Ünnepi konferenciát tartottak a magyar tanszék 60. évfordulója alkalmából

A pozsonyi Comenius Egyetemen a magyar nyelv és az irodalom iránt érdeklődő diákok már csaknem 100 éve tanulhatnak magyarul. Tehették ezt az 1923-ban induló magyar szemináriumon, melynek kezdetben mindössze két oktatója volt, nem is működött valódi tanszékként. A második világháború után, a jogfosztottság éveiben a magyar oktatást felfüggesztették, és csak 1950-ben kezdődhetett újra. Az igazi fordulópont végül 1959-ben következett be, az önálló magyar tanszék létrehozásával.

A kezdetektől máig

A 60. évforduló alkalmából a tanszék ünnepi konferenciát rendezett, melyen az intézmény jelenlegi és korábbi oktatói emlékeztek meg a magyar nyelvű oktatás történetéről. Az előadások sorát Mészáros András filozófus, irodalomtörténész kezdte, aki elsősorban a tanszék oktatóinak irodalomtudományi tevékenységét foglalta össze. Többek közt beszélt Sas Andorról, a tanszék első vezetőjéről, majd Turczel Lajosról, Csanda Sándorról, Garaj Lajosról és Zeman Lászlóról is. Misad Katalin, a tanszék jelenlegi vezetője az utóbbi 60 év legjelentősebb nyelvészeti kutatásairól tartott előadást, főleg Jakab István és Szabómihály Gizella munkásságáról.

Vendégtanárok

Évtizedek óta bevett szokásnak számít, hogy a magyar tanszéken külföldi vendégtanárok is részt vesznek az oktatásban. Nádor Orsolya, a tanszék jelenlegi magyarországi vendégoktatója összefoglaló jellegű előadást tartott a tanszéken megfordult külföldi tanárokról. A tanszék első hivatalosan kiküldött vendégtanára Käfer István volt, aki a szlovák–magyar kapcsolatok javításán is sokat dolgozott. Az 1960-as évek óta több mint tíz vendégtanár fordult meg a tanszéken, akik elsősorban a nyelvészet terén elért kutatásaik miatt jelentősek.

Fókuszban a fiatalok

Az előadásokon kívül a tanszék egy könyvkiállítást is rendezett, mely az utóbbi 60 év oktatóinak 60 művét foglalta magába. A tanszék publicisztikai tevékenységéről Csanda Gábor irodalomkritikus bővebben is beszélt. Hangsúlyozta, hogy a tanszék kutatási tevékenysége már a múltban is rendkívül szerteágazó volt, és ez most sem változott.
A megemlékező előadások után a konferencia második részében a tanszék fiatal doktoranduszai beszéltek az aktuális kutatási területekről. Az irodalomtudományi szekcióban egyebek mellett szó esett a Nádas Péterrel és Márai Sándorral kapcsolatos kutatásokról, a nyelvtudományi szekcióban pedig a dél-szlovákiai hivatali nyelvhasználatról és a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák nyelvoktatási kérdéseiről is.

Biztató jövőkép

Csehy Zoltán, a konferencia egyik főszervezője lapunknak a tanszék hosszabb távú terveiről is beszélt. „Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a tanszék tevékenységét intenzívebben eljuttassuk a középiskolás diákokhoz. Fontos, hogy ők is megismerkedjenek a tanszék eseményeivel, rendezvényeivel és magával a tanszéki élettel is. Szintén fontos, hogy tovább erősítsük és bővítsük a tanszéken zajló kurzusokat, mind a tanár szakot, mind a kiadványszerkesztő szakot és természetesen a tolmács-fordító szakot is” – mondta a tanszék oktatója.