Az EU-alkotmány tervezete

Az alkotmánytervezet első része az alapvetéseket tisztázza. Mi az Európai Unió, mik a céljai és milyen alapértékek mentén, pontosan hogyan cselekszik és milyen szférákban, területeken, milyen intézményeken keresztül gyakorolja a ráruházott hatalmat; hogyan válhat egy állam az Unió tagjává és mindezt milyen forrásokból finanszírozzák?

A preambulum, vagyis az alkotmány előszava. Szemben az eredeti tervezettel, a lírai bevezető, amelyet maga Valéry Giscard D’Estaing fogalmazott meg, végül nem említi meg a görög-római múltat és a felvilágosodást, viszont mégiscsak került bele utalás Európa vallási örökségére. A szöveg nem hivatkozik kimondottan Istenre, csak általánosságban Európa kulturális, vallási és humanista örökségére. Nem szerepel benne a sokak által rettegett „föderális” szó, viszont ott van a szintén heves, de nem túl racionális viták kedvelt tárgya, az „egyre szorosabb unió” formulája. Talán a több mint kétszáz oldalas jogi szöveg enyhe nyersességét enyhítendő, a preambulum az athéni történetíró Thuküdidész szavaival nyit: „Alkotmányunk azért demokratikus, mert a hatalmat nem a kevesek, hanem az egész nép birtokolja.”

Az első oldalak létrehozzák az Európai Uniót, amelynek, mint egységes jogi személyiségnek feladata a tagállamok által ráruházott kompetenciák, feladatok gyakorlása, a tagállami politikák koordinálása. Az EU minden európai állam számára nyitott, amely osztja alapértékeit. Ezek a következők: az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, a törvények és az emberi jogok tisztelete. Az Unió célja, hogy ezek mellett az értékek mellett terjessze a békét és polgárai jólétét, a szabadság, a biztonság és az igazságosság területét hozza létre, amelyet nem szabdalnak belső határok, és ahol szabadon folyhat a piaci verseny. Fontosnak tartja az államok közti szolidaritást, a kulturális és nyelvi sokszínűséget, a szociális piacgazdaságot, a fenntartható fejlődést, a teljes foglalkoztatottságot és a környezet védelmét. Ezeket az elveket próbálja követni a külvilággal folytatott kapcsolataiban is. Érdekesség, hogy ide explicite bekerült a szabad kereskedelem támogatása is.

Külön helyen kapott az Unió négy alapvető szabadsága (személyek, javak, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása az EU-n belül), valamint az, hogy az Unión belül tilos a polgárok nemzeti alapokon történő megkülönböztetése. Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak belső struktúráit és az alapvető, csak rájuk tartozó funkcióikat: a területi integritás biztosítását, a belbiztonság és a jogrend fenntartását.

Az alkotmány létrehozza az uniós (állam)polgárságot, ami automatikusan jár azoknak a személyeknek, akik valamely tagállam állampolgárai. Az emberi és polgári jogokat részletesen az Alapvető Jogok Chartája írja le, amely az alkotmány második részét képezi. További jogok: szabad költözés, az indulás és szavazás joga bármely államban az európai és önkormányzati választásokon, a konzuli védelem joga külföldön bármely tagállamtól (ha a saját állam nem rendelkezik képviselettel az adott országban), valamint a saját nyelv használata az uniós intézményekkel való bármiféle érintkezésben.

Az Unió csak olyan területeken illetékes, amelyekben a tagállamok explicite ráruházták a hatalmat. Ezt a hatalmat a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kell gyakorolni, vagyis csak olyan ügyekben léphet fel az Unió, amelyeket ilyen vagy olyan okoknál fogva csak közösségi szinten lehet szabályozni, mert a tagállami, regionális vagy helyi fellépés nem elégséges.

Az alkotmány leszögezi, hogy a közösségi törvények elsőbbséget élveznek az állami törvényekkel szemben, vagyis konfliktus esetén az előbbi az irányadó. Az alkotmány megkülönböztet kizárólagos és közös hatásköröket, ami azt jelenti, hogy egyes területeken csak az Uniónak van joga a törvénykezéshez, más területeken pedig mind a közösség, mind az államok intézkedhetnek. A kizárólagos hatáskörök: pénzügyi politika (az euróállamok számára), külkereskedelem, vámunió, tengermegőrzés, vagy olyan nemzetközi szerződések megkötése, amelyek valamilyen belső uniós politikából fakadnak. A közös hatáskörök: belső piac, bel- és igazságügy, mezőgazdaság és halászat, szállítás, energia, a szociálpolitika egyes részei, gazdasági, szociális és területi kohézió, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, uniós közegészségügy, kutatás, űrkutatás, humanitárius segítségnyújtás. Cselekedhet tovább az Unió az ipar, az egészségvédelem, az oktatás, a sport és a kultúra területén is.

