Felmásztunk a borotvaélre

A titkosszolgálatok működését rengeteg törvényi garancia övezi a fejlett demokráciákban, amelyek azt szolgálják, hogy független felügyelet nélkül ne váljanak mindenható árnyékkormánnyá, mint azt a történelem során annyiszor megtették. A friss felmérések szerint a franciák négyötöde hajlandó elfogadni szabadságjogai megkurtítását, cserébe a biztonságért.  Ez a tendencia indult el 9/11 után az USA-ban is, és a nyomait csak most kezdjük feltárni: titkos CIA-gépek, kínzások végrehajtására kiszemelt közel-keleti partnereknél, föld alatti börtönök, ex-lex Guantanamo és persze az elhíresült waterboarding, vagyis a fulladást szimuláló kihallgatási technika. Ezekről tudunk, és mennyi mindenről nem. Nem is lehet csodálkozni, hogy a titkosszolgálatok még az őket felügyelő szenátus tagjait is megfigyelték, és a hozzájuk eljuttatott anyagokat többszörösen átfésülték. Botrány botrány hátán, de már ezt is megszokta a közvélemény. Most Európa áll ez előtt a válaszút előtt: elkezdjük-e a fizikai kontrollt, a titkosszolgálatok hatalmának további bővítését az amerikai Patriot-törvény mintájára? Miközben rengeteg lépés van, amelyet már tegnap meg kellett volna tenni: a radikális imámok elzárását vagy kiutasítását Európából, a terrorizmus finanszírozásának következetes felszámolását, a fegyverkereskedők és terroristák kapcsolatának feltárását, a brüsszeli és más alvó sejtek felébresztés nélküli kiiktatását. Franciaország is nyilvántartja az állambiztonságra potenciálisan veszélyt jelentő személyeket, Németországnak is van hasonló listája. Ezekkel az emberekkel mi lesz? Jogállami körülmények közt a bűncselekmény kísérletéig, a konkrét előkészületig nem büntethetők. És addig? Több ezer emberről van szó. Csak Franciaország 1900 dzsihádistát tart számon saját állampolgárai között. Nem lehet mindet követni… Nicolas Sarkozy például elektronikus nyomkövetőt tenne rájuk.  Ezek lesznek azok a kérdések, amelyekben Európának a következő hetekben nagyon ügyesen kell egyensúlyoznia és eltalálni azokat a hatékony, a terroristák Achilles-sarkát célzó intézkedéseket, amelyek eredményt hoznak. Másrészt vigyázni kell arra, hogy a békés muszlim tömegeket, közel 50 millió embert a 28 tagállamban, ne szegregáljanak úgy, hogy az tömeges radikalizálódáshoz vezethessen. Ha pedig újabb merényletek lesznek több tagállamban, úgy nagyon gyors fokozatra válthatnak az események…