Jogosak-e a görög sirámok a "külföldi diktátum" miatt?

A megszorítások részeként a kormány tovább csökkenti a béreket a közszférában, 20 százalékkal mérsékeli az 1200 eurónál magasabb nyugdíjakat, és első lépcsőben 15 ezer embert bocsát el a közalkalmazottak közül. A bevételek növelése keretében a kormány előirányozza a privatizáció folytatását - a tavalyi fogadkozások dacára eddig e téren nem sok történt -, valamint az államnak tartozó magánszemélyek vagyonának zárolását.
Athén még januárban hozzáférhetővé tette az interneten a legtöbb adóhátralékot felhalmozó személyek névét. A szégyen listájának nevezett adatbázis 170 oldalas, rajta 4152 névvel. Ők összesen 15 milliárd euróval (4,35 billió forint) tartoznak a görög államnak. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: friss sajtóértesülés szerint magánszemélyek és vállalatok összesen 50 milliárd euróval "sárosak" az államkasszának. Gyaníthatóan ebből a körből kerülnek ki azok a görögök is, akik a válság kirobbanása óta becslések szerint 200 milliárd eurót menekítettek ki külföldi bankszámlákra.
Hogy Athén végre komolyan gondolja, amit hónapok óta sürgetnek a mentőcsomagot milliárdokkal megtöltő külföldi államok politikusai, azt egy pénteki sajtóhír mutatta. Eszerint a kormány zároltatta egy gazdag vállalkozó három svájci bankszámláját, amelyeken összesen 158 millió euró van. A vegyiparban kezdő, majd egy kereskedelmi bank elnökévé és főrészvényesévé átvedlett vállalkozó előkelő helyen szerepel "a szégyen listáján".
A második pénzügyi mentőöv célja, hogy Görögország jelenleg 350 milliárd eurós államadósságát 2020-ig a hazai össztermék (GDP) 120,5 százalékára mérsékeljék. A jelenlegi arány 160 százalék, messze a legmagasabb az Európai Unión és az euróövezeten belül. A közös európai valuta bevezetésének feltétele, hogy az államadósság ne haladja meg a GDP 60 százalékát; ennek jelenleg csupán négy tagállam tesz eleget az eurózónán belül.
Nagy kérdés, hogy Athén miként volt képes csatlakozni 2002-ben az euróövezethez; több mint bizonyos ugyanis, hogy a jelenlegi katasztrofális pénzügyi helyzetet nem a 2008 óta tartó válság idézte elő - csupán elmélyítette azt. Arra már évekkel ezelőtt fény derült, hogy a brüsszeli bürokraták - akik szemérmesen őrzik névtelenségüket - a tőlük elvárható gondosság és lelkiismeretesség nélkül lapozták át az Athénből érkezett statisztikai kimutatásokat (államadósság, infláció, költségvetési hiány stb.), és nyomták rájuk jóváhagyó pecsétjüket. Utóbb azután kiderült, hogy a beküldött adatok erősen kozmetikázottak voltak: ezeknek köszönhetően nyert felvételt Görögország a közös európai fizetőeszközt bevezető államok sorába - holott egyáltalán nem lett volna ott keresnivalója!
A húsbavágó intézkedések ellen tiltakozva görögök tízezrei tüntettek az utóbbi napokban számos város utcáin. Egyes lapok Wehrmacht-egyenruhás montázsképet közöltek címlapjukon Angela Merkel kancellárról, tovább szítva az amúgy is németellenes hangulatot (nota bene: a mentőcsomaghoz a legtöbb pénzt éppen Berlin adja). A sajtó, az ellenzék és a szakszervezetek közös tenorja: a megszorítások a görög nép nemzeti büszkeségét, becsületét sértik. "Kikérjük magunknak, hogy az új hitelt egy zárolt bankszámlára utalja az EU - dühöngött az ARD televízió kamerája előtt egy szakszervezeti vezető. - Úgy bánnak velünk, mintha kiskorúak volnánk." Arról nem ejtett szót, hogy a francia-német javaslat éppen azért talált egyetértésre a hitelezők körében, mert Athén eddig csak részben tett eleget tavaly hangoztatott szanálási ígéreteinek.
A külföldi diktátumot emlegető, a nemzeti büszkeség megsértéséről papoló politikusok és szakszervezeti vezetők hajlamosak fátylat borítani arra a tényre, hogy Görögország az EU-belépés (1981) óta lehetőségein felül élt. Az exporttermékei versenyképessége terén mutatkozó hátrány ellensúlyozására - akárcsak a többi mediterrán ország esetében - sokáig megfelelő eszköz volt a nemzeti valuta ismételt leértékelése a márkával, schillinggel, frankkal, guldennel szemben. Az euró bevezetése nyomán ez az eszköz megszűnt - ugyanakkor tovább dívott az adócsalás meg az uniós szubvenciókkal való gátlástalan visszaélés. Megbízható adatok szerint a görög vállalkozók alig egyharmada fizet lelkiismeretesen adót. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egy tavalyi riportjából pedig kitűnt: az olajbogyó-termesztők körében - athéni hivatalnokok sugalmazására - bevett szokás volt, hogy ültetvényük nagyságánál kétszer nagyobb területet írtak be az EU-szubvenciót igénylő űrlapra. A pluszbevétel 40 százaléka az athéni bürokrata zsebébe vándorolt; az pedig, aki nem szállt be a játékba, a faluban köznevetség tárgyává vált...
Így ment ez majd' három évtizeden át. A brüsszeli bőségszaru szemérmetlen megcsapolásának az eredménye a kiugróan magas nyugdíjszint. Friss kimutatás szerint Európában (Luxemburg és Norvégia után) a görög átlagnyugdíj a legmagasabb: havi 1610 euró (465 ezer Ft). Ehhez képest a német nyugdíjasok 791 eurós átlaggal, vagy az angolok (átszámítva) 460 euróval amolyan templomi egérnek számítanak - pedig bizonyára legalább olyan keményen megdolgoztak ellátmányukért, mint görög társaik.
A közhangulat főleg a tavaly őszig kormányzó görög szocialistákat sújtja: a párt alig 8 százalékos eredményre számíthat az áprilisban esedékes választásokon. A fő esélyes a korábban megszorítás-ellenes Új Demokrácia - bár a legújabb csomagot ez a párt is megszavazta. Április után neki sem lesz más választása, mint a brüsszeli füttyszóra táncolni.