borít egy kiszáradt fatörzset – meggyógyítja a lelkét. Vlasta rádöbben, hogy becsapták az alternatív gyógymóddal, mert nem a lelkét, hanem a testét kell meggyógyítani. A szimbolikus faégetés hatására a beteg nővér mégis ráeszmél valamire. Hogy fizikai baja valószínűleg lelki okokra is visszavezethető, vagyis életvitele, családi élete is közrejátszhatott a kór elhatalmasodásában. Rádöbben, hogy az utóbbi időben nem élt, nem úgy élt, ahogy kellett volna. Másokért dolgozott, miközben magára nem figyelt. A figyelmet, a szeretetet, ami kijárt volna neki, Láďától, férjétől (Boleslav Polívka) sem kapta meg. Kezdi megérteni és elfogadni lányuk, Marcela (Sara Venclovská) elutasító viselkedését, s azt is, hogy elköltözött otthonról. Már évekkel korábban anyja szemére vetette, hogy többet törődik idegenekkel, mint saját magával és a családjával. Vlasta kezdi azt is felfogni, hogy valamit helyrehozhatatlanul elrontott. Úgy érzi, felégetett maga körül mindent, elpusztított minden fontos érzést. Önmagába fordulva megérti, hogy örökös távolléte, gondterheltsége az oka Láďa elhidegülésének is. Slávek Horák szívszorító drámát forgatott a valós alapú történetből. Nem bevált recept szerint építkeznek a fordulatok, vagyis nem egyre fokozva a nézőben a bele- és együttérzést, ahogy a halálos kór mind jobban sorvasztja a beteget. Nem a betegség lefolyása a film fő sodrása. Csupa humor ennek a cseh mozinak vége. A sztori Marcela groteszk lakodalmával zárul, amelyen a szülők is jól mulatnak. Még egy szerelmi fellángolásra is futja Láďa és Vlasta között. Mulat a násznép, egyre erősítenek a zenészek… Egyetlen szimbólum, egy nagyon erős, mellbevágó jelkép jelzi a vigadalom forgatagában a közeledő tragédiát. Egy igen találó motívum, amely jó ideig ott van a végső képsorokon, hogy beleivódjon a néző tudatába… ezek a kockák nagyon és igazán odavágják az embert.