Középkori viadalokban mérkőznek meg hagyományőrző csoportok Lengyelországban

A lovagfesztivál résztvevői a harcművészeten kívül a középkori életmódot is felidézik: táborokban laknak, és régi receptek szerint főznek.
A bajnokság érdekessége, hogy a párviadalok és több fős csaták valósághű, full-contact összecsapások: a nemzetközi szabályzat csak a legveszélyesebb, súlyos testi sérülésekkel járó harci technikák alkalmazását tiltja. A rendezvény tehát nem csak bemutató, hanem igazi harctér, ahol sportolók mérik össze képességeiket.

A nemzeti válogatottakba több hagyományőrző csoport legjobb harci felkészültséggel és megfelelő fegyverzettel rendelkező képviselői kerülnek be, akik a lovagi tornákon több kategóriában mérik össze tudásukat. A párviadalokban a gyorsaság és a döntőképesség számít, míg az öt vagy huszonegy fős csapatok, illetve a teljes válogatottak összecsapásaiban már a taktika is fontos szerepet játszik: a csaták résztvevőinek szem előtt kell tartaniuk azt, ami körülöttük történik, mert hibájuk az egész csapat vesztét is okozhatja.

Anton Trubnyikov ötletgazda, az ukrán válogatott kapitánya azt állítja, hogy nagy a társadalmi érdeklődés a középkori rekonstrukció iránt. Reményei szerint ez a sportág idővel a labdarúgás népszerűségével is felveheti a versenyt, mert a lovagi tornákon nem a versengés a legfontosabb: a XXI. század embere számára  csak múzeumi kiállítási tárgyként ismert hagyományos fegyverzet is testet ölt - olvasható a dzieje.pl lengyel történelmi portálon.

Hubert Filipiak, a lengyel nemzeti válogatott edzője és kapitánya szerint a profi lovagi tornák története körülbelül 15 éve kezdődött Oroszországban. A történelmi rekonstrukciónak ez a fajtája leginkább az oroszoknál, illetve Ukrajnában, Fehéroroszországban és Lengyelországban terjedt el, de az idei versenyre a szervezők szerint 15 országból jelentkeztek résztvevők. Eddig két alkalommal szerveztek világbajnokságot és mindkettőnek az ukrán Hotin volt a házigazdája.