Az utazás új problematikái a merényletek után

Ennek fényében magától értetődő volt, hogy különösen a légi közlekedésben világszerte a korábbiaknál jóval szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be. A repülőre üléstől való félelem pedig - igaz, egyre tompábban, de - máig jelen van az utazni vágyó átlagemberekben.

Hozzá kell tenni, hogy a biztonsági intézkedések nem csupán a repülőtereket és -gépeket érintik, hanem a közlekedés más eszközeit és színtereit is, beleértve a határok ellenőrzését. Kommentátorok szerint nem véletlen, hogy a "repülős" támadások utáni legnagyobb merényletek a vasúti és városi tömegközlekedéshez kötődtek, és színhelyük áttevődött más kontinensekre. Maga a terrorizmus is utazik, a terroristák egyik taktikája, hogy folyamatosan változtatják célpontjaik helyét.

Annak ellenére, hogy a merényletek után nemzetközi háború indult a terrorizmus ellen, és világszerte folyamatosan szigorítják-finomítják a biztonsági intézkedéseket, a veszély nem múlt el. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az Egyesült Államokban most, a tizedik évforduló közeledtével is új intézkedést hoztak: ezúttal kisrepülőgépekre vonatkozó terrorfigyelmeztetést adtak ki, mert egyes információk szerint terroristák magángépeket terveznek bérelni, és azokat robbanószerrel megrakva próbálhatnak támadni.

A repülőtéri szigort a tragédiától tízéves távolságban sokan egyre nehezebben fogadják el. A folyadékok fedélzetre viteli tilalmát ma már sok légi utas úgy kezeli, hogy az megkeseríti az utazók életét. A repülőtereken a biztonsági ellenőrzésnél az embereket meztelenül mutató berendezések ellen emberi jogokra hivatkozva tiltakoznak. Az Egyesült Államokban repülők körében jelentős nemtetszést váltott ki az az intézkedés, hogy az utasok az utazás utolsó félórájában nem hagyhatják el a helyüket. Személyiségi jogi aggályok merültek fel azzal a százmilliós adatbázissal kapcsolatban, amelyet az amerikai hatóságok építettek ki az országba látogató külföldiekről. Az óvintézkedések jelentősen megnövelték a várakozási időt is a repülőtereken és más érintett helyeken, szintén borzolva az utazni vágyók idegeit.

Pedig ezek az intézkedések mind a tíz évvel ezelőtti merényletek tanulságaként születtek, egyetlen céljuk, hogy növeljék a biztonságot, mégpedig elsősorban azoknak a biztonságát, akiknek valóban némi kellemetlenséget is okoznak.

Az is igaz másfelől, hogy a szeptember 11. utáni óvintézkedések és tervek között olyanok is születtek, amelyeket több bírálat ért, mint dicséret, amelyek még a valós kockázatok fényében is túlzónak tűntek. Nem aratott osztatlan tetszést például a fegyveres fedélzeti őrök jelenléte, egyes országokat megbélyegző listák készítése, de például az az amerikai terv sem, hogy nem csupán a beutazó, hanem az országot elhagyó utasoktól is vegyenek ujjlenyomatot.

Ami a gazdasági szempontokat illeti, nem számított meglepetésnek, hogy a légitársaságok és a turizmussal foglalkozó cégek, utazási irodák és szállodák a 2001. szeptember 11-i terrorakciók legnagyobb áldozatai közé tartoztak. Jóllehet tíz évvel az események után a turizmus felszálló ágban van (friss adatok szerint idén az első félévben 4,5 százalékkal nőtt a forgalom, összesen 440 millióan utaztak turistaként), a nemzetközi idegenforgalom azóta is érzékenyebb a korábbinál a terrorizmusra és a természeti katasztrófákra.

Tíz éve, közvetlenül a támadásokat követően igen nagy mértékben visszaesett a légi utasok száma, és számos cég (köztük néhány nagy is) tönkrement vagy csőd szélére került emiatt. Az ágazat társaságai költségcsökkentésre, szerkezetváltásra, egyesülésre kényszerültek, hogy veszteségeiket korlátozzák. Szeptember 11. a légi közlekedést mint gazdasági ágat alapjaiban bolygatta és változtatta meg.

A merényletek nyomán átalakultak az utazási szokások is, az utazók azóta jobban keresik a biztonságosnak tartott célokat.

A terrortámadásokból az utazásra vonatkozóan általánosabb következtetéseket is le kellett vonni. Az Európai Uniónak például megerősítetten kellett szembenéznie azzal, hogy kiemelt felelőssége van a biztonságot illetően azáltal is, hogy megvalósította a határok nélküli belső mozgást. A külső határokon ugyanis ezzel párhuzamosan minden korábbinál nagyobb biztonságot kell garantálni.

Szeptember 11. egyébként nemcsak a személyek, hanem az áruk "utazásában" is változásokat, több biztonsági intézkedést, kényelmetlenséget, pluszkiadásokat hozott. Négy évvel a merényletek után a kereskedelmi szövetségek már amiatt tiltakoztak, hogy a biztonsági intézkedések akadályozzák az árucikkek szabad áramlását, és túl sokba kerülnek. A terrorizmus elleni védekezés becslések szerint évente sok tízmilliárd dolláros nagyságrendet közelítő többletkiadást jelent, mert drágább lett a szállítás, a távközlés, a biztosítás is.