Brüsszel az újságírók Mekkája

A tervek szerint az eddig Brüszszelben működő sajtótevékenységeket a tagállamokban lévő képviseleteknek adnák át, és jelentősen csökkentenék a Brüsszelbe akkreditált újságírók számát.

Az EurActiv független internetes portálnak nyilatkozva a Bizottság szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az eredeti tervek helyett, amelyek szerint a sajtószobát a Breydel épületből a nagyobb helységeket biztosító Berlaymont palotába telepítették volna át, a testület úgy határozott, hogy a sajtóval való kapcsolattartás inkább Internet-alapú lesz, illetve a tagállamok képviseletein keresztül történik majd.

A szóvivő szerint ez azt jelenti, hogy a jelenleg mintegy 1000-1100 Brüsszelbe akkreditált újságíró közül mindössze országokként 5-10 maradhatna a belga fővárosban, az országok nagyságától függően. Ezen újságírókat témától függően kisebb sajtóbeszélgetésekre hívnák meg. A szóvivő szerint a Bizottságnak már eddig is nagy erőfeszítésébe került a több mint ezer újságíró kezelése, de a bővítés az utolsó csepp a pohárban.

Jelenleg egyelőre Brüsszelben működik a világ egyik legnagyobb sajtóközpontja. Az Európai Unió legfontosabb intézményei, az Észak-atlanti Szövetség (NATO) és számos más nemzetközi szervezet is Brüsszelt választotta székhelyéül. A kiküldött tudósítók az esetek többségében mind az európai intézmények – főleg az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács –, mind a NATO és az egyéb nemzetközi szervezetek mindennapjait, valamint a belga eseményeket is figyelemmel kísérik. A nagy nemzetközi hírügynökségeket 10-15, a nagy nyugat-európai napilapokat 5-6 munkatárs képviseli, a jelen levő orgánumok többsége azonban jellemzően csak egy munkatársát tudja Brüsszelbe delegálni. Bizonyos szempontból a belga főváros az újságírók Mekkája, a rendelkezésre álló információk mennyiségére ugyanis nem lehet panaszkodni. Nehézséget inkább ezek megszűrése okoz. Emellett sok a panasz azzal kapcsolatban is, hogy a különböző intézmények nem hangolják össze kommunikációs megjelenéseiket, így gyakran több helyen is ugyanabban az időpontban várják az újságírókat.

A tudósítások többségében gyakran lehet „meg nem nevezett uniós forrásokra”, „brüsszeli illetékesekre” vagy „meg nem erősített információkra” alapozott értesülésekkel találkozni. A névvel alátámasztott információk ritkák Brüsszelben. Ez az intézmények speciális, alapvetően konszenzusos döntéshozatali folyamatával magyarázható. A döntések ugyanis a gyakorlatban már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt megszületnek, azaz a hivatalos bejelentésre váró lapok szinte bizonyosan lemaradnak a hírversenyben. Az újságírók többsége szerint a félreértések és a félreinformálás elkerülése érdekében az európai bizottságnak változtatnia kellene a jelenlegi gyakorlaton, és már a végleges döntés előtt bizonyos információkhoz kellene juttatnia a sajtó képviselőit.

A küldetése szerint a közösségi érdekeket képviselő, így szupranacionális jellegű bizottság sajtókapcsolataiért a sajtó és kommunikációs főigazgatóság felel. Az EU-bővítéssel kapcsolatos bizottsági kommunikáció is a főigazgatóság kompetenciájába tartozik, de – ahogy azt bizottsági funkcionáriusok elmondták – nem a tagjelölt országok lakosságának meggyőzése, hanem az összes publikus információ rendelkezésre bocsátása a fő feladata. (NG, euv, ú)