Visegrádi államfők Kassán

Egyperces néma csend. A négy államfő is elítélte a madridi terrorcselekményeket. A szerző felvételeMegegyeztek abban, hogy az uniós csatlakozás után is van értelme a V4-ek együttműködésének, ám ez nem jelenti azt, hogy a négy államnak mindenben egyet kell értenie. Egy azonban bizonyos: sok a közös kapcsolódási pont a visegrádi országok kulturális, történelmi hagyományait, valamint stratégiai céljait illetően, a mindenkori államfők kapcsolattartása pedig különösen fontos. „Európa országaiban kormánykoalíciók jönnek-mennek, az államfők viszont más dimenzióba helyezhetik a visegrádi együttműködést” – áll közös állásfoglalásukban. A kassai találkozón az infrastruktúra fejlesztésének szükségessége mellett szó esett a romakérdésről is. Rudolf Schuster felhívta a figyelmet, hogy Románia és Bulgária EU-csatlakozása után az uniónak csaknem tízmillió roma polgára lesz, és erre Brüsszelnek közösen kell felkészülnie az érintett országokkal. A megoldás azonban nem az államfők, hanem a kormányok feladata.

Václav Klaus, aki a négy államfő közül a legszkeptikusabb az uniós csatlakozással kapcsolatban, a találkozó előestéjén a következőt nyilatkozta: „Kétségbeesetten keressük, de nem találjuk a konkrét együttműködés lehetőségeit.” Szavait tegnap azzal magyarázta, hogy a keresés folyamatára nem kritikus értelemben, hanem bizonyos fokú elégedettséggel tekint. Klaus a csatlakozás körüli „pozitív retorikai artistamutatványok” helyett a pragmatizmus fontosságára hívta fel a figyelmet. Szerinte a négy országnak a jövőben közös projektok létrehozására és az álláspontok egyeztetésére kellene koncentrálnia.

Alexander Kwasniewski lengyel államfő úgy véli, a V4-ek feladata az unióban elsősorban a regionális együttműködés ösztönzése. E tekintetben példa értékűnek tartja szlovák kollégája kezdeményezéseit, aki kassai főpolgármesterként tudatosan kereste a partnerséget lengyel városokkal. Kwasniewski a turizmus, a sport, a kultúra és művelődés területén is lát teret az együttműködésre.

Mádl Ferenc magyar államfő a legnagyobb sikert azzal a történettel aratta, amelyet a helyi egyetemistákkal rendezett találkozón mondott el az ifjú tehetségek külföldön való érvényesüléséről: „Egy fiatalember lépett az amerikai bevándorlási hivatalnok elé, aki megkérdezte tőle, mit hoz be az országba. A zsenialitásomat – válaszolta a fiú, nagy derültséget okozva a teremben. A fiatalembert Albert Einsteinnek hívták.” Mádl egyetért Rudolf Schusterrel abban, hogy nem az uniós országoknak kell tartaniuk a visegrádi országokból érkező munkavállalóktól, hanem fordítva: a csatlakozó országoknak van félnivalójuk az agyelszívás reális veszélye miatt.