Hol az önvédelmi reflex?

Valahogy mindannyian érezzük, hogy hiába ég Ukrajna, hiába jönnek a menekültek százezrei és tombol a káosz Észak-Afrikában, mégis struccpolitika folyik a legtöbb európai országban.

Moszkva és Washington nagy meccseket vív, annak ellenére, hogy ez Obama utolsó érdemi éve a Fehér Házban. Ám az USA nemzetérdeke mégsem csak a Fehér Ház lakójától függ, és a következő elnöknek kell felvenni a kesztyűt a tizenhat éve hatalmon lévő Putyinnal szemben. Az orosz vezető egyik fő célja az Európai Unió gyengítése és megosztása. Ennek elérése érdekében az elmúlt napok sajtóbeszámolói szerint nem rest akár a menekültcsoportok szervezett buszoztatását is finanszírozni a Balkánon. Ahogy nem retten vissza a szíriai bevetéstől sem, az ukrajnai felkelők pénzelésétől, vagy épp egy londoni kávézóban plutóniummal kivégeztetni egy disszidens titkosszolgát.

A Lubjanka – az orosz szolgálat hírhedt főhadiszállása – ontja a terveket a nagy cél elérésére. Hiszen egy gyengébb Európa nagyobb befolyási lehetőséget jelent az Oroszországot körülvevő régiókban. Az USA pedig a világ annyi pontján van lekötve, hogy néha elengedi az oroszokat: grúziai háború, Krím félsziget elcsatolása, csecsen háborús vérontás.

Úgy tűnik, az európai döntéshozók nem hagyták maguk mögött a 90-es évek hurráhangulatát. Az európai népesség telibe kapja a célzott orosz propagandát, amellyel szemben csupán lágy szellő az egységes kormányzati európai válasz. Nem merjük kimondani, hogy vannak ellenfeleink, hogy vannak csatáink, még ha nem is kizárólag európai állampolgárok vívják azokat. Tudatosítani kell, hogy véget ért a hidegháború utáni forró béke rövid időszaka. A legjobb esetben is a fedett háborúk korát éljük. Újra.

A pipogya tehetetlenségben nincs hadereje számos uniós országnak. Amelyeknek van, azok is csak amerikai segítséggel képes a másikkal való érdemi együttműködésre. Tehát nem lehet megfelelően összekapcsolni az európai nemzeti seregeket a NATO nélkül. Ahogy az orosz propagandára, úgy a katonapolitikára is önálló, saját, európai válasz kell. Mert csak előre lehet menekülni, vissza, a nemzetállamok egykori autonómiája felé már csak zsákutca vezet.

Ha az önvédelmi reflexet elaltatják kontinensünkön, szinte észre sem fogjuk venni, hogy végeredményben a Kreml, a fundametalista terrorista hálózatok, a saját gazdasági válságunk vagy a kilátástalan demográfiai helyzet végzett-e velünk.