Johnson köszönetet mondott azoknak, akik először voksoltak a konzervatívokra

A kormányzó Konzervatív Párt a várakozásoknál jóval nagyobb, több mint három évtizede példátlan mértékű győzelmet aratott, és az eddigi kisebbségi kormányzás után kényelmes, 80 fős többséget szerzett a londoni alsóházban.

A konzervatívok olyan választókerületekben is győztek, amelyek eddig évtizedeken át a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt bevehetetlen erősségeinek számítottak.

Ezek közé tartozik az északkelet-angliai Sedgefield, Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök egykori választókerülete, ahol a csütörtöki választáson szintén konzervatív jelölt győzött.

Blair a Munkáspárt eddigi legsikeresebb miniszterelnöke volt, aki a Labour történetében máig érvényes rekordot döntve három parlamenti választást nyert meg egymás után, és 1983-tól 2007-ig volt Sedgefield alsóházi képviselője.

Sedgefieldnek 1935 óta, egészen a csütörtöki választásig, folyamatosan munkáspárti képviselője volt a londoni alsóházban, a mostani választáson azonban a konzervatív jelölt, Paul Howell jelentős előnnyel legyőzte Phil Wilson eddigi munkáspárti képviselőt.

Johnson szombat délután itt tett jelképes jelentőségű látogatást, és az egybegyűlt aktivisták előtt tartott beszédében kijelentette: köszönet illeti azokat, akik szakítottak az előző nemzedékek szavazási szokásaival, és ezúttal a konzervatívokat támogatták.

Hozzátette: a konzervatív párti kormány „meghálálja a bizalmat”, és ennek jeleként azonnal hozzákezd az elsődleges feladathoz, vagyis a Brexit-folyamat végigviteléhez.

A brit miniszterelnök megerősítette, hogy még karácsony előtt ismét az alsóház elé kerül a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszerét rögzítő megállapodás – amelyet az előző parlament nem ratifikált –, és a Brexit jelenleg érvényes január 31-i határnapján az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból.

Johnson kijelentette, hogy a Brexit-megállapodás támogatottsága a többségbe került konzervatív frakción belül „száz százalékos”.

Hozzátette: az elsődleges feladatok közé tartozik „az Egyesült Királyság tényleges egyesítése” is a Brexit-viták és a választási küzdelem után.

A választás után azonban szinte azonnal ismét felizzott a konfliktus a skót és a brit kormány között a skóciai függetlenségi népszavazás ügyében.

A választás eredményeként a Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő és a Brexitet határozottan elvető Skót Nemzeti Párt (SNP) igen jól szerepelt: a skóciai szavazatok 45 százalékát szerezte meg, 8,1 százalékponttal többet, mint az előző választáson, és frakciólétszáma a londoni alsóházban 13 fővel 48-ra emelkedett.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök a választás eredményét értékelő rövid edinburghi felszólalásában kijelentette: sajnálkozással ugyan, de el kell ismernie, hogy Boris Johnson mandátumot szerzett a Brexit végrehajtására Angliában, arra azonban semmiféle felhatalmazása nincs, hogy Skóciát is kivigye az EU-ból, mivel a parlamenti választáson a skótok elsöprő többsége kinyilvánította, hogy az Európai Unióban akar maradni.

Surgeon közölte, hogy kormánya már a jövő héten megkezdi annak a jogi mechanizmusnak az előkészítését, amely az újabb skóciai függetlenségi népszavazás kiírásáról szóló döntés hatáskörét a skót parlamentre ruházza át.

A Downing Street azonban nem sokkal később közleményben szögezte le, hogy Boris Johnson kormánya semmiképpen nem járul hozzá egy újabb skót függetlenségi népszavazás megtartásához.

A brit EU-tagságról 2016 júniusában rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre, a skótok 62 százaléka viszont a bennmaradásra voksolt. A skót kormányfő azóta számos alkalommal hangoztatott érvelése szerint Skócia nem engedheti meg, hogy egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London „kirángassa” az Európai Unióból.

Skóciában 2014-ben már tartottak egy referendumot a függetlenségről, de akkor az elszakadást ellenzők győztek 55 százalékos többséggel.