A halott észak-koreai diktátor életrajza

Kim Dzsong Il, a kommunista Észak-Korea vezére 1994 óta állt országa élén. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elzártsága miatt a "szeretett vezér" életéről keveset tudni: hivatalos életrajza szerint 1942. február 16-án született a Koreai-félsziget északi részén található Paektu-hegynél. Korabeli szovjet források szerint azonban Habarovszk városának közelében látta meg a napvilágot, ahol apja, a későbbi "szeretett és tisztelt nagy vezér" Kim Ir Szen századosként szolgált egy koreai és kínai menekültekből álló katonai egységben. Valószínűleg születési évét is kozmetikázták, hogy apja harmincéves korára essen (aminek a koreai kultúrában nagy jelentősége van). A hivatalos életrajz kitér arra, hogy születését egy fecske jósolta meg, s világra jövetelekor kettős szivárvány és egy új csillag jelent meg az égen.

Kim Ir Szen a második világháború végén tért vissza Phenjanba. Fia tanulmányait nagy valószínűséggel Kínában végezte (hivatalos életrajza szerint Phenjanban, a párthivatalnokok gyerekeinek fenntartott intézményben tanult). 1964-ben politikai gazdaságtan szakon kapott diplomát, s megtanult angolul is.

Apjának köszönhetően rakétagyorsasággal emelkedett a pártapparátusban: huszonhat évesen a Koreai Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a párt propagandáért felelős igazgatója lett. Befolyása egyre növekedett, a nyolcvanas években már gyakorlatilag ő uralta a pártot; volt kulturális miniszter és irányította a Dél-Korea elleni párttevékenységet. Egyre gyakrabban emlegették "kedves vezetőként", majd "páratlan hazafiként, a nemzet atyjaként", "győzhetetlen és vasakaratú parancsnokként, páratlan legendás hősként". 1991 végén a hadsereg főparancsnokává nevezték ki, ami - lévén az észak-koreai rendszer alapja a hadsereg - kulcsfontosságú lépés volt utódlásának biztosítása érdekében.

Kim Ir Szen 1994. július 8-án bekövetkezett halála után Kim Dzsong Il átvette ugyan az ország vezetését, apja azonban holtában is elnök maradt, a pozíciót inkább megszüntették, semmint, hogy új ember töltse be azt. Kim Dzsong Il 1997-ben hivatalosan is a Koreai Munkáspárt főtitkára, a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöke lett, így apáról fiúra szállt a hatalom.

Az ország helyzete azonban nem javult, a fegyverkezés az állam minden bevételét felemészti, így Észak-Korea a világ egyik legszegényebb állama, ahol rendszeresek az éhínségek. Phenjan a nukleáris kártya kijátszásával kísérletezik, kísérleti atomrobbantásokat hajtott végre, atomlétesítményeinek bezárásáért cserébe gazdasági segélyt és előnyöket követel.

Kim Dzsong Il maga azonban nem vetette meg a luxust: kedvelte a homárt, a kaviárt és a szivart, a jó borokat és a konyakot, szerette a köznép számára tiltott filmeket és az amerikai női focibajnokságot.

A magánéletéről szóló hírek is ellentmondásosak voltak, vélhetőleg háromszor nősült, és házasságaiból három fia született. Az öröklés kérdése 2008 nyarán vált sürgetővé, amikor Kim Dzsong Il hírszerzési jelentések szerint agyvérzést kapott, s mivel akkor egyik fia sem állt készen átvenni apja helyét, egyre erősebb lett a félelem a hatalmi vákuumtól. Kim tavaly végül legkisebb fiát, a húszas éveinek végén járó Kim Dzsong Unt nevezte meg örökösének a világ egyetlen kommunista uralkodó dinasztiájának élén. A világ és az észak-koreai lakosság számára addig szinte ismeretlen fiatalembert négycsillagos tábornokká nevezték ki, bekerült a párt legfelső vezetésébe, személyi kultusz épült ki körülötte. A hírek szerint a legifjabb Kim alapos tisztogatást is végrehajtott, hogy megszilárdítsa hatalmát, de egyelőre nem lehet tudni, a hatalomváltás békésen lezajlik-e majd.
Az MTVA-Sajtóadatbank portréja.