Egyesült maradt az Egyesült Királyság

A referendum kampányának utolsó néhány hete a 307 éves brit unió talán leghajmeresztőbb időszaka volt.

    A bomba nem egészen két héttel a szeptember 18-án tartott voksolás előtt robbant: a legnagyobb brit közvélemény-kutató, a YouGov szeptember 6-án este közzétette általános megdöbbenést keltő felmérését, amely az elszakadáspárti erők támogatottsági előnyét mutatta ki, első ízben a népszavazás két évvel korábbi kiírása óta.

    Ez a felmérés rázta fel először nyugalmából a brit politikai vezetést, amelynek egészen addig szilárd meggyőződése volt, hogy Skócia és Anglia három évszázados uniója biztonságban van.

    A Financial Times című londoni gazdasági napilapnak egy név nélkül idézett üzleti vezető nem sokkal referendum után elmondta: David Cameron brit miniszterelnök két hónappal korábban, egy üzleti vacsorán kijelentette, hogy intézendő ügyei közül "Skócia a legkisebb gond".

    A brit politika uniópárti erői abból merítették nyugalmukat, hogy a skót függetlenséget elvetők tábora a kampány kezdete óta biztos - rendszerint kétszámjegyű - támogatottsági előnyben voltak egészen a legutolsó időszakig. A célegyenesben viszont az összes brit közvélemény-kutató cég a különbség hirtelen szűkülését kezdte mérni, és a helyzet rövid idő alatt eljutott a függetlenségpártiak előnyét mutató YouGov-felmérésig.

    Ezt leplezetlen pánikkal fogata westminsteri politikai elit. E pánik biztos jele volt, hogy a YouGov adatainak nyilvánosságra kerülése után - a brit parlament szokásos heti vitamenetrendjét is felfüggesztve - testületileg Skóciába utaztak a legnagyobb brit politikai pártok első számú vezetői, élükön Cameron miniszterelnökkel, hogy a skót függetlenségpárti tábor drámai előretörése közepette személyesen kapcsolódjanak be a brit unió fenntartásáért folyó kampányba.

    Az elszakadást pártolók hirtelen térnyerésének okait azóta is elemzik a szakértők.

    Peter Kellner, a YouGov elnöke nem sokkal a belpolitikai detonációként ható felmérés közzététele után, külföldi tudósítóknak tartott londoni helyzetértékelésében kijelentette: véleménye szerint Alex Salmond skót miniszterelnöknek meglehetősen sikeresen semlegesítette a függetlenségellenes kampányt irányító szervezet, a Better Together (Jobb együtt) keltette gazdasági "félelemfaktort", megteremtetve a saját "félelemfaktorát". Ennek egyik elsődleges eleme az volt, hogy ha Skócia az Egyesült Királyság része marad, akkor továbbra is "a londoni konzervatívok" fogják kormányozni.

    Ez igen hatásos érv volt, tekintettel arra, hogy a skót lakosság jelentős része hagyományosan sokkal inkább "balra húz", mint az angolok többsége. Ez lehetett az oka annak is, hogy a legnagyobb brit ellenzéki erő, a Munkáspárt skóciai szavazói a kampány késői szakaszában egyre nagyobb arányban sorakoztak fel a függetlenségpárti nacionalista skót kormány mögött, jóllehet a Labour a konzervatívok vezette brit kormánnyal együtt Skócia elszakadása ellen kampányolt.

    Az utolsó pillanatban azonban mégiscsak felülkerekedtek az elszakadás lehetséges - az uniópárti kampány által igen sötétre festett - következményeivel kapcsolatos félelmek, és a referendumon végül a Skócia függetlenné válását ellenző erők győztek 55,3 százalékos szavazataránnyal. A népszavazáson példátlanul magas, 85 százalékos volt a részvételi arány.

    A skót függetlenség ügye azonban továbbra sem került le a napirendről.

    Alex Salmond a múlt hónapban távozott a Skóciát parlamenti többségben irányító Skót Nemzeti Párt (SNP) és a kormány éléről is; a pártvezetői és a miniszterelnöki tisztséget addigi helyettese, Nicola Sturgeon - Skócia első női kormányfője - vette át.

    A 44 éves Nicola Sturgeon az SNP vezetőjeként tett első hivatalos nyilatkozatában kijelentette: minden korábbinál szilárdabb meggyőződése, hogy Skócia a jövőben független országgá válik, és egyenes utalást tett arra is, hogy erről újabb népszavazást szeretne.

    Ez azonnal további konfliktusok lehetőségét vetítette előre London és Edinburgh viszonyában. David Cameron ugyanis már a szeptemberi népszavazás másnapján leszögezte, hogy a referendum a skóciai függetlenség kérdését "egy nemzedéknyi, talán egy egész életnyi időre rendezte", és nincs mód az ismétlésre.