A világ legnagyobb kísérleti reaktora lesz

Brüsszel. A világ energiatermelésének jövője szempontjából kulcsfontosságú nemzetközi kísérleti termonukleáris reaktor, az ITER megépítéséről írt alá végleges megállapodást a program hét résztvevője a múlt héten Brüsszelben.

Eszerint a kísérleti reaktort a dél-franciaországi Cadarache-ban hozzák létre. Az építkezés 2007 elején kezdődik, 10 év alatt készül el, és 4,57 milliárd euróba kerül majd. Ennek felét az EU állja, a másik felét pedig a többi hat résztvevő: az USA, Oroszország, Kína, Kanada, Japán és Dél-Korea. A működtetés a következő húsz évben további 5 milliárd eurót emészt majd fel.

Egy termonukleáris reaktorban hasonló folyamat megy végbe, mint a Napban és a többi csillagban: a legkönnyebb atom, a hidrogén izotópjait – deutériumot és triciumot – próbálják egyesíteni héliummá, remélve, hogy a rendkívül energiaigényes folyamat végül több energiát termel, mint amennyit elhasznál. A jelenleg használatos atomerőművekben a legnehezebb elem: urán-izotópok szabályozott bomlása, hasadása termeli az energiát. Egy termonukleáris, avagy más néven fúziós erőműnek két nagy előnye lenne: a szükséges alapanyagokból, a hidrogén izotópjaiból rengeteg van, illetve egyszerűen előállíthatók, ez a módszer sokkal kisebb radioaktivitást hoz létre, és az is gyorsabban lebomlik; hosszú távú szennyező hatás nincs. Ugyanakkor van egy alapvető probléma, amelyet a sok évtizede folyó kísérletekkel még nem sikerült teljesen megoldani. Földi körülmények között a hidrogénatomok a Nap belsejében lévőnél is nagyobb, több százmillió fokos hőmérsékleten és ugyancsak rettenetes nyomás alatt alakulnak plazmává, amelyben a folyamat végbemehet. Meg kell oldani, mágneses módszerrel, e plazma összenyomását és lebegtetését a rendszerben, hiszen nincs olyan anyag, amelyet meg ne olvasztana pillanatok alatt, ha közvetlenül hozzáér. Az 500 megawattos ITER-nek nem is az áramtermelés lesz a feladata, hanem az, hogy bebizonyítsa: a technikai akadályok nem csak laboratóriumi körülmények között, hanem nagyüzemi méretekben is leküzdhetők, és elkezdődhet a fúziós energiatermelés, vagyis lényegében a korlátlanul rendelkezésre álló energia korszaka.

Egyes vélemények szerint a siker esélye 50 százalék, és ha meg is oldják a hatalmas műszaki problémákat, 30–50 évre lesz szükség ahhoz, hogy gazdaságilag életképes reaktor épülhessen.