Visszafordíthatatlan közeledés

Štefan Markuš: „Ha a diplomata elsőrendű feladata a magyarság védelme mindenáron, akkor ez a tevékenység egy idő után ellentétbe kerül a diplomataszakmával.” Somogyi Tibor felvételeMit sikerült megvalósítania és mit nem abból, amit Budapestre érkezésekor célként kitűzött maga elé?

Úgy gondolom, hogy a szlovák, illetve csehszlovák nagykövetek eddig mindig azzal az elképzeléssel érkeztek Budapestre, hogy végleges, történelmileg is kölcsönös kiegyezést érjenek el. Nekem is ez volt az álmom. Ám gyorsan ráébredtem a politikai valóságra. Úgy gondolom, hamar megbékültem azzal, hogy a történelmi idő még nem jött el, ezért diplomáciai tevékenységemet reális feladatokra építettem. Nekem sem sikerült meggyőznöm a magyar politikai és kulturális elitet a kölcsönös sérelmekkel terhes történelmi leckék emlegetésének hiábavalóságáról. Amikor a magyar státustörvényt a politikai elit egyfajta Trianon miatti kompenzációként ideologizálta, felismertük, hogy újra a jól ismert történelmi leckével állunk szemben, amely semmilyen célhoz sem vezet, nem vetíti előre a gond nélküli jövőt. Ami azonban mégis sikerült: a konfliktusmentes kapcsolatok mellett meg mertük mutatni az utat a megoldáshoz. A Mária Valéria híd megnyitása pozitív, a megfelelő irányba vezető elmozdulás volt. A hidak építéséről már nemcsak metaforikusan beszélünk, hanem tapinthatóan is. Örömmel tölt el, hogy ez az én nagyköveteskedésem alatt történt. Sikerült továbbfejleszteni a határ menti együttműködést, és megmutatni, hogy egy új „regionális identitás” fejlesztését komolyan gondoljuk a Duna mindkét partján. Összességében az elmúlt három és fél év alatt több pozitívum mutatkozott, mint negatívum.

Mik a tervei hazautazása után?

Pozsonyba megyek haza. Elértem azt a kort, amikor már nem dolgozhatom állami hivatalnokként, tehát eljött a nyugdíjazásom ideje. Pontosan még nem tudom, mit fogok csinálni, de fontolóra veszem azokat az ajánlatokat, amelyeket kaptam. Egyet biztosan tudok: a tudományba már nem térhetek vissza. „Csúcstudományt” csak úgy lehet művelni, ha az ember állandóan kapcsolatban áll vele, és én most egy hosszabb szünetet tartottam. Szívesen foglalkoznék az írással, és visszatérnék a harmadik szektorba, ahonnan eljöttem nagykövetnek.

Magyarországról származik. Előnye vagy hátránya származott ebből?

Számomra rendkívüli előnnyel bírt az, hogy Magyarországról származom. A nyelv, a közeg és a kultúra ismerete olyan kulcsokat adott a kezembe, amelyekkel több ajtó is megnyílt előttem, és gyakran irigyeltek is diplomáciai körökbeli kollégáim. Magyarországra – nagykövetként – 52 év után tértem vissza, ami jó is volt, mert nem nosztalgikus visszatérésről volt szó. Úgy érzem, hogy a diplomáciai tevékenységem során sikeresen felhasználtam mindent, ami gyermekkori emlékeim között maradt a 10 éves nyíregyházi tartózkodás után. Bizonyos előnyt jelentettek számomra a többi diplomatával szemben.

Hogyan látja a szlovák–magyar viszonyt?

Állandóan javulónak. Kiküldetésem idején változás történt a felelős politikusok kommunikációjában. Állami vezetőink nemcsak hivatalosan, hanem a magánéletben is találkoztak. Kötetlen kapcsolatokat alakítottak ki. Ennek az egészséges folyamatnak az eredményeképpen a kommunikációban jelentősen előrehaladtak a szlovák–magyar kapcsolatok. Virágzik a kulturális és a gazdasági együttműködés, és úgy érzem, a diplomácia mellett ezek a területek emelték a kapcsolatok szintjét. A visegrádi négyek sikeres együttműködésének feltétele a tagországok közötti kölcsönös megértés. A jóindulatról tanúskodik az is, hogy a közös integrációs célok esetében a két ország közeledése megváltoztathatatlan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek többé nyitott kérdések. A legutóbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy megtanultuk kulturált tárgyalással, magas szintű szakmai érveléssel „legyőzni” őket. Az elmúlt évek arról is szólnak, hogy a kényes témák politikamentesítésével és kompromisszumkereséssel a szlovák és a magyar vélemények közeledtek egymáshoz.

Hogyan jellemezné kapcsolatát a magyar diplomáciával?

Megértően viszonyulok hozzá. Magyarország diplomáciai hagyományai az Osztrák–Magyar Monarchiáig és a dualizmus koráig nyúlnak vissza. A tapasztalatok befolyásolják a jelenlegi diplomáciaoktatást, amely főleg a lobbiban erős. Azonban a magyar diplomáciáról nem lehet elmondani, hogy független a kormányzó politikai hatalomtól. Az ilyen függés tipikus példája volt a kedvezménytörvény „keresztülvitele” a világ különböző politikai fórumain. Minden eddigi magyar kormányban elsőbbséget élvezett az úgynevezett nemzetpolitika, amely a határon túli magyarokról szól. Úgy gondolom, hogy a magyar karrierdiplomaták nem érzik igazán jól magukat a bőrükben, ha a mai világban diplomáciai módszerekkel kell védeniük nemzeti beállítottságú politikai célokat. Ha a diplomata elsőrendű feladata a magyarság védelme mindenáron, akkor ez a tevékenység egy idő után ellentétbe kerül a diplomataszakmával.