XXIII. János pápa portréja

XXIII. János 1958 és 1963 között a 261. római pápaként ült Szent Péter trónján. Angelo Giuseppe Roncalli néven 1881. november 25-én született a Bergamóhoz közeli Sotto il Montéban, sokgyermekes parasztcsaládban. 1904-ben szentelték pappá. Az első világháborúban szanitéc és tábori pap volt. 1925-ben lett a jordániai Areopolis címzetes érseke, bulgáriai, majd 1935- től törökországi és görögországi apostoli delegátus. A második világháború Isztambulban érte, a világégés alatt mintegy 25 ezer európai zsidó köszönhette neki életét, mert vízumot állított ki nekik Palesztinába, vagy keresztlevelet adott nekik. 1953-tól velencei pátriárka és bíboros volt.

XII. Pius pápa halála után, 1958. október 28-án négynapos konklávén választották meg a 77 éves Roncalli bíborost a katolikus egyház fejévé. Sokan „átmeneti pápát” láttak benne, ő azonban új korszakba segítette egyházát. Már a János név választásával is jelezni akarta, hogy nem folytatja egyetlen újkori elődje politikáját sem – édesapját Jánosnak hívták, és Szent János apostol nyomán a szeretet hírvivője kívánt lenni.

Az egyház megújítására (aggiornamento) törekvő „jó pápa” regnálásának legjelentősebb eseménye a II. Vatikáni Zsinat összehívása volt. A katolikus egyház fegyelmének, tanításának és szervezetének korszerűsítésére hivatott, évszázados törvényeket, szokásokat megváltoztató tanácskozás 1962. október 11-én kezdődött, s már VI. Pál pápa fejezte be.

1961 végén azzal lepte meg a világot, hogy közvetlen kapcsolatba lépett a Szovjetunióval, ezzel vette kezdetét az enyhülés korszaka az egyházpolitikában. Az 1961-ben kibocsátott Mater et Magistra kezdetű enciklikája az egyház szociális tanítását fogalmazta meg.

A karizmatikus egyházfő mosolygós jólelkűsége, egyszerűsége, bölcsessége miatt igen népszerű volt. Az irgalmasságot és a megbocsátást jobban szerette az igazságszolgáltatásnál. A „békepápa” 1963. június 3-án, pünkösdhétfőn halt meg, fájdalmas és hosszú rákbetegsége és haláltusája megrendítette a világot.