„Véget vetni a Smer egyeduralmának“

Újságíróként kezdte, majd Daniel Lipšic oldalán vonult be a nagypolitikába. 25 szavazattal maradt alul a pozsony-óvárosi polgár-mester-választáson, most a 15. az OĽaNO–NOVA választási listáján. Grendel Gáborral beszélgettünk.

Ön azt nyilatkozta nemrégiben, hogy ha újra egyszínű Smer-kormány alakul, fontolóra veszi, hogy elköltözik az országból. Komolyan gondolta ezt?

Teljes komolysággal mondtam. Azért mondtam ezt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy amióta egy párt ellenőrzi a rendőrséget, az ügyészséget, egy párt jelöli az összes kerületi, illetve járásbíróság elnökét, egy párt irányítja az összes ellenőrző szervet ebben az országban, azóta olyan mértékben élnek vissza a hatalommal, ahogy az Szlovákia történetében már régen nem fordult elő. Én nem akarok ilyen országban élni.

Az elköltözés azonban aligha jelent megoldást, és nem költözhet el mindenki az országból, aki ezzel a helyzettel nem ért egyet.

Ez igaz. Ám mi ellenzéki pártként négy évig elég keményen, ha nem a legkeményebben, mutattunk rá azokra az esetekre, amelyekben – mint legutóbb Igor Matovič esetében – visszaéltek a hatalommal, és ha négy év munkája sem volt elég arra, hogy véget vessünk ebben az országban az egypártrendszernek, akkor ebben a pillanatban sok más megoldást már nem látok.

Hogy látja, gyengítette vagy erősítette Igor Matovičot és az OĽaNO–NOVA-t Robert Fico támadása Igor Matovič ellen?

Ezt március 5-én tudjuk majd meg. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, ez a műfaj nem áll közel hozzám. A kampány során sok emberrel találkoztunk, és én úgy látom, ez az eset sokaknak felnyitotta a szemét, hogy az egypártrendszer komoly veszélyt jelenthet a demokráciára. Ha nem is segített az OĽaNO-nak – bár ez majd kiderül –, azt merem állítani, hogy a Smernek inkább ártott, mint használt.

Önben egy pillanatra sem ingott meg a bizalom Matovič iránt?

Egyáltalán nem. Robert Fico két dologra alapozta a vádját, az egyik az volt, hogy Igor Matovič nem fizetett adót, aminek az ellenkezőjét Matovič kapásból bebizonyította. A másik pedig, hogy megsemmisített minden dokumentumot, ami a cégével kapcsolatos, és erről is kiderült, hogy hazugság volt. Ráadásul Robert Fico azt állította, hogy ezt a témát azért hozta elő harminc nappal a választások előtt, mert most szerzett róla tudomást. Ez az állítás sem volt igaz, hiszen Renáta Zmajkovičová képviselő asszony már 2010-ben a parlamentben elmesélte ezt a történetet. Azóta hat év telt el, amiből négy évig Robert Fico kormányozta az országot, és az egypártrendszer alatt a Smer irányította a rendőrséget is. Ha tehát tudomásuk volt arról, hogy valami nincs rendben, már rég vádat emelhettek volna Matovič ellen, már rég el is ítélhették volna, sőt már a büntetést is leülhette volna ez alatt az idő alatt. Teljesen egyértelmű Robert Fico sajtótájékoztatója és hazugságai alapján, hogy ennek a történetnek a valóságalapja minimális.

Egy kicsit személyesebb vizekre evezve: ön újságíróként kezdte, majd eljutott a miniszteri szóvivői posztig, Daniel Lipšic akkori belügyminiszter mellett. Mi volt az a momentum, amikor úgy gondolta, be kell lépnie a politikába, át kell lépnie a „másik oldalra”?

Meggyőződésem, ha egy politikus becsületesen áll hozzá a küldetéséhez – márpedig ismerek olyanokat, akik valóban nem gazdasági vagy egyéb érdekek miatt vannak a politikában, hanem azért, mert hisznek abban, hogy tudnak valami pozitívat tenni egy adott közösség érdekében –, akkor ugyanazon az oldalon áll, mint az újságíró: a közérdek oldalán. Én így próbálok viszonyulni a politikához, egyelőre Pozsonyban mint városi képviselő. Tizenegy évig dolgoztam a médiában, az Új Szó sportrovatában kezdtem, majd a politikai rovatban folytattam, onnan léptem át a Twist rádióba, onnan a TA3-ba, majd végül a Markíza televízióhoz, tehát az újságírásnak minden formáját kipróbáltam ez alatt az idő alatt. Tizenegy nagyon szép és talán eredményekben sem szegény évet töltöttem a sajtónál, de eljött az ideje annak, amikor úgy éreztem, hogy már nem nagyon tudok újat mutatni. Az újságírásnak megvannak a korlátai, az ember rá tud mutatni bizonyos problémákra, botrányokra, hatalmi visszaélésekre, de aztán mindig a politikusokon múlik, hogy elfogadják a bírálatot, és korrigálják a döntéseiket, vagy pedig úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és mintha csak újságírói rosszakarat állna a bírálat mögött. Ebben az időszakomban szólított meg az akkori belügyminiszter, Daniel Lipšic, akit már akkor is kitűnő jogásznak és szakembernek tartottam, és ezért fogadtam el az ajánlatát, hogy legyek a belügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Most már hat éve dolgozunk együtt, és merem állítani, hogy nemcsak mint kollégák, hanem mint magánemberek is nagyon jól megértjük egymást.

Mi az a legfőbb cél, amit kitűzött maga elé, hogy el kellene érnie, ha bejut a parlamentbe?

Az elsődleges célom most, a választások előtt, véget vetni a Smer politikai egyeduralmának. Nagyon örülnék, ha sikerülne egy jobbközép kormányt alakítani. Nagyon örülnék, ha bejutnának a parlamentbe azok a pártok is, amelyek az ötszázalékos küszöb környékén táncolnak, mint az SaS vagy az MKP. Nagyon örülnék, ha ezzel a társasággal sikerülne kormányt alakítani úgy, hogy a Smer ellenzékbe kerüljön. Azt hiszem, hogy ez ráfér erre az országra.

A kampány során a párttal együtt vagy akár személyesen megszólítja a magyar választókat?

Dél-Szlovákiára irányzott külön kampányom nincs, de járjuk a kollégákkal az országot, és dél-szlovákiai városokba is ellátogatunk.

A kisebbségeket érintő kérdések terén van valami, amit fontosnak tartana megvalósítani a parlamentben?

Mindig kiálltam a kisebbségek mellett, és ez a jövőre vonatkozóan is érvényes.