Kölykök a képernyőn

A könyv a legendás amerikai költő, dalszerző, énekesnő életének egy fontos korszakáról és a hozzá legközelebb álló emberek egyikével, Robert Mapplethorpe fotóművésszel való kapcsolatáról szól. Ezt a szép kamaszszerelmet helyezi a középpontba, de emellett a pezsgő New York-i művészvilágról is autentikus képet fest, rendkívül gördülékeny és kifinomult stílusban. A kötetből most televíziós sorozat készül, amelyet a Showtime csatorna tűz majd műsorra. A forgatókönyvet maga Patti Smith írja azzal a Johnny Logannel közösen, akinek a Gladiátor, az Aviátor vagy A leleményes Hugo forgatókönyvét köszönheti a világ. A jelenleg 69 éves Patti Smith azért választotta alkotótársául Logant, mert nagyon szereti az általa írt, a Showtime-on futó Penny Dreadfult.

„A minisorozat lehetővé teszi számunkra, hogy a könyvnél is alaposabban tárjuk fel a karaktereket, mutassunk be kimaradt történeteket, mindezt szokatlan megközelítésben”– mondta Patti Smith. Ebből tényleg izgalmas dolog kerekedhet ki, mert Mapplethorpe és Smith különös viszonyáról sok mindent megtudhatunk ugyan a Kölykökből, kapcsolatuk azonban szavakkal alighanem csak töredékesen tárható fel. A könyvet a tökéletes korrajz mellett elsősorban egy el nem múló lelki kapcsolat konzerválásának szándéka mozgatja.

Azt egyelőre nem tudni, ki játssza Pattit a sorozatban, mindenesetre az illetőnek nagy teher kerül a vállára. A „főhősnő” ugyanis erős kisugárzású, kivételes intellektusú, sokoldalú tehetség, aki a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereste és találta meg. Egyszerre romantikus, rajongó alkat és dühös punk csaj. Mindez nyilván már húszévesen látszott rajta, amikor New Yorkba érkezett szerencsét próbálni. „Addig a könyveim világában éltem, többségük a tizenkilencedik században íródott. Számítottam rá, hogy padokon, metrószerelvényeken és temetőkben kell majd aludnom, amíg nem találok munkát, de az állandóan mardosó éhségre nem voltam felkészülve. Vézna teremtés voltam, gyors anyagcserével és nagy étvággyal megverve-megáldva. Még a romantika sem tudta elfojtani bennem az evés utáni vágyat. Még Baudelaire-nek is ennie kellett. Leveleiben többször is említi, mennyire szeretne egy jó sültet és egy pofa sört” – írja a Kölykökben.

Sokáig alkalmi munkákból tengődött, de szivacsként szívta magába az új impulzusokat, nyolc évvel később, 1975-ben pedig megjelent debütáló albuma, a Horses, amellyel egy csapásra a legnagyobb sztárok közé katapultálta magát. Az egész New York-i punkszíntér padlót fogott tőle, még 1995-ben is a hatodik helyen végzett a Spin top 100 alternatív albumának sorában. Ez a periódus azonban már nem szerepel a könyvben.

Alig két hét múlva, október 6-án megjelenik az Egyesült Államokban a Kölykök folytatása, M Train címmel. Erről jelenleg csupán annyit tudni, hogy Patti Smith 18 fontos pillanatot, élethelyzetet oszt meg benne az olvasókkal. Az M Train már így, látatlanban is tévésorozatért kiált, de szerintünk kicsi az esély rá, hogy mozgókép legyen belőle. A Show-time csatornát ugyanis nyilván az amerikai álom megvalósulásának folyamata, vagyis az általánosítható, tömegek által lelkesen fogyasztható sztori miatt kezdte érdekelni a Kölykök, nem pedig az egyéni meglátások miatt. „Jancsi és Juliska voltunk, akik nekivágtak a világ sötét erdejének” – írja Patti Smith. Ő és Robert Mapplethorpe akkoriban még csak áhították az elismerést, miközben szegények voltak, sokszor egyik napról a másikra éltek. A történet egyik legfontosabb helyszíne a nemrégiben bezárt New York-i Chelsea Hotel, amely szabad szellemiségével és rendkívül vonzó fizetési konstrukcióival (művészeti alkotásokkal is rendezni lehetett a számlát, sőt hónapokig lehetett tartozni a békés tulajnak) a hatvanas évek végétől kezdve a fiatal művészek fellegvárává vált. Olyan figurák fordultak meg ott rendszeresen, mint Allen Ginsberg, Sam Sheppard, Janis Joplin vagy Jimi Hendrix. Igazi amerikai legenda ez a hely, és a benti „sztárparádé” miatt nyilván ma is sokakat izgat.

Kíváncsian várjuk a sorozatot, amelynek előkészületeiről egyelőre nem sokat tudni. Mindenesetre már az is kisebb hőstett lenne a Showtime-tól, ha sikerülne emléket állítania egy álmokat kergető, elveszett generációnak.