Egy szolidaritási klauzula megszabja, hogy a tagállamoknak egymás segítségére kell sietniük, ha valamelyiküket terrorista támadás éri, vagy természeti katasztrófa sújtja. Külön cikkely foglalkozik a megerősített együttműködés elvével, amely lehetővé teszi, hogy egyes államok szorosabb unióra lépjenek egymással bizonyos területeken. A következő fejezetek lefektetik az Unió demokratikus politikájának alapelveit, a politikai képviselet hogyanját, létrehozzák az Európai Ombudsmant, kitérnek a személyes adatok védelmére és hangsúlyozzák az átlátható működés elvét.

Az Unió pénzügyeivel foglalkozó rész megszabja, hogyan kell felvázolni a költségvetést, a több évre vonatkozó költségvetési kereteket, azt csak saját forrásokból lehet finanszírozni, valamint hogy soha nem kerülhet deficitbe.

Az alkotmány megszabja azt is, hogy milyen feltételekkel és procedúrát követve válhat egy európai állam az Unió tagjává. Lehetővé teszi, noha igen szigorú feltételek közt, hogy egy állam bizonyos jogait, például szavazati jogait, felfüggesszék, ha megállapítható, hogy az állam súlyosan megsértette az alkotmányban lefektetett alapértékek valamelyikét (például korlátozta polgárai emberi jogait). Lehetővé teszi azt is, hogy egy állam kilépjen az Unióból.

AZ INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ CIKKELYEK

Az Európai Parlamentre vonatkozó rész 2009-ig – tehát a következő parlamenti ciklusra – 732 főben maximalizálja a parlamenti képviselők számát. 2009-re a képviselők számát 700-ra szeretnék csökkenteni. Az Európai Tanácsnak (ET) lesz állandó elnöke, két és fél évre választva, amit egyszer meg lehet hosszabbítani. Az állandó elnök intézményét ellenző kisebb államokkal kötött kompromisszum értelmében eltűnt az a megkötés, hogy az elnök ne lehessen más intézmény tagja.

A Miniszterek Tanácsa törvényhozatallal fog foglalkozni (az Európai Parlamenttel közösen). A tagállamokat egy vagy két ember fogja képviselni ebben a tanácsban, attól függően, milyen üggyel foglalatoskodnak éppen.

A minősített többségi szavazás új definíciója csak 2009-től lép érvénybe, addig megmaradnak a 2000-ben Nizzában lefektetett szavazati súlyok, amelyek inkább a kisebb és közepes méretű országoknak kedveznek. Az új rendszer a minősített többséget a tagállamok egyszerű többségeként és az unió népességének 60 százalékaként definiálja (vagyis egy döntéshez a 25 tagú Unióban legalább 13 ország igen szavazata kell, meg az, hogy ebből a 13 országból kijöjjön az uniós népesség háromötöde). Abban az esetben azonban, ha a Tanács (ideértve a Miniszterek Tanácsát és a tagállamok vezetőinek fórumát, az Európai Tanácsot) nem a Bizottság előterjesztésére dönt egy javaslatról, akkor a küszöb megemelkedik: a tagállamok kétharmadára és a népesség 60 százalékára lesz szükség.

Az Európai Bizottságot illetően szintén az a kompromisszum született, hogy a módosítások csak 2009-től lépnek életbe, vagyis a következő (a bővítés utáni első) Európai Bizottság az egy állam, egy biztos elvalapján fog működni. 2009 után azonban csak 15 szavazati joggal rendelkező tagja lesz a Bizottságnak (beleértve az elnököt és az EU-külügyminisztert). A többi államnak is lesz egy-egy biztosa, de ők nem szavazhatnak. Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok vezetői (vagyis az Európai Tanács) jelölik, figyelembe véve az európai parlamenti választások végeredményét. A jelöltet az EP egyszerű többséggel hagyja jóvá. Ha az EP nemet mond, a procedúra újrakezdődik, vagyis a tagállamoknak új személyt kell jelölniük. A tagállamok ezután három-három további személyt jelölnek, akik közül az elnök kiválaszt 13 teljes jogú biztost, a megfelelő mennyiségű „segédbiztost”, majd az egész - EU-külügyminiszterrel kiegészült – testületet az EP-nek ismét jóvá kell hagynia. Az elnöknek jogában áll majd leváltania egy biztost. Az Unió külügyminiszteréről az Európai Tanács minősített többsége dönt, az Európai Bizottság elnökének egyetértésével.

