Újra nekifut a megújulásnak az MSZP

Déja vu érzése lehetett annak, aki végigülte vasárnap az MSZP tisztújító kongresszusát: a felszólalók csupa olyan témáról beszéltek, amelyek lassan tíz éve a szocialista párt minden hasonló fórumán felmerülnek. Visszatérés a valódi baloldali értékekhez, hiteles szociáldemokrácia, kapcsolat az emberekkel – csak úgy sorjáztak a már ismert szófordulatok. A leggyakrabban ismételgetett kifejezés természetesen a megújulás volt – az MSZP kis túlzással a 2006-os őszödi válság óta mást sem próbál, mint egyszerre megújulni és „visszatérni a gyökereihez”.

Gyenge eredmény

Az április 8-i választásokon MSZP–Párbeszéd szövetség részeként elért 11,92 százalékos listás eredmény, a 20 fős frakció komoly visszaesés a négy évvel korábbihoz (26 százalékos listás eredmény az Összefogás részeként, 28 szocialista képviselő) képest, a szocialisták már azt sem mondhatják el magukról, hogy a „legerősebb ellenzéki párt lennének”, mert a Jobbik átvette tőlük ezt a pozíciót – ettől persze még az egykori radikálisok is komoly kudarcot szenvedtek el. Ennél is nagyobb baj lehet, hogy az MSZP egyre inkább visszaszorul Budapestre: értékelhető eredményt jobbára csak a fővárosban és néhány nagyvárosban értek el, a kisebb településeken szinte mindenhol megelőzte őket a Jobbik.

Eljárás a pártelnök ellen

Az MSZP-t sem kerülte el a Jobbikhoz hasonló vezetési válság, abszurd módon a párt saját elnöke, Molnár Gyula ellen indított fegyelmi vizsgálatot, miután kiderült, Molnár az MSZP elnökségének tudta nélkül kötött megállapodást az amúgy mérhetetlen támogatással bíró Magyar Liberális Párttal a választások előtt. Molnár és a teljes pártvezetés lemondott a választási bukta után, és a fegyelmi nyomán világossá vált, hogy a pártelnök nem indul újra (a fegyelmi eljárásnak még nincs vége), így a kérdés az volt, ki próbálja meg kimozdítani az egyre nehezebb helyzetbe kerülő pártot az apátiából.

Három jelentkező

Kezdetben úgy tűnt, hárman szállnak ringbe az elnöki címért: Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke, Mesterházy Attila, aki 2014-ben volt a baloldali Összefogás miniszterelnök-jelöltje és Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője. Vagyis a felállás a következő volt: Kunhalmi budapesti elnökként népszerű volt a fővárosban, ráadásul a kevés egyéni körzetben nyertes szocialista egyike, vidéken viszont nem különösebben ismert. Mesterházy Attila elmondhatta magáról, hogy vele négy éve még mindig jobban szerepeltek, Tóth Bertalan pedig az „újdonságfaktorra” bazírozhatott.

Kunhalmi Ágnes a kongresszust megelőzően visszalépett, és bejelentette, hogy csak a párt választmányi tisztségéért indul, ez sokak szerint egy megállapodás része volt, tény, hogy erre a tisztségre egyedül pályázhatott.

Önálló „erőközpont”

Az eladósodott MSZP gazdaságilag is nagyon nehéz helyzetben van, főleg vidéken kellett több pártirodát bezárni, mert nem volt már pénz a fenntartásukra, és a fizetett alkalmazottak számát is vissza kellett vágni az elmúlt években. Az elnök a szavazatok 54 százalékával Tóth Bertalan lett, Mesterházy Attila 46 százalékos eredménye azt jelzi, komoly megosztottság van a párton belül. Igaz, a két jelölt különösebben nem támadta egymást a nyilvánosság előtt. Mesterházy erős támogatottsága és a tény, hogy Szakács László személyében egy őt támogató alelnöke is lesz az MSZP-nek, a Népszavának név nélkül nyilatkozó kongresszusi küldöttek szerint azt jelzi, hogy az egykori kormányfőjelölt „önálló erőközpontot” jelent a párton belül.

Tóth Bertalan első beszédében megújulást és a valódi baloldali értékekhez való visszatérést ígért, majd bejelentette, hogy haladéktalanul megkezdik a felkészülést a helyhatósági választásokra. Tóth szerint az egyik legfontosabb feladatuk a vidéki szervezetek megerősítése, hogy erre hogyan lesz képes a pénztelenséggel és káderhiánnyal küzdő MSZP, az egyelőre nyitott kérdés.

Nem látszik a kiút

Új elnöke van tehát az MSZP-nek, de egyelőre nem látszik, hogy miképpen tudna kilábalni a tartós válságból és a mostaninál jobb eredményt elérni jövő ősszel a helyhatósági választásokon. Pedig a Publicus Intézet felmérése szerint hat megyei jogú városban lenne esélye jövőre az ellenzéknek polgármestert adni (Szeged, Tatabánya, Pécs, Miskolc, Dunaújváros, Szolnok), igaz, ehhez teljes ellenzéki összefogásra lenne szükség.

Kósa András