A menekültek elől való elzárkózás miatt sajnálkozott a pápa

Szomorúnak nevezte, hogy a hazájukban dúló konfliktusok elől menekülőket "zárt ajtók és politikai számítások miatt páncélba burkolt szívek várják". A katolikus egyházfő az alkalmat arra is kihasználta, hogy bírálja a haszonlesést és a hatalmat. Kitért arra, hogy vannak olyan családok, amelyeket "szétrombolt az árulás és a rosszindulat és az önzés ártalmas kísértése".

Ferenc pápa a világ egyik keresztjének nevezte, hogy lehetnek emberek, akik "éheznek a kenyérre és a szeretetre". Másokat "elhagyják még a saját fiaik és rokonaik". Ugyancsak a világ keresztje, hogy "népek szomjaznak az igazságra és békére" és "nincs meg nekik a hit vigasza".

Bírálta "az emberiséget, amely a bizonytalanság és a pillanat kultúrájának sötétségében tévelyeg".

Ferenc pápa megemlítette azokat a hívőket is, aki Isten szavainak megfelelően akarnak élni", de "háttérbe szorítják és még a saját családtagjaik is". Mások, akik "megpróbálják elvinni a világnak Isten fényét, nevetségessé és megszégyenítetté téve érzik magukat".

Az egyházfő végül felemelte szavát az emberek gyengeségei, a képmutatásuk, az árulásaik, bűnek és megszegett ígéreteik ellen.

A pápai imával véget ért Rómában a via crucis (keresztút) szertartás.