Végállomás, végletek nélkül

Az ünnepi könyvhétre jelent meg az AB-ART Kiadó gondozásában Július Balco kisprózája, a Végállomás. Ezzel a kötettel a kiadó Kenguru Zsebkönyvek címmel új könyvsorozatot indított, amelyben a kortárs prózaművészet groteszk vagy humoros hangú műveit kívánja a közeljövőben közzétenni.

Ez a dinamikus elbeszélés szlovákul 1988-ban látott napvilágot a Slovenské pohľady irodalmi lapban Cestujúci tam a späť címmel. A magyar tolmácsolás keletkezéstörténetét a kötet fordítója, Haraszti Mária vázolja fel utószavában: „Balco kisprózáját 1989-ben fordítottam le — terjedelmes volta okán a fordítás nem jelent meg az akkori egyetlen hazai irodalmi lapban, az Irodalmi Szemlében. Nemrégiben előkerült a fiókomból, és úgy találtam, a szöveg nem veszített frissességéből és érdekességéből sem. Jól jellemzi Balco írásművészetét, valamint a kort is, amelyet megfricskáz benne. És bár csupán az azonos című prózakötetének egy részlete, kerek egész, frappáns és szórakoztató történet.”

Július Balco 1948-ban született Cíferben, ma Bazinban él. Jelenleg a Literika című folyóirat főszerkesztője. Sajátos művészi hangneme, érett és mély írásai méltán emelik őt a kortárs szlovák próza élvonalába. 1976-ban jelentette meg első könyvét, Viaszsárga alma címmel. A történet a második világháború idején játszódik, ám ebben a műben a háborús tematikát egy teljesen más nézőpontból közelíti meg. Második könyve, a Hattyúnyakú hegedű a romák világába vezeti az olvasót. A roma környezet, a zene, a szerelem, az ösztönök játéka, a nagy roma szív, a vándorélet, az összetett lelki érzékelés, a szimbólumok rendszere, a lét nagy kérdései mind-mind a mű részei.

Harmadik, most szóban forgó könyve, a Cestujúci tam a späť (Oda-vissza utazó), amely Haraszti Mária fordításában Végállomás címmel jelent meg, szintén az emberi lét mozgatórugóit kutatja, de míg az előző az egyszerű ember érzésvilágából merít, a Végállomás cselekménye az értelmiséginek a környezetével vívott mindennapi harcát jeleníti meg. A könyv érzékletesen tükrözi az értelmiségi ember világát, gondjait és küzdelmeit, azokat a változásokat, melyek érzelmi életében, viselkedésében és tetteiben nyilvánulnak meg a társadalom korlátoltságára való válaszaként. A kispróza főhőse egy szerkesztő, aki önmagával és környezetével harcol. Ez a groteszk, szinte már szánalmas figura tisztában van azzal, hogy írnia kellene, de rájön, sose lesz a kizárólagosság írója, legfeljebb csupán a szerkesztője. Az agyában felsejlő tökéletes prózai mű alakjai állandóan ámulatba ejtik; e szereplők, bár szabad akarattal rendelkeznek, mégis azért pattannak ki az író agyából, hogy végkövetkezményként a nagy prózát szolgálják. A szerkesztő ezzel a felismeréssel rátalál a végtelen harmóniára, a tökéletes összhangra minden létezővel. Bár az összhangot megtalálja, a környezet, amelyben él, nem érti meg őt. A vonaton találkozik volt apósával, a vezérrel, aki a rendszert szolgálja, de ebbe még belefér, hogy borászként jelentős vagyonkát szedjen össze. A vezér lenézi volt vejét, szürrealistának, magatehetetlen, tönkrement költőnek tartja, szemére veti, hogy alacsony fizetésért csinál valamit, pedig többet is kereshetne.

A szerelem, a halál, az agresszivitás, a vágyak, álmok, a látomások, de főleg a morális és emberi értékek és az élet múlt-jelen-jövő síkjának retrospektív számbavétele az elbeszélés fő motívumai. A mű egyúttal út a belső intellektuális megélés világába is.

Július Balco prózájának titka a mondatszerkesztésben rejlik, minden egyes mondata mély érzelmi indíttatású, minden gondolatának szimbolikus jelentése van. Sajátos világnézetét nem erőlteti ránk, szabad teret hagy az olvasónak műve megfejtéséhez. Prózájában nincsenek végletek, és nem ítélkezik, éppen ez az oka annak, hogy az alakok rendszere harmonikus egységet alkot. Tudatosan keresi azt a látószöget, melyen keresztül felfedhető az eddig ismeretlen (álom és valóság elhatárolhatatlansága), ugyanakkor hősei gyarló tetteikben önmagunkra ismerhetünk.

Végezetül hadd említsem meg, hogy a könyvet Balázsy Géza illusztrálta, aki ráérzett a kispróza hangulatára: ezt a képek kiválóan vissza is adják. (AB-ART, Pozsony 2003)

Horváth Erika