A szabadság szimbóluma

A szoborcsoport olyan állapotban van, hogy akár két héten belül is köztérre lehetne állítaniDömötör Ede felvételeBudapest/Bukarest/Újvidék. „Azt szeretnénk, azt kívánjuk, azt akarjuk, hogy 1849. október 6. hőseinek emlékére ismét álljon Aradon a Szabadság-szobor” – mondta Hiller István magyar kulturális miniszter tegnap Budapesten, a Batthyány Mauzóleumnál tartott megemlékezésen. Az eseményen elhelyezte a megemlékezés virágait Mádl Ferenc köztársasági elnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is. A kormány nevében Hiller István koszorúzott, aki beszédében megemlékezve a vértanúkról, hangsúlyozta: október 6. számunkra szent nap, a gyász napja. „Az emlékezetre méltó események, a gyász összeköti azokat is, akik egyébiránt több tekintetben nem értenek egymással egyet a hétköznapokon” – hangsúlyozta.

Az aradi Szabadság-szobor nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szabadság szimbóluma – mondta a műemlék előtt rendezett ünnepségen Király András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Arad megyei elnöke. Király emlékeztetett: a fel nem állított Szabadság-szobor restaurálása már befejeződött, a szobor olyan állapotban van, hogy akár két héten belül is köztérre lehetne állítani. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor felújítását és visszaállítását anyagilag támogatták. A rövid ünnepséget az aradi minorita templom udvarán tartották, ott, ahol jelenleg maga az emlékmű található. Délelőtt ugyanebben a templomban ünnepi emlékező szentmisén vettek részt a helybéliek mellett a magyarországi vendégek, s természetesen az RMDSZ központi vezetőségének képvislői Markó Béla elnökkel az élen.

A Vajdaságban több helyütt emlékeztek meg az 1948-49-es szabadságharc mártírjairól. A központi ünnepségre az idén is a Nagybecskerek melletti Elemérben található Szent Ágoston templomban, Kiss Ernő mártír honvédtábornok sírjánál került sor. Az eleméri templomban Huzsvár László bánsági római katolikus püspök mondott misét. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt hangoztatta, hogy az aradi vértanúk a bosszú esztelenségének a jelképévé váltak. Az egy héttel ezelőtti temetőgyalázásra utalva azt mondta, a délvidéki magyaroknak ebből tanulniuk kell, mert akkor sem veszíthetik el hitüket, amikor „esztelen kezek rombolnak és döntögetnek”.