Görögország célországgá vált

Az Európát megosztó vasfüggöny leomlása után aztán változott a kép: megbukott Enver Hodzsa albán vezér rendszere, és Görögországot elárasztották az albán bevándorlók. A nyár folyamán új látványhoz kellett hozzászokniuk a görög főváros lakosainak: a kerületi önkormányzatok irodái előtt több száz külföldi – zömmel albán – állt nap mint nap sorba, hogy tartózkodási engedélyért folyamodjon.

A két évvel ezelőtti népszámlálás adatai szerint a 11 milliós Görögországban 800 ezer külföldi él, ami a lakosság 7,3 százalékának felel meg. Az EU-államok polgárait levonva az arány 6 százalékra zsugorodik. A többi EU-tagállamhoz viszonyítva ez nem sok, ám egy olyan ország esetében, amely csupán tíz éve ismeri a bevándorlás fogalmát, bizony jelentős arány. Az imigránsok csoportján belül kiemelkedik az albánoké: 450 ezer fővel ők adják a külföldiek zömét. Második helyen szerénykednek a bolgárok 37 ezer fővel.

A bevándorlás szabályozása érdekében Athén nemrég módosította az előírásokat: az eddig illegálisan görög földön tartózkodók először kaptak lehetőséget arra, hogy legalizálják státusukat, s egy évre szóló tartózkodási és munkavállalási engedélyhez jussanak. A többször meghosszabbított határidő június végén lejárt. Athéni számítás szerint a bevándorlóknak több mint a fele élt a legalizálás lehetőségével; a többieknek viszont számolniuk kell azzal, hogy a rendőrség őrizetbe veszi és kitoloncolja őket. Ennek érdekében augusztusban gyakoribbá váltak a razziák.

A rasszizmussal és idegengyűlölettel foglalkozó EU-projekt, az Antigoné kutatási igazgatója, Baldwin Edwards egy nyilatkozatában úgy vélte, hogy a módosítás a külföldiek terhére történt. A bevándorlókat ugyanis arra kötelezi, hogy munkaadójától kérvényezze a munkára jogosító engedély kiadását, emiatt sok külföldit – akik eddig feketén dolgoztak – elbocsátottak.

A görög gazdaságnak főként két ágazata függ az olcsó külföldi munkaerőtől: az építőipar és a mezőgazdaság. Nem igazolódtak be azok a korábbi félelmek, miszerint az albánok elveszik majd a munkalehetőséget a görögök elől. A bevándorlók ugyanis – akiknek 90 százaléka dolgozik – szinte kivétel nélkül olyan munkakört töltenek be, amelyhez nem kell különösebb képesítés, és amelyet görögök nem szívesen vállalnak el. Ennek alapján Görögországban szinte ismeretlen a rasszista alapú megkülönböztetés – állítja Edwards. A szomszédos Törökországgal ellentétben Görögország nem tranzitállomás, hanem sokkal inkább célpont a migráció szempontjából. A többi EU-tagállamhoz képest kevésbé virágzik errefelé az embercsempészet is. A múlt évben a parti őrség 4000 illegális bevándorlót fogott el a tengeren; ez alig tíz százaléka az olasz vagy a spanyol határőrök „fogásának”. A hatóságok viszont egyre jobban felismerik az embercsempészet okozta problémákat. A görög szexiparban állítólag máris 30 ezer külföldi nő tevékenykedik, akiket maffiaszerű bandák szépen hangzó ígéretekkel csábítanak el hazájukból, hogy aztán Görögországban prostitúcióra kényszerítsék őket.