Arculcsapták az amerikai sajtószabadságot

Az 55 éves Jim Taricanit, az NCB televízió egyik helyi csatornájának, a WJAR-TV-nek a riporterét azért ítélték – helyi idő szerint csütörtökön – félévi házi őrizetre, mivel nem árulta el, kitől kapta a szövetségi nyomozók által titokban készített felvételt, amelyen egy helyi tisztségviselőt vesztegetnek meg. A bíróság a múlt hónapban első fokon másfél évi börtönre és napi ezer dollár pénzbüntetésre ítélte az újságírót arra hivatkozva, hogy a februárban egy riportban lejátszott felvétel megfoszthatta a vesztegetési botrány résztvevőit az igazságos bírósági eljárástól. Az RSF közleménye szerint „ez a döntés veszélyezteti az amerikaiaknak a tájékozódáshoz való jogát”, még ha Taricani nem is börtönben, hanem otthon tölti le a büntetését, azért bűnhődik, mert újságírói munkáját végezte. „Ha a források titkosságát nem biztosítják az újságírók számára, senki nem fog kényes információkat közölni velük.” Az RSF felszólítja a kongresszust, támogassa Christopher Dodd szenátor törvényjavaslatát, amely megtiltaná a szövetségi bíróságoknak, a kongresszusnak és a végrehajtó szerveknek, hogy forrásaik felfedésére kényszerítsék az újságírókat.

Jim Taricani esete nem egyedüli. Matthew Coopert, a Time hírmagazin, illetve Judith Millert, a The New York Times újságíróját októberben első fokon az igazságszolgáltatás akadályozása címén 18 hónap börtönre ítélték, Coopernek a másfél év során naponta 1000 dollár pénzbírságot is fizetnie kell. A fellebbezés miatt felfüggesztették a büntetés végrehajtását. Az államügyészség tudni akarja tőlük, ki szivárogtatta ki törvénysértő módon tavaly nyáron, hogy Valerie Plame, Joseph Wilson volt amerikai nagykövet felesége tömegpusztító fegyverek szakértőjeként a CIA-nak dolgozott. Joseph Wilson előzőleg magára vonta a kormány haragját, mivel nyilvánosan megcáfolta, hogy Szaddám Huszein volt iraki elnök sárga pogácsának nevezett uránércet akart volna az afrikai Nigerben beszerezni atomfegyverprogramjához, amint az George Bush elnök egyik beszédében is elhangzott. Wilson a CIA megbízásából maga járt utána a híresztelésnek Nigerben, ahol korábban nagykövet volt, és megállapította, hogy az egész ügy légből kapott.

Robert Novak konzervatív publicista nem sokkal Wilson cikke után nyilvánosságra hozta, hogy a nagykövet felesége a CIA munkatársa és ő javasolta férjét a nigeri ténymegállapító küldetésre. Plame valódi kilétéről Robert Novak adott ugyan hírt, de a tényt az ismeretlenek más újságíróknak, Matthew Coopernek és Judith Millernek is elárulták. Nem ismeretes, Robert Novak ellen folyik-e eljárás. A lapok a kiszivárogtatást kormányzati megtorlásnak minősítették és elítélték. Az ügyben hivatalból vizsgálat indult, amely időközben a sajtó ellen fordult.

Matthew Cooper már megnevezte egyik beszélgetőpartnerét, Dick Cheney alelnök stábjának a főnökét, Lewis „Scooter” Libbyt, aki ehhez hozzájárulását adta az újságírónak. Az ügyészség azonban további neveket követel tőle. A fellebbviteli bíróság szerdán hallgatta meg az ügyet, és döntése a The Washington Post szerint a jövő év elején várható. A bírák mérlegre teszik, hogy mihez fűződik nagyobb közérdek, melyik nyom többet a latban, a sajtószabadság vagy az igazságügyi tárcának az a joga, hogy tanúvallomást követeljen az újságíróktól az ügyben. Az amerikai alkotmány első kiegészítése ugyan védelmet biztosít az újságíróknak, de a nagyrészt szokásjogon alapuló amerikai jogrendszerben ez nem teljes oltalom.