A nagyhatalmak és a skót népszavazás

Az Európai Unió tagországai közül Németország mondta ki nyíltan, hogy a skótok és a britek közötti 307 éve tartó unió fennmaradását támogatja. A függetlenedési törekvésekkel folyamatosan küzdő Spanyolország, Belgium és Olaszország kormányai pedig hallgatólagosan bíznak abban, hogy a skót népszavazás nem teremt újabb bonyodalmakat saját államuk összetartásában.

    A tartomány függetlenségét csaknem kizárólag olyan népcsoportok támogatják, akik nem rendelkeznek saját államalakulattal, és évek óta törekednek a megalapítására: a katalánok Spanyolországban, az India fennhatósága alatt élők Kasmírban, vagy a Törökország, Irak és Irán területén szétszórt kurdok.

    A katalánok elszakadásáért küzdő mozgalom november kilencedikén akarja megtartani saját, nem kötelező érvényű népszavazását a régió függetlenedéséről, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök azonban ezt és a skót referendum tényét is "az európai szellemiség megtorpedózásának" nevezte.

    Barack Obama amerikai elnök szavait idézve az Egyesült Államok a jövőben is "erős, ellenálló, egységes és hatékony partnerként" képzeli el Nagy-Britanniát, hozzátette azonban azt is, hogy az elszakadással kapcsolatos döntés a skótok kezében van. London régóta Washington lojális stratégiai partnere, megbízható szövetségese a NATO-ban, és a legtöbb amerikai katonai beavatkozás támogatója a Közel-Keleten. Ez a partnerség csupán akkor vált kérdésessé, amikor a brit parlament tavaly nem járult hozzá, hogy a brit légierő csatlakozzon a tervezett amerikai beavatkozáshoz Szíriában.

    Fiona Hill, a tekintélyes amerikai Brookings Intézet elemzője úgy vélte, Washington remélte, hogy nem kell véleményt formálnia az ügyben, és a függetlenségi kérdés egy idő után magától lecseng. "Az utolsó hetekig senki nem hitte, hogy ez (a függetlenség) megtörténhet. Most kezdenek igazán elgondolkodni rajta" - tette hozzá az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) agytrösztje, az Országos Hírszerzési Tanács korábbi szakértője.

    Az amerikai védelmi minisztérium tisztségviselői korábban úgy nyilatkoztak, hogy a függetlenség esetén kérdésessé válik például, mi lesz az Egyesült Királyság katonai szállító-repülőgépeinek skóciai gyártásával, és az ott állomásozó brit nukleáris tengeralattjáró-flottával. Amerikai diplomaták pedig attól tartanak, hogy az Egyesült Királyság felbomlása mindkét felet gyengíti gazdaságilag, sőt elvezethet ahhoz, hogy a britek elhagyják az Európai Uniót. Ez pedig gyengítheti Washington befolyását Brüsszelre.

    A nyugati országokon kívül ugyancsak kevés olyan országot találunk, amely támogatja Skócia függetlenedését. Miközben a korábban brit gyarmati uralom alatt álló Indiától valamennyi szimpátiát várhattak volna a skótok, az újonnan beiktatott külügyminiszter, Szusmá Szvarádzs egy szeptember 8-án tartott sajtótájékoztatón elborzadásának adott hangot az Egyesült Királyság felbomlásával kapcsolatos kérdésre. "Isten őrizz" - mondta. Miután egy tisztségviselő fülébe suttogta, hogy a döntés mégiscsak a skótoké, Szvarádzs javította az önkéntelenül kimondott szavakat: "A döntés Skócia népétől függ".

    A szakadár törekvések rendkívül érzékeny kérdésnek számítanak Oroszországban, így Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter leggyakrabban elmondott megjegyzése a témában az, hogy a skót tartomány jövője brit belügyi kérdés. Putyin még januárban - vagyis a dél-ukrajnai Krím félsziget márciusi Oroszországhoz csatolása előtt - így nyilatkozott a népszavazásról: "Semmi közünk hozzá. Ez Nagy-Britannia saját gondja. Úgy vélem, minden népnek joga van az önrendelkezéshez. Mindenesetre nem szabadna elfelejteni, hogy megvannak az előnyei egy egységes, erős államnak is".

    Peking, amely elutasít bármiféle külső beavatkozást a Tibettel vagy Tajvannal kapcsolatos kérdésekben, ugyancsak aggódva követi a Skóciában kibontakozó eseményeket. Kína ugyan nem tette közzé hivatalos álláspontját, a People's Daily című napilapban - a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapjában - a héten megjelent kommentár azonban leszögezte: "nem kétséges, hogy ez mindkét fél számára vesztes helyzetet teremt".

    A 23 milliós - Kína által magának követelt - Tajvan egyik tisztségviselője ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a referendum a demokratikus magatartás és folyamat szemléltetése, és világra szóló értéket teremt az, hogy egy térség jövőjéről lakosai dönthetnek.

    A függetlenség mellett kampányoló skótok legtöbbször a Svédországgal a XX. század elejéig uniót alkotó, majd békés úton elszakadt Norvégiát idézik fel példaként arra, milyen országot képzelnek el maguknak. A virágzó skandináv olaj- és gáztermelő, nagyvonalú jóléti rendszerrel rendelkező állam képviselői azonban nem teljesen értenek egyet a párhuzammal, és óva intik a skótokat attól, hogy elszámítsák magukat.

    Erna Solberg norvég miniszterelnök a Reuters hírügynökségnek kijelentette: "mást jelent kilépni egy unióból, amely olyan hosszú ideje áll fenn, mint a skótok és a britek közötti szövetség. Nem tudok mit ajánlani a skótoknak, úgy vélem azonban, hogy hatalmas fába vágják a fejszéjüket, és ennek a vállalkozásnak rendkívül bizonytalan a kimenetele".