Az oroszok lezárták a katyni ügyet

Anna Sztavickaja, a felperesek jogi képviselője közölte: ügyfelei a strasbourgi európai emberi jogi bírósághoz fordulhatnak, ahová már további két katyni áldozat ügye eljutott. Az ügyvéd értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az ítélet gyakorlatilag azt mondja ki: akiket nem azonosítottak, azokat nem lőtték agyon. Hangsúlyozta, hogy a felperesek nem a tettesek megbüntetését követelték, hanem a nyomozás újrafelvételét és az áldozatok elismerését áldozatként.
    A legfelső bíróság katonai kollégiuma ítélete indoklásában rámutatott: az úgynevezett katyni bűnügy iratai szerint 1940-ben több ezer lengyel katonát lőttek agyon, akiket az NKVD - a belügyminisztériumnak megfelelő akkori szervezet - táboraiban tartottak fogva. Az áldozatokat azonban nem azonosították az exhumálásnál, amelyben részt vettek a lengyel Vörös Kereszt munkatársai is. Mindössze 22 személyt azonosítottak, de ezek között nincsenek a felperesek hozzátartozói, s ezért nem állapítható meg, hogy a felperesek rokonaiknak halálát bűncselekmény okozta.
    A bíróság szerint ezért nem minősíthetők áldozatnak a felperesek hozzátartozói.
    A bíró azt is jelezte, hogy az ügyben számos irat államtitkot képez, ezért titkosított, így más államok képviselői ezeket nem tanulmányozhatják, mert ez kárt okozhat az Oroszországi Föderáció érdekeinek. Túl ezen, az 1940-ben történt események megítélésében az 1926-os szovjet büntető törvénykönyvből kell kiindulni, amely az ilyen cselekmények elévülési idejét 10 évben állapítja meg - mutatott rá a bíró, de hangsúlyozta, az ügyet nem ezért zárták le, hanem a szóba jöhető tettesek elhunyta miatt.
    Az első tömegsírt már 1943-ban megtalálták, amikor a terület német megszállás alatt volt, de akkor a szovjet hatóságok a nácikat vádolták a tömeggyilkossággal, s ezt az álláspontot képviselték 1989-ig, amikor is beismerték a történteket. A katyni mészárlásról az első dokumentumok 1992-ben kerültek elő az 1. számú dossziéból, amelyhez kizárólag a Szovjetunió Kommunista Pártjának mindenkori főtitkára férhetett hozzá. Az iratokból kiviláglik, hogy a volt Szovjetunió területén, különböző helyeken több mint 20 ezer lengyel katonát és tisztet öltek meg, akiket a Molotov-Ribbentrop paktumban megosztott Lengyelország orosz fennhatóság alá került területeiről hurcoltak el.