Az improvizációs zene sűrűjébe

Világszínvonalú produkciókat láthatott a közönség a hétvégén az Are you free? elnevezésű nemzetközi jazzfesztiválon a dunaszerdahelyi művelődési központban. Úgy gondolom, túlzás nélkül állítható, a műsort a legek jellemezték. S a következő hétvégén lesz még folytatás…

A fesztivál szombaton a legjobbként beharangozott Shades of jazz on noir elnevezésű multimediális projektummal indult, mely zenei téren nem hagyott kívánnivalót maga után. Az ismert New York-i trombitás, Herb Robertson vezetésével a zenészek az improvizációs zene sűrűjébe vezettek. Külön bravúrnak tekinthető, hogy az öt országból származó hat zenész zökkenőmentesen tudott együttdolgozni (Frank Gratkowski – szaxofon, Németország; Zlatko Kaučič – dobok, Szlovénia; Mezei Szilárd – hegedű, Szerbia; Tóth Evelin és Benkő Róbert – ének, illetve bőgő, Magyarország). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a műsorszám részét képező filmes háttér nem érte el a zene színvonalát. Az Ana Isabel Ordonez jegyezte montázs kevés innovációval és talán túlságosan a pátosz felől közelítette meg a problémát.

Másodikként a Dresch Quartett lépett színpadra, s megítélésem szerint a hétvége legjobb koncertjét adta. A több lemezről válogatott dalok egy jól felépített rendszerbe illeszkedtek, nagyon határozottan kirajzolódott egy jól átgondolt ív, mely a produkciót szervezte. Dresch Mihály utánozhatatlan, a dinamikai skála teljes szélességét kihasználó szaxofon- és furulyajátékát a virtuóz dobos, Baló István kísérte, a ritmusszekció másik tagja Egri János bőgős volt. A zenei életben nem szokatlan, de mindig a reveláció erejével hat, ha egy hangszer eddig nem ismert oldaláról mutatkozik be. Lukács Miklós cimbalomjátéka egy ilyen színfolt, s ezt most a dunaszerdahelyi közönség is megtapasztalhatta.

Vasárnap este héttől a toulouse-i Pulcinella kezdte a napot. Amit a humorról tudni kell, a fiatal srácok tudják, a legszórakoztatóbb koncert fűződik a nevükhöz. A szokatlan felállásban (fú?vó?sok–har?mo?nika–bőgő–dob) játszó kvartett érzelemteli, de nem patetikus darabbal indított, majd a sebességet és a poénok számát fokozva egyre jobb hangulatba hozta a közönséget. Végül a darázs hangja inspirálta, a helyzetkomikumra építő utolsó számnál már mindenki dőlt a nevetéstől. A humor és az irónia felől értelmezni a jazzt nem újdonság, az viszont mindenképpen irigylésre méltó, amilyen frissességgel és ötletességgel a Pulcinella tudja ezt tenni.

A hétvége utolsó fellépője, a Borbély–Fonda–Bágyi trió a fesztivál eddigi legnagyobb művészi élményét jelentette. Lenyűgöző, amit a New York-i avantgárd legismertebb bőgőse, Joe Fonda a hangszerével művelni tud. Dinamikus, impulzív, telve energiával, a bőgőt ritmushangszerből tipikus szólóhangszerré formálta. A szaxofonos Borbély Mihály szabad, egyszer érzékeny, máskor nyers játéka ötletesen olvadt egybe a bőgő szólamaival. Bágyi Balázs pedig amellett, hogy meglepő pontossággal adta meg a ritmust, élvezetes szólókra is vállalkozott. Méltán jelenthető ki, hogy maximálisan teljesült a szervezők elképzelése, mely szerint igazi helyspecifikus, a környezethez sok szállal kapcsolódó művek kellenek egy ilyen fesztiválra. A trió rögtönzései megfelelnek ennek a követelménynek, két momentumot említenék meg: Joe Fonda a fesztivál nevét is felhasználó improvizációját, illetve az utolsó darabot, mikor a három zenész a mozitermet saját útvonalon bejárva, az akusztikai adottságokat is kihasználva rögtönzött együtt.

Ezek után nagy örömmel nézhetünk a következő hétvége elé, hiszen folytatódik a fesztivál. Pénteken Radovan Tariška és Ondrej Krajňák koncertjét Pavel Fajt filmmel kombinált produkciója követi, szombaton az Information, a Nu Folder és a Trottel lép fel, vasárnap pedig az Oleś testvérek Lengyelországból, valamint a Grencsó Biokollektíva (további infó: www.naconxypan.sk).