Új felfogásban a vízről

Pozsony. Legalább öt éve húzódó vitát zárt le a kormány október végén a környezetvédelmi és a földművelésügyi minisztérium között. A vita akkor tört ki, amikor a víztörvény módosításával a földművelésügyi minisztériumtól elvették a vízügyi államigazgatást. Ezt a megoldást hivatalba lépésekor Miklós László környezetvédelmi miniszter is támogatta, mondván, egyetlen gazdasági jellegű tevékenységnél sem megengedhető, hogy ugyanaz a szerv feleljen a hasznosításért és az ellenőrzésért.

A két tárca közötti vita akkor élénkült meg, amikor az uniós jogharmonizáció miatt napirendre került a víztörvény módosítása. A földművelésügyi minisztérium ekkor újra kísérletet tett az annak idején elvesztett hatásköre visszaszerzésére. Emiatt a törvényjavaslat legalább két évig nem került a kormány elé, ami egyebek mellett az uniós országjelentésben is rendszeresen hiányosságként szerepelt. Végül idén októberben a kormány jóváhagyta a környezetvédelmi tárca által beterjesztett anyagot, így az a parlament elé kerülhet és a tervek szerint jövő áprilisban hatályba is lép.

Az új törvényjavaslat az Európai Unióban 1976 és 1991 között a vizekkel kapcsolatban elfogadott 13 szabályozót építi be a hazai jogrendszerbe. Továbbra is érvényes marad a jelenlegi rendszer, vagyis a törvény által megszabott keretek között (például a kommunális szennyvizek esetében) engedélyt kell kérni a szennyvíz kibocsátására. A vízfolyások és a földalatti víz továbbra is állami tulajdon marad, viszont a korábbiakkal ellentétben a vízművek alatti területek nem válnak automatikusan állami tulajdonná.

A környezetvédelmi minisztérium szerint a törvény újdonságai közé tartozik a vizek új klasszifikációja: ezentúl különbséget tesznek majd az ivóvizek, a fürdésre vagy öntözésre alkalmas vizek, illetve az eredeti halfauna megtartására szolgáló vizek között. Külön kezelik majd a tápanyagfeldúsulás által veszélyeztetett vizeket (eutrofizáció). Ezeken a helyeken a szokásosnál szigorúbb szennyvízkibocsátási szabályok lesznek érvényesek.

Az eddiginél sokkal jobban odafigyelnek majd a mezőgazdasági nitrátszennyezésre is. Egyrészt megjelentetik az ún. „helyes mezőgazdasági gyakorlat kódexét”, másrészt pedig kidolgozzák a mezőgazdasági tevékenység vízvédelmi programját. Az új törvény már tartalmazza azt az uniós elvárást, amely szerint a kétezer főnél nagyobb községek számára kötelező kétfokozatú víztisztító üzemeltetése. A nagy szennyvíztermelő ipari üzemek ezentúl nem elégedhetnek meg azzal, hogy befizetik a vízszennyezésért járó büntetést. Ehelyett pontos határidőket tartalmazó programot kell kidolgozniuk a szennyezés csökkentésére, illetve teljes kiküszöbölésére. A törvényjavaslat szigorítja a nitrát és foszfor kibocsátásának határértékeit, 2004 után teljesen megtiltja a különösen veszélyes anyagok kibocsátását, 2009 után pedig a többi káros anyag kibocsátását is.

Bár a törvényjavaslatot a kormány elfogadta, Miklós László környezetvédelmi miniszter novemberi sajtóértekezletén elmondta, hogy a két minisztérium közötti vita ezzel nem zárult le. Hozzátette viszont, hogy most már nem a hatáskörökről vitatkoznak, hanem a földművelésügyi minisztérium azt kifogásolja, ami szerinte kimaradt a törvényből. Hiányolják például az árvízvédelmet, amit viszont Miklós László szerint mai is érvényes külön törvény szabályoz. A vízhasználati díjakkal pedig azért nem foglalkoztak, mert a víz- és csatornaművek küszöbön álló privatizációja miatt ez nagyon gyorsan elavulna, egyébként ezt a kérdést jelenleg is rendelet szintjén szabályozzák. Végezetül pedig azt kifogásolták az agrártárca illetékesei, hogy a törvény még nem tartalmazza a legújabb uniós rendeletet. Miklós László szerint ezt még az uniós országoknak is csak 2003-ra kell beemelniük a saját jogrendszerükbe. T. L.