AZ ALAPVETŐ JOGOK CHARTÁJA

A Charta valószínűleg jogilag kötelező normává válik a tagállamokban. Az alábbiakban szemezünk az egyes pontokból:Méltóság:

Emberi méltóság

Az élethez való jog

A személyi integritáshoz való jog

Tilos a kínzás

A rabszolgaság és a kényszermunka megtiltása

Szabadságjogok:

A szabadsághoz és a biztonsághoz való jog

A magán- és a családi élet tiszteletben tartása.

A személyi adatok védelme

Gondolkodási, lelkiismereti és vallásszabadság.

A véleménynyilvánításhoz és az információhoz való jog

Gyülekezéshez és szervezkedéshez való jog

A tanuláshoz való jog

A foglalkoztatás megválasztásának joga: minden polgárnak joga van munkahelyet keresni, letelepedni és szolgáltatásokat nyújtani az unió bármely másik államában

Tulajdonhoz való jog

Egyenlőség:

Törvény előtti egyenlőség

A hátrányos megkülönböztetés elutasítása

Kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása

Férfiak és nők közötti egyenlőség

Gyermekek jogai

A testi és szellemi fogyatékosok társadalomba való integrálása

Szolidaritás:

A munkások információhoz és konzultációhoz való joga

Indoklás nélküli elbocsátásra vonatkozó védelem

Megfelelő és méltányos munkakörülmények

Szociális biztonság és szociális támogatás

Egészségügyi ellátás

Fogyasztóvédelem

Állampolgári jogok:

Az EP-választásokon való szavazás és indulás joga

Az önkormányzati választásokon való szavazás és indulás joga

A megfelelő hivatali ügyintézéshez való jog: mindenkinek joga van az unió hivatalos nyelveinek egyikén fordulni az Európai Unió intézményeihez és ugyanezen a nyelven választ kapni a feltett kérdésre

Mozgásszabadság és letelepedéshez való jog (ú, b-x, o-o)

A KONVENT ELKÉPZELÉSEI:

az Európai Bizottságnak 25 tagja legyen, ám csak 15-nek legyen szavazati joga, s ezek rendszeresen cserélődnének

választott elnöke lenne az EU-nak, aki a csúcstalálkozókat vezetné, s lenne egy külügyminisztere, aki a külügyminiszteri csúcsokat vezetné

megszűnne a féléves rotációs elnökség

a Nizzai Szerződésben foglalt szavazási rendszer módosítása úgynevezett kétszeres többségre: az EU szabályainak elfogadásához az országok minimum fele szükséges, ezeknek az összlakosság minimum 60 százalékát kell képviselniük

több területen megszűnne a vétó intézménye

SZLOVÁK CÉLOK:

egy ország, egy biztos

a rotációs elnökség pontos definiálása

ne legyen az uniónak elnöke

a minősített többség elvének meghagyása

az alkotmányt nevezzék át alkotmányos szerződésnek

a preambulum utaljon a kontinens keresztény gyökereire

MAGYARORSZÁG ALAPVETŐ CÉLJAI:

a kisebbségek kollektív jogainak védelme

minden országnak egyenlő jogokkal bíró biztos

megtartani a rotációs elnöki rendszert

az alkotmány szövege utaljon a kereszténységre

A CSEHEK CÉLJAI:

minden országnak legyen biztosa

meghagyni a rotációs elnökséget úgy, hogy a vezető 3-4 ország lenne egy-másfél évig, s ezen országok adnák az unió elnökét is

a többségi döntéseknél z országok 60 százalékának kell igent mondania úgy, hogy benne legyen az unió összlakosságának 60 %-a isvalkotmányba foglalni, hogy a NATO védi Európát

a preambulum hivatkozzon a klasszikus görög filozófiára, a római jogra, a keresztény-zsidó gyökerekre és a felvilágosodás hagyományára

A LEGVITATOTTABB PONTOK:

Európai Bizottság átszervezése:

A kis országok ellenzik azt a javaslatot, hogy a bizottság szavazati jogú tagjainak létszáma 15 legyen. Csak a nagyoknak lenne így garantált helyük – érvelnek.

Nemzeti vétó visszaszorítása:

Nagy-Britannia és ĺrország ragaszkodik ahhoz, hogy tagországok megvétózhassanak egyes döntéseket például adózási vagy bevándorlási kérdésekben.

Törvényhozás:

Kevesen támogatják, hogy a jelenlegi szaktanácsok helyett egyetlen, az Európai Parlament felsőházaként működő tanács mondja ki a végső szót az uniós jogszabályokról.

Uniós elnök és külügyminiszteri poszt:

A kis országok a lehető legkisebb hatalmat adnák az elnök kezébe.

A keresztény értékek megemlítése az alkotmányban:

Több ország, köztük Lengyelország és Spanyolország ragaszkodik Isten és a kereszténység megemlítéséhez.